Régi képek papíron

Eléggé rossz minőségűek sajnos. Teri néni képei között találtam, de csak papírra másolva. Sokat nem lehetett rajta házi eszközökkel javítani, azért mégis látszik rajta, hogy milyen volt régen az udvar, és ó, de szeretnék újra ilyen esőbeállót a házra. Majd meglátjuk, lesz-e rá energia.

A másik képen már Poór nagyszüleim megépült új háza, Klárival, Évával, Pümiccsel. Hát, volt olyan csinos Pampi az 5 gyerek után, mint Teri néni az előző képen 1 évvel fiatalabban gyerekek nélkül.

Azt nem tudom kideríteni, hogy a szemüveges Bélus mellett ki volt a másik unoka, nem ismerek rá, talán Klári majd tudja.

Tovább »

Vigyázat, kezdődik...

Annyit bosszankodtam ezeken az oldalakon ebben az évben, hogy minden elképzelésen túlmentem. Javarészt persze nem a saját életvitelemmel kapcsolatos böszmeségeken morgolódtam (persze volt ilyen is),  hanem az országban szépen kifejlődött újsütetű és régebbi sütésű alig ehető kitalációkon, melyek zöme lassan bevezetődött napjainkba.

Ezért és még más okok miatt is, nem lelkesedtem a karácsony közeledésén, és nem is voltam olyan hangulatban sem, mint régebbi időkben, amikor már novemberben azon agyaltam, vajon milyen színű legyen a fa, a dekoráció.

Most, ha akár 1 napja is kérdezett volna erről valaki, biztosan rávágom a szokott barátságos formámban, hogy én csak egy színt tudok elképzelni a fennálló helyzetben, a barnát. Szóval ennyiben volt a dolog állapota még tegnap is, és ma valahogy szép lett az idő, letörölgettem belül az ablakokat, hogy a hópelyheket felrakjam, és közben az járt a fejemben, hogy ugyan a csillogáshoz valóban nincsen kedvem, de valami egyszerűhöz talán, és maradjunk kicsit hagyományosak is.

Így aztán előkotortam dédszüleim régi ágytámlájának díszeit, a mosogató alól a készenléti gyertyákból 4-et, némi porcelánt, és ennyi.

Azt hiszem, a fánál is így lesz, fehér csipke a díszítő ötlet, némi kislámpákkal, és ugye pár fehér szaloncukor azért muszáj lesz rá.

Hát akkor jöjjön holnap advent első vasárnapja. (Azért úgy tűnik, a barna mégis belopta magát.)

Tovább »

Szívatás a köbön

Jobban élvezném, ha a szeme rángana, vagy ideges vállrángásokkal adná elő az új és újabb variációkat. Végül is mondhatom, hogy nem lepődtem meg, számítottam rá régóta.

A nyugdíjasokról van szó, akiknek folyton levelet kell írni, most már a milliárdot átlépte ennek a költsége, amit természetesen velük, illetve a nyugdíjkasszával fizettetnek pofátlanul. Amit mantráznak kevésbé érdekes, aligha van még (??) épeszű nyugdíjas, aki hinne az ilyen sekélyes kijelentéseknek. Az már jobban hihető, hogy a nagy ívű gondolkodás belekalkulálja a sok agyalágyult öreget, meszeset, vakot, akik még némi joggal hihetnek Orbán Úr újabb és újabb mély irodalmi fogalmazványainak.

 Ezért aztán nem ragadtam volna billentyűzetet, de a lábjegyzetben megint olyan Fideszes stratégiával halvány szellentésnyire, de szellőződött a 2014-es évtől számítandó 65 éves nyugdíjkorhatár.

Nem akarnám magamat méltatni, de kb. 5 évvel ezelőtt, még nem is ez a szédült banda volt kormányon, hanem egy másik, de megmondtam, hogy minket, a Ratkó korszak gyerekeit nem fognak nyugdíjba elengedni, mert még mindig annyian vagyunk, hogy rogyasztjuk a rendszert.

Most aztán eszembe jutott a "Ni csak kibeszél?" című eléggé idétlen film még idétlenebb eleje, amikor is a spermák őrült versenyfutásba kezdenek a megtermékenyítés érdekében. Hát lehet, hogy ízlésficamos hasonlat, de mi ugyanezt éljük most át, persze közben majd remélhetően hullik a gyengébbje, és mikorra egyszer valóban elérhetjük a nyugdíjat, kezelhető lesz a megmaradt társaság. (De lehet, hogy jobb hasonlat az agárverseny a hülye műnyúllal!)

