A globális felmelegedés csupán egy jó szlogen?

Ezt egy blogtársamnál láttam, és hihetetlennek találtam. Mármint azt, hogy a környezetvédelem is színtiszta politika és üzlet.

Eléggé elmeszelik benne a Greenpeace-t is, lehet valami a dologban, bár én igazat adok nekik több mindenben, például,, amikor a bálnákat is védeni próbálják.

Szóval sok-sok a disznóság, de ezeket az összefüggéseket naná, hogy nem közlik a néppel, hadd haljon meg bután.

Eléggé hosszú, de megéri, mert valóban körbejárja a területet, és érdekes látni az egyezéseket. Kiteszem ide, mert hátha érdekesebb megnézni ezt, mint egy idióta esti Tv műsort. (Annál valóban jobb.)

Azért örülök, hogy láttam, mert e nélkül én ugyanazokat hajtogatnám, és még okoskának is gondolnám magam, mint amit itt a filmben tételesen megcáfolnak. Az is furcsa volt, hogy annyira át van már mosva az agyunk, hogy eleinte nagy kétkedéssel néztem, hogy nem arról lenne-e szó, hogy valamilyen tudósokat valamilyen ipari csoport felbérel és jól megfizet azért, hogy hamisítson, hogy mehessen előre az ipari termelés.  Hiszen az ember lassan odaér, hogy jól tudja, minden igaz lehet és annak az ellenkezője is, és ez igaz ugyanígy a hazugságokra. Na, akkor igazodjunk el, ilyen pirinyó aggyal komoly témákban, méghozzá objektíven.

Azt hiszem, engem meggyőzött a dolog, sok a tényanyag, és tiszta cuki, ahogy politikusokról is lerántja a lerántani valót, mert ők aztán benne vannak nyakig, ja és ami még benne van, az irdatlan sok pénz.

Tovább »

A hallgatás bére?

Senki nem hiheti komolyan azt, hogy az országban kialakult patthelyzetekről Orbán nem tud, vagy nem tudna tenni semmit. 

Esztergom esete világosan mutatja az érdekszövetségek következményeit. Nem hiszem el, hogy az a város anyagi gondokkal küzdhet, ahol a Suzuki fizet tetemes adót, és a hiány miatt az országban egyedüliként leállt a helyi buszközlekedés, mert annyi a város adóssága a Vértes Volán felé. Inkább azt hiszem, hogy Meggyes Tamás volt polgármester zsákszámra öntötte a pénzt a Fidesz kasszájába, ezért Orbán Úr, most elnézi ezt a kialakult patthelyzetet, ahol a törvényesen megválasztott polgármestert Tétényi Évát szándékosan akadályozzák a Fideszes többségű képviselők, lehetetlenné téve a munkáját. A polgármester egyébként már mindent megpróbált, még gyalogolt is Budapestre, kérte Orbán Viktort, hogy rendezze az áldatlan ügyet, de nem fogadta, sőt némaság a válasz, mert ebben az ügyben meg nem nyilatkozik a legfőbb vezér. (Aki egyébként olyannyira belekotyog mindenbe, hogy még az Operaház igazgatóját is személyesen nevezi ki, mint ahogyan eldöntötte azt is egyedül, hogy Pali bá legyen a köztársasági elnök, pedig még Kövér is szólt, hogy "súlytalan" a figura.)

Szóval nem tudom, meddig nem működik majd Esztergom, de legalább egy fél ország szurkol már Tétényi Évának, és nagyon bízik abban, hogy mindezek ellenére kitart.

A mai hír egy másik tűzfészekből érkezett és ez Gyöngyöspata. Lemondott a polgármester Tábi László, egészségügyi okokra hivatkozva. Ezt tökéletesen meg is tudom érteni, ami ott kialakult, hogy végül a cigány asszonyokat és gyerekeket Csillebércre kellett menekíteni, hát példátlan Európában. Az én egészségem is erőteljesen összeomlott volna ennyi atrocitást átélvén.

Aztán az új polgármester jelöltek között volt cigány is,  ifj. Farkas János, aki a választás előtti estén visszalépett. Érdekes lenne pontosan tudni, vajon miért. Aztán, hogy a parlament félfasiszta pártja, a Jobbik jelöltje győzött, egy független jelölttel szemben, hát ép ésszel alig hihető. (Tételezzek fel megfélemlítést?)

Ezek az ügyek, bár Magyarország belügyei, nem maradnak a határokon belül. Hillary Clinton pontosan fogalmazott, amikor itt volt,  abból Orbán mindent megérthetett volna, ha akarta volna. Nem hiszem persze ezt, mert innen alulról eléggé jól látszik, hogy mindent el tud érni, még olyan területeken is, amihez a világon semmi köze nem lenne, amit csak fontosnak tart. Esztergom és Gyöngyöspata csöppet sem fontos, és ez a részéről igazán szűk látókörre vall, mert az, hogy a külföld erről mit von le, az az ország számára nem csupán politikai jelentőséggel bír bár tudom, hogy ez sem érdekli. (Hamar visszaüt majd, és főként az "alja népet" fogja reménytelen helyzetekbe hozni.)

