Savanyú káposzták ideje

Reggel -5 és fél fok volt, ahogyan az állomásról végignéztem a Berek alatti síkra, szépen fehérlett a dértől. A sapkámat is felvettem, mert ezt a hideget fedetlen fővel már nem szeretem. A tegnapi káposztáskodás is lement, de érdekes ez az egész. Jól érzékelhető, hogy évről-évre, valahogyan nem nagyobbodik a kedvünk és a viháncolásunk. Nem azért elsősorban, mintha nagyon öregednénk, vagy mi, de nem lehet kivonnunk magunkat a mindenkori helyzet megbeszélése alól, vagy ha mégis erőltetetten ezt próbálnánk, akkor is érződik az alaphangulatunkon.

Még sokára lesz 2014. év, azt hiszem, egyre nehezebben fog telni az idő is. Ráadásul a káposztás edény is kilyukadt, ahogyan a só kezdte végezni a dolgát, úgy kezdett el folyni a padlóra az értékes lé. Megpróbáltuk vastag "kotonba" tekerni edényestől, remélem menthető lesz. Amióta házilag gyártjuk a savanyított káposztát, annyira nem ízlik a bolti. Túl savanyúnak és túl sósnak érzem. Ennél némi kóstolgatás után dönthetünk úgy, hogy mikor parancsolunk megálljt az erjesztő baktériumok áldásos tevékenységének, és legott bezacsizva el is tesszük a fagyasztóba. Kimosni sem kell, mert pont a nekünk legjobb ízeiben" mentjük másként" az egészet.

Tovább »

Facsarjunk még rajtuk

Most mit mondjak távollevő gyerekeimnek? Már éppen azon voltam, milyen jó is lenne, ha közelebb lennénk. De éppen most olvastam, hogy lesz itt ingatlan adó, nem elég a gépjárművekre a súlyadó, most bevezetik a "balesetadót", aztán még a lakóhelyen a települési adót, (kommunális már eddig is volt), így aztán, ha  nem jól húzom be a nyakam, mire körbenézek e 3 új adónemen felül még belecsorog a nyakamba újabb és újabb. Hozzátenném, ebben az igen kedélyes "libaszaros" országban, ahol azért a liba már kevés, csak a sz@r, ami még maradt, mert a fizetések nem nőnek valahogy, csak az árak és az adók.

Szóval újra azt kell mondanom, hogy mindenki maradjon csak szépen ott, ahol van, nekünk már nem kell gyerekeket felnevelni és különben is elmorgunk ketten, de hát a fiatalok agyában nem ilyen libalegelő képe él gondolom.

Tehát akkor éljen I. Fülke Forr, és az ő királysága, legalább addig, míg számára is kiszárad a libaúsztató, még akkor is, ha mi már akkor már nem is gágogunk.

No, akkor hol is a kék szem???

Ide már megérkezett...

Tovább »

Reggeli rohantamban...

Hát ez reggel furcsa volt. Sietnem kellett, és akkor néha amolyan kézben viszem a maradékot-elven kirontok a kapun, és a vasútállomáson pakolom be a táskámba amit kell. Nem volt nagyon zűrös azért, egyetlen 512 MB jelű memóriakártyát szorongattam csak a markomban, nem volt időm a szükséges képeket letölteni róla. S aztán ahogy ballagtam (jó, hát tempósan!) az állomás felé, hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen is volt ezelőtt, amikor elkezdtem a tanítói pályát. Mindezt a műanyag lapocskáról eltévedve gondolatilag, hiszen éppen azon mosolyogtam, vajon 1976-ban, ha kezembe kerül az, amit most szorongatok, vajon mit gondoltam volna felőle? Gyanítom, semmi esetre sem azt, hogy a tanításhoz kellene, inkább gondoltam volna valamilyen letört játék részének, amit gyerektől vettem el. Aztán továbbfűzve, és végig gondolva táskám tartalmát, hát a pendrive bizonyára teljesen zavarba hozott volna, még azt sem hihettem volna róla, mint egy MP4-ről, hogy valamiféle modern magnó.

Ezek gondolom amolyan kis semmiségek lesznek egy újabb 35 év múltán, amikor talán táskát sem fog cipelni a jövő tanítója, pláne nem könyvekkel és munkafüzetekkel.

Lehetséges, hogy egy darabig még tudom majd követni, de borítékolva van egyébként a lemaradás.

"Raymond Kurzweil az integrált áramkörök összetettségének exponenciális növekedését leíró Moore-törvényt kiterjeszti a civilizációnk valamennyi vívmányára: vélekedése szerint folyamatosan gyorsul a haladás, tizennyolc havonta megduplázódik a teljesítmény, vagyis huszonöt év múltán a mostani milliárdszorosa lesz a számítógépek hatékonysága.

Felmérhetetlenek a távlatok,: jogosan kérdezhetjük, hogy versenyre kelhetünk egyáltalán a mesterséges intelligenciával? Sebesség tekintetében aligha, de különben sem eszünk használata miatt vagyunk annyira különlegesek: elsősorban összetett és meglehetősen sérülékeny mivoltunkból adódó gazdag érzésvilágunk megjelenítésében jeleskedhetünk, vagyis lelki tartalmaink bizonyos tekintetben fontosabbak, mint elménk lenyűgöző teljesítményei." 