Azért azt nem hinném, hogy a mi generációnk 10 évvel jobb karban van, mint az előző. Ha már egyszer emelni kell, akkor generációk között 5 évet elismernék, mint egy optimális és benyelhető növekedési ütemet. De ha 10 évet simán ránk vágnak, azt nem tartom sportszerűnek, az szívatás, mindegy milyen az indok, engem ez ügyben a tény érdekel, ami a hátamon csattan. 

Ha ezen logikával megyünk az én gyerekeimnek 75 éves korig kell majd dolgozniuk? Ha igen, az nevetséges lesz,  pár szakmát megemlítés nélkül is könnyezve-kacagva tudnék csak elképzelni. Ha pedig náluk nem,  az esetben kikérem a korosztályom nevében a mi 10 évünket. Tudom, hogy ezzel "mehetek a ligetbe csurifészket keresni", de nem hiszem, hogy e népes társaságból ezt majd mindenki bódult ájulattal fogadja, alig várván, hogy mély meghajlással csókolhassa meg az áldott kezet, melyből a napi sz@rt lanolinos kenőccsé lényegítve a nyakunkba kencézi.

Tovább »

Észbontó

"Szólj, s ki vagy, elmondom. – – Ne tovább! ismerlek egészen

Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés."

Végighallgattam. Klubrádió 2011. 11. 23. "Beszéljük meg!" Bolgár György Kósa Lajossal.

Az mindenképpen émelyítő, ha valaki szorult helyzetében "fumigálja" a kérdezőt állandóan.

Kicsinyes, kukacos, kioktató, mellébeszélő, hát szóval émelyítő. Micsoda ember!!??

Végül az elbúcsúzáskor lecsapta jól hallhatóan a telefont. Szóval minden Fideszes tudja,

fárasztó a mellébeszélés, ha fikarcnyi eszecske még van.

Tovább »

Áthallásokban utazom?

"Az állam olyan, mint az ember. A nyugalom elsorvasztja. A határok fojtogatják. Mozgásra van szüksége, ez axióma, és a mozgása a háború. És ha maguk nyavalyás diplomaták megint összezárják, akkor könyörtelenül megsemmisítik Önöket.

-----------

A fanatizmus barátom, sohasem eredményez végső győzelmet. A fanatizmus fárasztó dolog. Azonkívül a fanatizmus előbb-utóbb tarthatatlanná és nevetségessé válik a legyőzöttek erkölcsi fölénye láttán. A fanatikusok győzelmet arathatnak az első időkben, de a győzelmüket nem tudják sokáig tartani,mert saját fanatizmusuktól kimerülnek.

-----------

Ettől a neuraszténiástól?

Ez mindnyájunkat sírba visz magával együtt. Egyedül meghalni nagyon félelmetes, de együtt! Szinte semmiség, akár nevetni is lehet rajta.

---

Ne féljen, nem olyan ijesztő ez, ha mindenki együtt van. És olyan lesz a pusztulásunk, olyan megsemmisítő, hogy még az emléke is nemzedékeken át sebzi majd a boldogtalan német lelkeket.

Én ezt üzenem a gyerekeinknek.

------

Átkozott legyen minden demokrácia, mert nálunk németeknél, legyen az bármilyen demokrácia, a vége mindig ugyanaz:

szatócsok diktatúrája!

Minél többet kapunk a szabadságból, annál jobban vágyakozunk az SS-re. Titkosrendőrségre, haláltáborokra. Az össznépi rettegésre. 

Csak ha mindez megvan, akkor nyugszik meg a lelkünk. Nem kell törni a fejed, hogyan és merre kormányozd szegény hazád sorsát. Nincs semmi felelősséged.

Csak lendítsd magasra a karod az előtt, aki helyetted törődik vele.

Csak kiálts Heil Hitlert, s egyszerre könnyűvé válik minden.

Nincs semmi probléma."

Hát ennyit az ismerőssé váló helyzetekről. Honnan szedtem? 

Épületes párbeszéd volt a vonaton Stirlitz és egy kiábrándult tábornok között úgy 1945 márciusának végén, amikor a szovjet hírszerző diplomataként utazott Svájc felé.

De amikor legelőször láttam a filmet a 20. évem táján, erről a beszélgetésről a világon semmi nem jutott eszembe. Az sem, hogy közel 40 évvel később lemondóan idemásolom.

Tovább »

Alsó középosztályban?