Kár. És még van 3 éve hátra ebből, amit eddig "elértünk", sőt, ha igazán jól működik majd az a választási rendszer amit most szépen kitaláltak a maguk javára, akkor lehet őket szeretni, még vagy 25 évig, vagy amíg állva marad az ország.

Tovább »

Hotel Ruanda

Hónapok óta nem találtam olyan filmet a mozikban, amire elcsábulhatnék. Még a Harry Potter x-dik része sem villanyozott fel, amire egyébként csak a "tisztes iparosmunka" jelzőt aggatta komoly újságom elemzője. A 3 D sem vonz túlzottan, így maradtam a bujkáló megosztó portálok kínálatánál, és találtam is olyanokat, amiket akkor, amikor bemutattak, nem láttam.

Az egyiket, a Hotel Ruandát mindenkinek látnia kellene. 2004-ben készült a film, és bár legyinthetnek páran, hogy az amik filmgyártása ebből is sikerfilmet csinált, a főszereplőt Oscar-díjra jelölték, meg is adtam volna neki.

Van a filmben egy nagyon  igaz mondat, valahogy így hangzik: ha megnézik ezt a felvételt, azt mondják: Jézus, ez borzasztó! És vacsoráznak tovább.

Ezt egy amerikai filmes mondta a szálloda igazgatójának, aki abban reménykedett, hogy a szörnyűségekről való hiteles tájékoztatás felrázza azon országokat, amelyek képesek tenni ellene.

A történet etnikai alapú összecsapásról szól, a hutuk és a tuszik között. Az uralomra jutott hutuk véres mészárlásokban tombolták ki a tusziuralom alatti haragjukat. Közel 1 millió áldozata és számolhatatlan menekültje, sérültje lett. Az ENSZ tétlenül nézte, és vicces volt az ezredese szájából (Nick Nolte), ahogy magyarázza: mi békefenntartók vagyunk, nem békecsinálók. Mondta persze ezt akkor, amikor a békét nem hogy fenntartani nem tudták, de nem is létezett már. 

A hotel igazgatója valóságos alak, nevezik őt az afrikai Schindlernek is, aki több, mint 1000 üldözöttet védett, menekített, hihetetlen üzleteléssel, fortéllyal, bármivel, ami eszébe jutott. Nagyon jó volt a színész, aki Paul Rusesabagina alakját formálta,  Don Cheadle. A filmet azért is tartottam nagyon jónak, mert semmi hatásvadász elemet nem fedeztem fel benne. Nem "utazott" feleslegesen a szörnyűségek bemutatására, nem vájkált a vérben és nem is hatódott meg, szüksége nem volt arra, hogy könnyes arcokkal fokozzon. Nem kergeti bele a nézőt olyan érzelmekbe, amelyekkel esetleg nagyobb hatást ért volna el. Illetve rosszul mondom, a hatást elérte, mert annyira igaz, annyira dokumentál, hogy eszünkbe sem jut, hogy filmet látunk és nem a valóságot. Azt hiszem, ezzel érte el az igazi hatást, hogy bevon, tudunk a filmben szereplőkért izgulni, és az emberi aljasságokon ámulni.

Nem fogom elmesélni, de óhatatlanul eszembe jutott ez a bombasztikus film, A bombák földjén, amit azért néztem meg, mert az Avatarral szemben rendezői Oscart kapott. Erről írtam is, és nem felejtettem el, hogy különösebben nem érintett meg az egész film. 

A Hotel Ruanda nem ilyen. Mindenkinek meg kellene néznie azért, hogy nagyon mélyen elgondolkodjon azon, hová juthat a legkisebb konfliktus is, ha nem fogjuk fel, hogy egy állam polgárai, vagy emberei vagyunk, és lettek már szörnyű háborúk abból, hogy valakik milyen bőrszínűek, fajúak, vagy vallásúak.

A filmek nem csak szórakoztatnak. A jó filmek, mint a jó könyvek tanítanak. Ha hagyjuk.

Tovább »

Parlamenti rokkantnyugdíjasok

Nem véletlenül jutott ez most éppen eszembe. Bicegve közlekedek, és a jelenlegi állapotomban nem hiszem, hogy képes lennék tanítani. Nem az érdemi része lenne kérdéses, inkább a munkába való el és visszajutás. Nem mellékes az sem, hogy az emeleten van a tanterem, lépcsőzni pedig most nem tudok, illetve erősen korlátozottan.

Így tehát tekinthetem magam most éppen korlátozottan mozgásképesnek, hovatovább ha nem lenne éppen nyári szünidő, akkor remélhetően csak rövid időre, de megkóstolhatnám a rokkantnyugdíjasok helyzetét is. 