Nahát, ide jutottam, mert reggel nem tettem el időben azt a hülye kis lapocskát. Innen már csak egy lépés egyes politikusok lenyűgöző lelki tartalma, ami majd egy másik bejegyzés lesz, de nem itt, ez békés blognak indult.

Tovább »

Októberi növénymentés

Beharangozták már a hideget, és bár nagyon jól esett a késői jó idő, lassan mégis elhiszem, hogy beköszönte a fagy. Ezért ma lázas tevékenységként növénymentésbe fogtunk. Már nyugodtan leszek, kint éppen 3 fokot mutat a hőmérő, de a növényeim biztonságba kerültek.

Tovább »

Családlátogatásokon

Jó hosszúra nyúlt a napom, elmentem 4 családhoz látogatóba. Így már 12-nél voltam, és bár sok időt elvesz, nagyon nem haszontalan. Szeretem látni, hol és hogyan élnek a gyerekeim, jobban megismerkedem a szülőkkel a saját otthonukban. Nem lesz féloldalas a kapcsolat, hiszen az otthonukban én vagyok a vendég, ő van saját területen, kicsit egyenrangúbbá válik a dolog. Tetejében úgy tűnik, működőképes az agyafúrt ötlet, a fényképezőgéppel. Viszem mindenhová, majd a látogatás végén megkérem a gyereket, üljön a kedvenc helyére és integessen onnan a társainak. Másnap kinyomtatom, és felragasztom az osztályban a fotókartonra. Tetszik nekik, és remélem, ez olyan családokat is motivál majd, ha másként nem a gyereken keresztül, akik idegenkednek ettől a procedúrától.

Azt mondtam, nem lesz itten fénykép és semmi, de azért mégis teszek ide, csupán illusztrálásként:

Tovább »

Félig itt...

Sajnálom ezt a blogot. Annyi munkám volt benne, olyan sokáig, hogy nem tudom veszni hagyni. Persze nehezíti az egészet, hogy olyan mindenféle a profilja, igaza volt Jucának, amikor volt még a sajátja és úgy nevezte el, hogy Vegyes felvágott. Ja, és az unokaöcsém pedig a Parizer. Mondjuk más értelemben gondolta, de azért nem kell arra gondolni, micsoda lüke egy család, jön itt a húsüzemmel.

Hát lehet, hogy nem nagyon jövök ide, mert nagyokat valóban nem akarnék írni már. Végtére is 2008-tól annyit lefetyeltem, hogy már nem is tudom, miket is írnék ide. Így eltávoztam egy "ultrarövid" sávba, ahol maximum 10-15 sorokat írok, és főképpen csak amolyan naplószerűen. mert az sem rossz, ha arra gondolok, hogy mennyi mindent elfelejtettem volna már most, ha nem lenne ez a blog, és beleolvasván eszembe jut. Még egy speckó korrajz is kikerekedik, persze mindezt a saját szemüvegemen keresztül, ahogyan én látom, és kevésbé fennkölten, mint mások, akik igényesebb szemüvegen keresztül persze ugyanazt a szarságot nézik.

Szóval olyan betévedős lesz a dolog, de legalább a régieket meg lehet nézegetni nagy ráértünkben.

Azért teszek ide egy kis keleti kultúrmorzsát, nem semmi hangulata van, és amúgy is unom már az örökös nyugatra pislogást:

http://www.youtube.com/watch?v=_wVOzNBijkA&feature=related

Tovább »

Szörpadó és társai

Most aztán majd adózhatok megint. Ezeknek a hülyéknek már semmi jobb nem jut az eszébe, mint hogy megadóztassa a szörpöket és a lekvárokat. Azért is dőzsölünk itt sunyiban, Apa most kanalazott el egy fél üveg birs lekvárt itt félszemmel. Jó nagy fehér kötés a szemén, de vígan van, mert legalább túl van rajta. Külön jó, hogy úgy volt, hogy nem jöhet haza csak 2 éjszaka után és mégis hazaengedték. Inkább itthon terpeszkedik, nem is csodálom.

Ma befűtöttem először a cserépkályhába is. Kicsit füstölt, de nem volt vészes, és most már jó itt ülni a gép előtt, nincsen hideg ebben a sarokban. Na mindjárt majd fotót is csinálok a "Félszemű  seriffről."

Tovább »

Bosszú

Érdekeset hallottam, de megfontolandó. Nagy vezetőnk (a "Galaktika Esze"), ugyanis nem véletlenül fingatja ezt a népet. Az elmélet szerint büntet, mert az előző ciklusok valamelyikében nagyon nem választották őt meg. Ezért került aztán az osztrákokhoz a pszichiátriára, és könnyen lehet, hogy megfogadta, ha még egyszer nála lesz a kormányrúd, kap a szeme alá nagyokat ez a banda. Szóval elképzelhető.