Továbbgondolva pedig azonnal remeghetnék is azon, hogy mikor leszen a felülvizsgálat és hogyan is fognának engem munkába állítani.

Van hozzá már remek kis gép is, ami kiiktatja az orvosi "műhibákat" (némi pénzmag ellenében), és objektíven megmondja, tényleg megmászom-e a lépcsőket majd, vagy csak mű-rokkant vagyok.

http://moronline.hu/belfold/2011/02/02/munkaszimulatorral-szurik-ki-az-alrokkantakat.html

Valójában persze nem tolnám magamat ennyire az előtérbe, maradjunk csak szerényen a háttérben, amikor nálamnál sokkal nagyobb problémával kell, hogy szembenézzen parlamenti képviselőink legnagyobb hányada. Ugyanis, olyan helyzet állt elő váratlanul, de nem teljesen felelősségmentesen, amilyenről ők még nem is tudnak... Őket is meg fogja vizsgálni ez a remek munkaképességet vizsgáló masina. Sokunk számára ugyanis régtől tudott, amit ők szegények valahogyan már egy jó ideje nem vesznek észre, hogy komoly egészségügyi gondokkal küzdenek, mégpedig gerincproblémával. Innen messziről és alulról jól látható volt az egész folyamat. 

És  a te gerinced jól behajlik amikor kell?

Választás után még egészségesnek tűntek, és később lassan, mintha valami enné a gerincüket, fokozatosan görbült, ment össze, szinte elolvadt, mint hóember a napon, az egész tartóoszlop. Komolyan mondom, rémületes látvány volt, nem is tudtam, hogyan képesek így még mozogni, enni, beszélni, ülni, állni annyit. Hősiesek voltak, heroikus lehetett! A továbbiakban pedig sorra, de szigorúan egymás után műgerincet kaptak, szép egyenesnek látszó görbét, nem túl kackiásat, és ami a fő, tekintetre lágyuló műanyagból. (A vegyészek ismerik, hogy vannak hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok!)

No, ezek az új gerincek vezéri tekintetre lágyulnak, meg azt hiszem hangra is, így nem gond, ha feleslegesen túl egyenesek maradnak. Persze megvan az esély a túlgörbület kialakulására, de ez éppen olyan, mint a másik, rendes gerinc esetében. Ott kicsit segíthet a gyógyfürdő, sajnos a képviselők műgerince esetében ez teljesen hatástalan.

Így, ha parlamenti munkájuk valami okból kifolyólag egyszer véget érne, hát tuti rokkantak lennének, mert mit is kezdhetnének ilyen görbült műanyaggal a testükben.

De még jó, hogy ezt a gépet azért így bevezetik, és lesz belőle országosan vagy 12 db. Azt a pár száz képviselőt is hamar megvizsgálják, és rögtön kiderülhet, hogy az utcát, éppen ilyen testtartásban kell söpörni.

Tehát sikerülni fog, végre náluk is jól sülhet el a művelet. Vissza a munka világába,  mint a többi rokkantnyugdíjas, nem engedheti meg az ország, hogy ennyi munkaképes embert eltartson. A ruhát és az autót lehet, hogy közben le kell majd cserélni, és nyakkendő sem fog kelleni, vicces lenne a konténerekből ilyen módon előbújni.
Jó hír, hogy többen jelezték, ha képesek beilleszkedni, akkor a köszönésüket mégis elfogadják. Ha sokat dolgoznak, hamar összegyűlik majd egy újbóli rendes gerincre való, ha pedig nem, talán gyűjtünk rá nekik.
Bár úgy tanultuk, az összegyűjtött pénzt előbb le kell nyúlni, meg a kamatokkal is lehet babrálni vagy 1-2 évig, de már a gyűjtés szó is szépséges, és nemes gondolatokat takar.

Addig pedig minden sajnálatunk azoké a képviselőké, akik mit sem tudnak arról a jövőről (bár alakítgatják lázasan), amely rájuk vár.

PS:
Köszi az ötletet Söri!!

Tovább »

Nem fog fájni...(12 éven felülieknek!)

Hogy némi levitézlett politikát is vigyek az eseménybe, ezt már Gyurcsánynak sem sikerült tökéletesen elhitetnie a néppel.
Nekem pedig nem tetszett a kifejezés, nem csak politikai okokból persze. De az értelme az volt, hogy azért nem, mert helyi érzéstelenítéssel csinálják. No, erre azonnal és  helyben kivert a veríték, de mit szóljak én bele, hüje (!) hozzá nem értő. Minek kellett olyanra nevelni bennünket, hogy azongya: elismerjük, és akceptáljuk a hozzáértők véleményét. 

Ezért aztán már előtte napon idegesebb voltam, pedig egy csomó meggyet kimagoztam, hogy jó legyen a meggybor. De mindig ott motoszkált ez a helyi érzéstelenítés, mert emlékeztem rá, hogy ezelőtt 30 évvel is így tettek, és bár az jobb volt, ha lehet ilyent mondani, de messze nem volt tökéletes.

Nem nyújtom az előzményeket, besétáltam és 3 órányi várakozás után jött az orvos,  hogy fáradjak be a műtőbe, és feküdjek rá az asztalra, és ők akkor beinjekciózzák.

Tudtam, hogy mi következik, és előre leizzadtam, mert azért semmi nyugtató, enyhe kábító nem volt, totál vacak éber tudattal nekifeküdni az egésznek. Egyszerűen nem aggódtam, hanem féltem. A vérnyomásom 2000 volt, a pulzusom hasonló, és folyt a homlokomon a víz.

Az ukáz különben az volt, hogy akkor szóljak, ha nem a nyomást, és egyéb mozgásokat érzem, hanem éles fájdalmat. Na, erre hogyan is készüljön fel az ember, hát megint erős remegéssel, és feszült figyelemmel, hogy mikor hagyják el azt a terepet, amit beinjekcióztak. 

Hát 3-szor elhagyták, és ott megfogalmazódott bennem, hogy ja, a helyi érzéstelenítés az orvosnak egyszerű, a betegnek kevésbé. Mibe került volna egy jó kis altatás, hát semmibe, pedig tavaly ugye abból pedig megébredtem a MŰTÉT KÖZBEN!!

Az a helyzet, hogy már tudom, velem mindig helyzet van, és kár, hogy ezt csak én tudom, és az orvos nem. Ha elmondom, nyivákolásnak hat, mert ő ugye nem számít rá. Mivel én igen, hát marad a tegnapi eset, hogy 3-szor lefürödtem saját levemben a 20 perc alatt.

Nagyon más már az egészségügy ilyen szinten is. Persze minden előrébb ment kicsit, ez nem vitás. De azt hiszem, az érzéktelenség, az empátia nélküliség is. 

Amikor remegő lábakkal leszálltam a műtőágyról, különösebben nem segítettek, az asszisztensnő odaszólt még hogy előbb a műtött lábamat dugjam bele a nadrágomba. Még jó, hogy ilyesmit régtől tudok, azt meg nem vártam, hogy odajön segíteni, mert közben olyasmit csacsogott, hogy pár napig azért ne guggoljak le. Hát nem ez volt az első gondolatom.

Bocs a horrorisztikus képért, kötést cseréltem, és fotóztam. Aki nem bírja, ne nézze nagyban!!!!

Aztán kimentem a folyosóra, és senkit nem érdekelt, hogy a folyosón hogyan vergődök keresztül, és jönnek-e értem, vagy utólag most akkor hogy vagyok.

Elvégre a munka frappánsan el lett végezve nem?

Tovább »

Na, jó lesz odafigyelni!

Azt gondolnánk, hogy a sok-sok talált lim-lom mind értéktelen. Most éppen az mentette meg a kis látszólag haszontalan üvegecskét, hogy nem tudtam, mi van az oldalára írva, és nekiálltam a neten kíváncsiskodni.

Kiderült, eléggé híres gyógyszeres üvegecske, a Famel a gyógyszerész neve és márka volt a köhögéscsillapítója az 1900-as évek elején.

http://cgi.ebay.ca/FRANCE-Old-Advertis-Postcard-SIROP-FAMEL-Blotting-paper-/280216372625

(8 dollárért kelt el a levelezőlap az üvegről, akkor mennyi lehet maga az üveg?)

Találtam képet is:

Szóval eleink ilyent is iddogáltak, ha nagyon köhögtek, legalábbis, erre a következtetésre lehet jutni, ha a padlásról származó üvegre nézek. (Persze a cukros hagymahéjat meg nekem ajánlgatták bőszen!)

Ja, és hol találtam végül, ahonnan el tudtam indulni? Hát a vaterán, de már el is kelt a kis üvegecske, sajna nem tudom mennyiért.

Aztán jó is volt oda felnéznem, mert az antik holmik között, bénábbak is voltak, mint amit én itt kerülgetek, úgyhogy a címre utalva most aztán rohanok és a Mama kaucsuk babáját is kimosom a porból. Nem mintha el akarnám adni, de lehet, hogy 15 ezret is lehetne kérni érte.

Szóval majd azt is lefotózom, nagyon helyes holmi, bár erősen nyeklik keze-lába. A nevét pedig elfelejtettem, és sajna már nem is tudom megkérdezni.

Az egészben különben az a legjobb, hogy nem is vagyok olyan nagyon eldobálós fazon, hiszen éppen azért pofozzuk ezt a több, mint 100 éves házat, hogy megmaradjon. (Tényleg vehettem volna jobb állapotút, de az nem lenne ez.)

Ennyit a mai bölcsességekről. Holnap találkám lesz holmi késsel, de igyekszem és jövök vissza.

Tovább »

36 fokban

Hehe..., huhah, mozdulni kellene. Melegem van, mekegek, izzadok, leves, második? Dinnye, hidegen.