Tovább »

Normáális? Te Margit!

Most hallom a rádióban: mindenki bátran írja be a népszámlálási kérdőívre, hogy milyen kisebbséghez, felekezethez tartozónak vallja magát. merthogy, anonim a dolog.

Hát ez óriási!-mondaná Kirk kapitány Spocknak. Hiszen mindent le kell írnom, éppenséggel a pontos lakcímemet is, sőt az előzőt is, sőt a születésemkorit is. Akkor ki a fene itt az anonim????

Tovább »

Takarításnap

Még mindig látni mezítlábas embereket, strandpapuccsal a lábukon. Meleg is van,. ablakot pucoltam itt elől és megizzadtam, úgy tűzött a nap. Azt hiszem, azért ezt már őszi takarításnak veszem, karácsonyig biztos nem fogom többet az ablakokat tisztogatni. Augusztusban végigmentem rajtuk, meg most is, legyen ennyi elég.

Tegnap már különben is úgy voltam, hogy persze tiszta ajándék ez a meleg és jó idő, de mintha fárasztana már. Olyan lepukkantnak érzem magam (egyébként is 2 napja fáj a fülem), és inkább már jöhetne egy kis hideg. Persze nem túlzásként, csak olyan frissebb levegő. Eső sem esett vagy 1 hónapja, minden csupa-csupa por.

Holnap október 6-a, ünnepélyre megyünk a gyerekekkel, fehér ing és sötét nadrág, és áhítat. Délután 3-tól pedig munkaközösségi foglalkozás, majd jó, ha 5 felé hazakeveredek. De inkább később, mert 5-kor van éppen vonatom.

Hoztunk egy csomó birset, hétvégén lesz vele meló, majd befogom a húgomat, úgyis jönnek a Ferivel, és míg meghámozzuk, lepasszírozzuk, lekvárnak megfőzzük, eltelik az egész szombat, tuti. Nem is emlékszem, mikor főztem legutoljára birs lekvárt, de több, mint 10 éve, az biztos. Ha jó lesz, akkor birsalma sajtot is csinálok, dióval. Jó szokott lenni.

Tovább »

Budapesten

Most jobban jobb volt, mint tavaly, és nem csupán azért, mert tavaly egydül voltam. Szebb volt az idő, a csarnokban kaptam szép tyúkot, időben mentem, nem kellett érte senkivel veszekednem. Mindenkihez elmentünk, senkitől nem is rohantunk el, ezért aztán fél 10-re értünk haza. Erre volt szánva a nap, tehát nem volt baj. Holnap, reményeim szerint szerelés lesz, és nagyon kíváncsi leszek, hogy jó lesz-e a kocsiba ez a kormánymű. Sokba került már nagyon az olajcsorgás. 

Ja, és amikor jöttünk haza, és már az M0-án voltunk, éppen a lekanyarodó szakaszán, hogy feljussunk az M7-re, kinéztem oldalra, már teljesen sötét volt, de szép csillagos éggel, s akkor csak úgy, nemes egyszerűséggel elhúzott előttünk egy hullócsillag. Majdnem a tyúkszemünkre esett, olyan közel volt. Annyira eltátottam a számat, hogy még kívánni is elfelejtettem.

A Hold pedig szintén nagyon érdekes volt, mert igazi keskeny sarló volt, de olyan mélyen, hogy Székesfehérvárnál eltakarta egy stoplámpa. Nem is volt nagyon fényes, csak olyan narancsos. Még nem láttam ilyennek.

Akkor ez jelent valamit? Vagy előre tudtam, mert narancs színű árvácskákat vettem, érdekesek voltak, ilyeneket még nem láttam.

Szóval fotózgattam is sokat, de a lényegekről persze folyton és biztosan lemaradtam. De jól indult ez az október is, 25-27 fokkal nappal, igen kellemes.

Tovább »

Költöztetés

Nagyon szép ez a 26 fokos idő, és még erre az októberi hétvégére is ilyent mondanak. Tegnap láttam a Tv-ben, hogy a strandok ezzel a szeptemberrel benyelték azokat a bevételeket, amelyek júliusban a hideg idő miatt elmaradtak. Na ezért is kár előre siránkozni dolgokon. Ki a fene gondolta volna júliusban, hogy október elsején még napozni lehet fürdőruhában??

Mamit cuccoljuk vissza, időben indulunk, hogy be tudjak még menni a csarnokba is. Vajon megtalálom-e még a nénit, akinél a csirkéket szoktam venni? Kíváncsi vagyok rá. Aztán megnézzük az Évát is, csinálok fotókat az új lakásáról, végül elmegyünk a klinikára, mert a Mártika dolgozik és az ő kocsijában leledzik a kormánymű,amit remélhetően be is rak a maestro holnap.

Pitykét hagynám ki egyedül az egész napból, mert büdös, nem nagyon szeretem az autóban, sosem volt jó kutyaszaga.

Tök jó, hogy ennek a blognak a kezelőfelülete még a régi, és állandóan felajánlja, hogy frissítsem, de naná, hogy nem teszem, mert utáltam az újat!!

Tovább »