Szenvedjek, nem kéne, J. betonozik a napon. Akkor főzés, ha egy fajsúlyba szeretnék vele kerülni, sütnöm is kellene valamit.

Kisütöttem: megint lecsűrünk Fűzfőre, még le lehet hűlni a Balatonban. Csak nem szeretem a hétvégét, mert sokan vannak. 

Beljebb megyek majd, és ráfekszem saját matracomra. (zsírból van, azért meleg).

Könnyezem egész nap, tele van a levegő már mindennel. Tegnap Veszprém Rally volt, úsztunk a porban 4 falunyian. 

Szegények, akik kórházban vannak, 4. emeleten, hőségben, ágyban, tiszta szauna az egész, emlékszem rá. 

Az utakon borzalom, mindenkinek elszállt az agya, gyorsabban mennek, mint tudnak. 

Hideget, esőt, őszt! Reggel ráültem a biciklimre, és kimondtam, pedig nem is jutott eszembe. Unom a nyarat. 

Alig kezdődött el, és mégis. Megterhel. Vénülök? Nyafogok. Másnak biztosan sokkal rosszabb.

Írjon ő is blogot róla. Ja, nem lesz hidegebb, viszont egy dologra jó az egész,  most Orbán sem érdekel.

Totál kitaláltam: IDŐJÁRÁSSAL A POLITIKA ELLEN. Akár pártot is alapíthatnék, ha volna hozzá annyi eszem.

Tovább »

Elkésett leckéztetések

Ha engem, mint Magyarország miniszterelnökét két alkalommal is, ország-világ szeme előtt így kiosztanának, nem lenne bőr a képemen, annyit hepciáskodni, sem itthon, de pláne nem az Unióban. 

Azt hiszem, nagyon égő, hogy ezt tetejében akkor kapnám, amikor éppen pozícióban is vagyok, elnökölve országostul majd egész Európát.

Gúnyos mosolyokra biztosan nem futná az erőmből, de talán, sőt biztosan, minden erőmmel azon lettem volna, hogy ne "betelepült ázsiai vademberek" rossz emlékezetét hívjam elő, hanem egy kulturált, még a bősz európaiaknak is példát mutatni tudó politikusét.

Hát ez bizony nem sikerült, és sok mindenre büszke lehet a jelenlegi miniszterelnökünk (??), ezekre  a kiosztásokra nem, jól lehet, nagyon megérdemelte. Kár, hogy Cohn-Bendit mellé nem állt fel még pár politikus, hogy nagyobb és együttes súlyt adjon az igazának. Hiába, ott is vannak bőven, akik csak sumákolni és mosolyogni mernek.

A címre utalva pedig, ezek a leckék valóban elkéstek már, nem beszélnek egy nyelvet, a demokrata és a diktátor máshogyan gondolkodik eleve, a világ összes dolgáról.

Nagy kár, hogy nekünk most nem egy demokrata jutott.

Tovább »

Beledöglünk az egészségbe

Tudtam. Már akkor, amikor az idióta vén banyának álcázott királynői mostoha, Hófehérkének mérgezett almát adott. Volt gond belőle kicsi, de a méregtől eltekintve senki nem állíthatja, hogy az alma nem egészséges étel, ha ételnek hívjuk. Elismerem, a Grimm testvérek idejében még nem dívott a chips, a levespor, vagy a hamburger, de ugye milyen nevelő hatása lehetett a szépen mosolygó almának? 

Piroska kosara sajnos nem volt túlzottan nevesítve, kenyér tuti volt benne, és emlékszem holmi borra is. Viszont, ha már valami kalácsféle is kandikálhatott ki belőle, eleve az első farkas kezdhette volna az adót leperkálni érte, mielőtt megette volna (Piroskástul, szándékai szerint).

De a legnagyobb kaszálást a Jancsi és Juliskában lehetett volna megejteni, az a szép mézeskalács házikó, tele cukros süteménnyel, hát annak adójából egy Audi A4 bizonyosan kijönne, ha szűkösen is.

Aztán mindenféle mese végén ott a nagy lakodalom, dínom-dánom, eszem-iszom, bár levespor, és energiaital, valamint némi feketekávé talán még nem szégyenítette az amúgy nehéz menüsort.

Szóval azért belátható, hogy már a mesékben sem volt minden rendben az egészséges étkezések terén, messze álltak a kívánatos és főként egészséges harapnivalók felsorolásától. (Hamuban sült pogácsa? Hm?)

De ennek most már aztán vége lesz, mert itt Magyarországon a kormányunk törődik a zemberek egészségével és annyira, hogy ezekre a gusztustalan ételekre bizony súlyos adóforintokat vet ki. Szeptembertől az energiaital literjére 300 ft-ot,  az egészségtelen cukros üdítőkre literenként 10 ft-ot, a levesporok kilójára 500 ft-ot, és a sós rágcsálnivalók kilójára 400 ft-ot. Nem sorolom tovább, a nép Hamburger adónak el is nevezte az egész pakkot, aztán egy csellel épp a "Hambi" kimaradt belőle, rebesgetik egyes vezírhez közelálló húsban utazó nagy ember különleges érdekeit.

Aztán persze az édességek sem ússzák meg, a jégkrém kilójára 100 forintot és az egyéb csomagolt édességekre 200 forintot kilónként.

Nos, itt a lehetőség a BEVÉTELEKRE. Mert azt senki nem gondolja, ha kormányunk valóban azt szeretné, hogy népe egészséges legyen, hát akkor talán csökkenteni kellene azoknak a termékeknek az adóját, amelyek egészségesek és furcsa módon borsos áruk van.

Most aztán itt állok a lekvárfőzés küszöbén, kezemben remeg a kristálycukor, és miközben beleszórom, lesem az ajtót, nem jön-e még az élelmiszer-kommandó, hogy kisöpörje a kamrámból ezeket a szörnyűségeket.

El is megyek vacsorázni, egyetértve a mondással, csak az a biztos, ami elmúlt, és az igazán a tiéd, amit megettél.

Ja, a vacsorámat csak titokban teszem ide, ezért sok-sok pénzt kellene majd fizetnem szeptembertől

Nem elég, hogy megvettem, hazacipeltem,. kisütöttem, J. kinyomogatta, megsóztam, és lám milyen elképesztően egészségtelen, viszont nem élek levesporral, energiaitallal, chipsekkel.

Ez enyhítő körülménynek számít majd?

Tovább »

Tovariscsi konyec?

Sosem szerettem ezt a plakátot, de akkor nagy volt az eufória. Aztán, mivel a mai napokban évfordulója is van az elmenetelnek, hát nyakra-főre hallgatom a nyilatkozatokat a rádióban. Milyenek voltak? Kinek, milyen emlékei vannak? stb. 

Olyanok is nyilatkozgatnak (jellemző), akik bár elismerik, túl sok tapasztalatuk nincsen, mert kicsik voltak, de azért véleményük van. Sőt, nagyon szeretem a budapesti nyilatkozókat, akik úgy "uszkve" messziről látták a kocsijaikat.

Szóval itten élek, ebben a faluban, ahol nagy harckocsizóezredek voltak anno, a régi magyar tüzérlaktanyában. Jártunkban-keltünkben beléjük botlottunk, nem is volt elképzelhető a falu nélkülük, sokáig. Nem vitatom, minden generációnak más az emléke róluk. Ne is mondja senki, hogy azonos kép élhet azokból az időkből, amikor bejöttek, a harcokban, hogy is mondjam, "kissé" vadan, és bizony megtörténtek azok a rémes tettek, amik megtörténtek. Nem csak a szabadságot hozták el, de hódítottak és parancsoltak, van aki szerint leigáztak.

Az én koromban ez már egy második generációs történetté fajult. Kislányként sokszor találkoztam velük, kint a kis erdőben, a pataknál, ahol fürödtünk, vagy az országúton.  Gyerekekkel azt hiszem mindig nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Emlékszem, hányszor hallottam, hogy "Igyi szudá!" Legtöbbször nem mentem hozzájuk, csak mosolyogtam, intettem, de volt, hogy aktívabb hangulatban találtak. Oroszul akkor még nem tudtam, de hát lehetett azért érteni, miről szól a "beszélgetés". Sokat bolondoztak, egyszer az egyik katona megmutatta, hogy ha a derékszíját leveszi, és rácsatolja a fejére, ugyanazt a méretet a derekára is rá tudja csatolni. Nem voltak túl jól ellátva azt hiszem, és emlékezem arra a sajátos szagra is, ami nem volt kellemetlen, de körülvette őket. Talán a mosodai tisztítás miatt, vagy a körletek szaga ivódott a ruhájukba, nem tudom. Némelyik nagyon fiatal volt, és "nehéz", vagy túlsúlyos legényt nem nagyon lehetett találni közöttük.
Sokszor sajnáltam őket, ahogy zuhogó esőben ugyanúgy ültek a platón, bőrig ázva. Persze azért voltak közöttük élelmesek, mindenki tudta, hogy lehet velük "üzletelni:" A lepedők azok sima ügyek voltak, azokat szerintem elcsórták, és élelemért, gyümölcsért, áruba bocsájtották őket. Órákat is lehetett tőlük venni, meg aranyat, de ezeket már tisztektől leginkább. (Meg úgy emlékszem azért benzinnel is ment a nagy üzlet és szénnel is, de azt sokszor úgy "üzletelték" a falubeliek, hogy az oroszok nem is tudtak róla.)

Vasárnaponként az orosz (persze mindenféle nemzetiség volt itt, csak gyűjtőszóval oroszoknak hívtuk őket, másik nagyanyám tüntetőleg: "szovjettok"-nak), tisztfeleségek sétálva tolták a babakocsikat és beszélgetve elbandukoltak a restiig az állomásra, ahol sört ittak, és a babák olyan kék szemű, nagyfejű igazi orosz csecsemők voltak.
Vasárnap, vagy szombaton délután pedig sokszor hallgattam, ahogy a víztorony tetején levő hangszórókból zenéket sugároztak.



Mindig tetszett, most is szeretem az orosz népdalokat és a katonadalokat is. A varrónő nagymamámhoz elég sok orosz tisztfeleség jött, ruhákat varratni. Nem is értem, a mama hogyan kommunikált velük, nem emlékszem, hogy beszélte volna a nyelvet. Szép anyagokat hoztak, sokszor brokát féléket, csillogósakat. A maradék fecniket megkaphattam játszani.

Együtt éltünk velük, némelyiküket névről (volt, hogy a kölnije szagáról, akár sötétben is) ismertük. Amikor elmentek, a falu egy darabig bután nézett, nem volt kikkel üzletelni, és nem volt kikre rátolni, ha rossz volt az idő, vagy csúnyán nézett a szomszéd.
Sok mindent itt hagytak, szennyezett földet, tönkrement laktanyákat, sok mindent elvittek. (Erről civil lévén keveset tudok.) Volt, ahol sikerült az üres helyekkel és a megnövekedett térrel, épületekkel jól gazdálkodni, de a többség országosan még mindig gazdátlan, vagy pusztul. 45 év hagyatéka, emlékei, majd eltűnik az a generáció is, amelyiknek valóban részletes megélt emlékei vannak a Vörös Hadseregről, az orosz emberekről, vagy a kint lévőknek egy nagy nép lelkéről.

Azért az emlékműveket meghagynám. Ez is történelem, és nem az a jó megoldás, ha a nekünk nem tetszőt kiretusáljuk az összképből. Szóval szerintem hagyni kellene a "delete" gombot, mert ahogy volt Néró, és a rómaiak, vagy Hitler és a nácik, vagy Sztálin és a kommunisták, ez mind-mind része a történelemnek, akár tetszik, akár nem. Meg különben is: semmi nem függvénye annak, különösen, ami elmúlt, hogy az nekünk tetszett-e, vagy sem. Itt voltak, és elmentek. Hoztak is és vittek is. Megszálltak és felszabadítottak. Már emlékek.

.

Tovább »

Ki ölte meg Kennedyt?

Roppantul foglalkoztatott ez engem 1963-ban, és mert akkor éppen 9 éves voltam, hát nem is értettem, hogy ez a Warren, a bizottságával együtt, ha egyszer  igazi főbíró volt, miért jelentett 15 kötetben olyant, amit mindenki tudott és 2 hónappal később miféle 26 kötetes jelentést adott át, amit viszont senki nem ismerhetett meg, aki szimpla halandó. 75 évre titkosították és majd csak 2039-ben lehet kinyitni, és megtudni, hogy mit is derítettek ki. Persze tudom ma már, ez  arról szól, hogy aki igazi politikai főkolompos benne van, az már ekkor túlnyomórészt nem él. 

De élhetnek a gyerekei, rokonai, meg egyébként is, nem mindegy, kire hogyan gondolunk még a halála után sem. Ezért eleve nem is értem ezt a titkosítási ügyet, még ma sem, lehet, hogy azért mert éppen 9 éveseket tanítok és már le is ragadtam ezen a szinten?

Nem rosszabb ez a szint különben, mint a felnőtteké, azt meg egyenesen megkockáztatom, hogy a mai FIDESZESEK állapotánál  lényegesen jobb. A kongresszusuk totál érdektelen volt, mindenki hozta az elvárhatót, azt pedig idáig is tudtam, hogy Orbán végletesen képes nyeglén fogalmazni. "Kokit az unió fejére?" Mit ne mondjak, egy jobb tantestületi értekezleten nem használnék efféle ki- és beszólásokat, nem szeretem a jópofizást. A humort persze igen, és képes vagyok még a főnökömmel szemben is alkalmazni. Még jó, hogy ő is érti a viccet.

De azért hadd ragadjak le már megint ehhez a titkosítási dologhoz, mert most már minálunk is dívik. Amikor az első Fidesz kormány volt, nem figyeltem eléggé sajnos, de biztos, hogy volt titkosítás akkor is,  mert J. azóta mondogatja, hogy miért nem kérdezik meg a Fideszt, miért titkosított 70 évre anyagokat. Mindig legyintettem rá, mert J. rögeszméihez soroltam. Most pedig lám, 2089-ig nem fogjuk tudni, mi végre is lett itt 3 főember meghurcolva, őrizetbe véve, letartóztatva, és nem csak mi nem tudjuk, de Vadai Ágnes sem tudja, aki pedig annyira ott van, hogy még ő sem nyilatkozik arról, amit nem tudott meg.

Lassan olyan lesz az egész, mint Mel Gibson az Összeesküvés elméletben, hogy "Mit tudunk? Mi az, amit tudnunk kell?" Azt mondom, ez messze nem fair, sőt szaglik messziről, de borzasztó lesz, ha egyszer a Fidesz eltakarodik, évekig ganézzuk majd a hagyatékukat. 

Már előre dörzsölöm és pököm a tenyeremet, mert régóta bögyömben van ez az egész népszámlálás és kérdezősködés, de most már vérszemet kaptam, hogy lehet ilyent tenni, és tuti pár adatot titkosítok én is, mondjuk elegendő lesz 10 évre. Előre látom, nem fogják érteni a viccet, és nem igazság, hogy még a vicc is az én bőrömre megy majd.

Szerintem a dalszövegben leírt sejtelmes kezdés a nyugat állapotáról, ma már mosolyra derít minket. Nyugat! Piha! Tessenek idejönni, ha igazi bohóctréfákat akarnának látni. De ez nem vicc!!

Tovább »

Leendő kriptaszökevény

Amennyire legalábbis egy egész hullaháznak tekintem az országot, ami elismerem, valóban túlzásnak hat. (még). De azért alakulgat ez szépen, és micsoda sebességgel! Nem olyan rég, a nyugállomány és annak viszonylagos anyagi biztonsága kecsegtető távlat volt a munkanélküliség rémével küzdő középkorosztálynak. Hiszen a postás minden hónapban beállít és ha nem is bőkezűen, de hozza  a megélhetéshez alig, vagy éppen, de mindenképpen elegendő pénzeket.

Nos ez az év szenzációsan alakul, ha a nyugdíjak farigcsálást tekintem, ami hónapról-hónapra menetrendszerűen bekövetkezik. Szinte szisztematikusan érdekli a regnáló kormányt ez a terület, nem mondom, meg tudom érteni, hogy miért. A mostani fő probléma pedig már megint csak az, hogy miután lenyúlta a kormány a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintját, ebből rohamost elköltött több, mint 1000-et az államadósság csökkentésére, (volt is melldöngetés feszt), aztán sebtében a valutatartalékokból visszavásárolta a MOL 21%-át cirka, ami nagggyyon hazafiass tett volt, csak az IMF értetlenkedett megint, hát legott leparoláztunk akkor Kínával és még arra is volt erő, hogy Clintonnak kijelentsük, hogy ahh, ez a Ronald Reagan milyen fasza gyerek volt, mert nem szerette a kommunistákat.

"CSAK A FIDESZ!" (2010 áprilisi választási szlogen=csak én)

De hát eltértem itt a tárgytól, pedig lassan kiderült, hogy akik visszatértek (mert zsarolva lettek) az állami nyugdíjpénztárba, azok sem járnak valami csinosan, persze azokkal együtt, akik mindig is ebben a rendszerben voltak és előre be is lett nekik implicite sugallva, hogy úgy kell nektek ezért.

Ezt most azért nem részletezem, hogyan alakult, de közelítünk a megejtő végkifejlethez, mert kormányunk orbánnyának azért mint eddig is, mindenre fáj a foga, ami kicsit is összegszerű. (fogorvosok: húzni-húzni!)

Most kialakul az újítás a nyugdíjak területén is, azaz a befizetések 10%-ról 20%-ra nőnének, de a munkáltatói befizetések már nem növelnék az adott dolgozó keretét, mert az elmenne a "keresztmetszet" fenntartására, és így maradna csak a saját befizetés, és az ezután variorizált (hű, leírtam!), azaz jól átszámolt nyugdíjösszeg, ami, hahah, viszont már örökölhető, vagyis dehogy, csak annak is egy szeletkéje

Még alig kell ehhez pár hónap, ami azért biztosan meglesz, úgy járunk, mint az Osztozkodó medvék, című tanulságos 2. osztályos mese, ahol a róka addig harapdálta a kicsit debil, tátott szájú medvebocsok sajtját, míg az utolsó falatokat is bekapta..
Na és ami a lexebb: amikor elérem mégis a vágyva-vágyott elérhetetlent, a nyugdíjbiztosító kiszámolja a várható élettartamomat, és azokra az évekre fogja arányosan kiszámolni és kiutalni havonta a nyugdíjat. Most már csak az a kérdésem, hogy a kiszámoláshoz mi köze lesz annak az összegnek, amit én a majdani 40 évem alatt befizettem, ja és annak  kamatos kamatainak? (kacag a svéd rendszer is!) Nem beszélve azért ennek morbid hasznáról, már ha legalábbis érdeklődnének akár baráti körökben is arról, hogy mennyi ideig  szándékozom élni, hát legalább frappánsan rávághatom: tudja a nyugdíjbiztosító!!

Szóval vészesen fogy ez a nem létező eszmei nyugdíj is, és a címet csupán arra értettem, hogy bizony dehogy tűnik mindezek után a bekövetkező nyugdíjas évek távlata olyan becsesnek, mint eddig, mert mire odaérünk, nekünk azt hiszem nem sajt jut a harapdálásra, inkább üveghegy, ha addig még lesz fog a szánkban, ha már más nemigen.

Tovább »