Nemzeti Középosztály vagyok, mint pedagógus, mondja Hoffmann Rózsa. A középosztályt szerintem már régen elhagyatták velem, a nemzetit eleve nem értem. Mitől lennék nemzeti pluszban, ha eleve nem, ha meg igen, mit jelent ennek külön kihangsúlyozása. Rosseb ezt a nemzetit most már, ezt hallván mindig valamilyen Fideszes furmányra gyanakszom. Politika, ideológia, pártállás, vagy hűség? 

Különben is hazudozás van, egyrészt tagadták körömszakadtáig a mindenféle háttérmellékletek meglétét, aztán kiderült, mégis van, tételes számokkal, milliárdok megnevezésével, és ezres tételű pedagóguselbocsájtásokkal.

Lózugpufogtatás az egész és pancser munka

De legalább egyben tuti következetes: az oktatás egészét dúlja fel, nem áll meg az alapfoknál. Ez a Pedagógus Életpálya Modell a másik kedvencem.

Ezt egyszer már elkezdték, nem lett belőle semmi, miért kell a pedagógusnak életpályát tervezni?

Miért nem terveznek bíráknak, orvosoknak, ügyvédeknek, vagy éppen buszvezetőknek életpálya modellt.

Vagy esetleg, talán, adják oda végre a munkámért járó tényleges összeget, az életpályámat pedig tessenek nyugodtan rám bízni, valahogy eztán is elboldogulok, ha eddig megvoltam.

Tovább »

Haditaktika

Már megfigyeltem, nem egy esetből vonom le a következtetést. Úgy van kitalálva (előre!), hogy valamit kitalálunk. Aztán bevezetjük némi szóbeszéddel a köztudatba, de nem , ismétlem semmiképpen sem hivatalos megerősítéssel. Aztán hagyjuk érlelődni kicsit, s amikorra már mindenki országszerte kellően besz@rik, akkor előáll a szóvivő, most éppen Selmeczi nyugdíj és egyéb védő, aki lekommunikálja, hogy ez miféle szóbeszéd, hiszen a Fidesz ezt ezt nem is szándékozta bevezetni. A másik variáció az a formátum, amikor egy képviselői indítvány születik, önálló beterjesztés a témában, és azt lelkesen akkor megszavazzák.

Ezt most az ingatlanadóval játszották le, és már vártam is mi lesz a végkifejlet, mert hogy 0,03%-ot a többség talán egyszer összeszed az ingatlanja után, de évente tuti nem, inkább kivándorol Amerikába áruházakat felmosni, mint ahogyan ez a jól képzett diplomásoktól elvárható.

Tovább »

Számítógép a buszon

Kipróbáltam, kényelmes, nem macerás, jó kis jegykiadó, minden benne van. Érintőképernyős, úgyhogy lehet vele bőven maszatolni. Hát ezért kirohantam reggel, hogy megszemléljem, de megtanulta kezelni, jöhetnek az utasok.

Tovább »

Számítógép a buszon

Kipróbáltam, kényelmes, nem macerás, jó kis jegykiadó, minden benne van. Érintőképernyős, úgyhogy lehet vele bőven maszatolni. Hát ezért kirohantam reggel, hogy megszemléljem, de megtanulta kezelni, jöhetnek az utasok.

Tovább »

Egy jó kutya emlékére

Nem jó év jár szegényekre, bár mind idős volt már, szép sorban elmentek. Tappancs Csöpinél, Pityke Maminál és most Basa is. Hirtelen és váratlanul.

Úgy tudtuk, 12 éves múlt, augusztusban volt 6 éve, hogy magunkhoz vettük. Szeretetreméltó jóindulatú jószág volt.

Üres lesz nélküle az udvar, és most egy kicsit a szívünk is.

Tovább »

Lejárt

Még tudnék kicsit itthon maradni. Ami azt illeti, most jönnék bele a szünetezésbe. Eddig mindig volt valami, és nem jutott időm semmi "henye-hunyára". Most már nem is lesz ilyen, holnap nyakamba a lábam, és kezdődik a mindennapi vonatmászás. Pláne egy értekezlettel is megfejelve. Azért ez elég durva, hogy a legelső nap. Nem akarnám én ezt ennyire letüdőzni szinte azonnal. Micsoda hülyeség, tele lesz a tanári irtóra nekibuzdult fejekkel. Főnök lennék, nem tenném. Legalább egy hetet várnék vele, míg mindenki lélekben is visszabucskázik a hangulatba.

No, de sebaj, ha belecsapunk a lecsóba, előbb el is fogy. Jó gondolat.

Tovább »

Kinek a hasznára?

Hát persze! Süvöltene kedvenc Rejtő alakom, a hír hallatára. Hiába is volt minden, azért mint mondják, a tények makacs dolgok. (Meg a súgás-búgások is, jegyzem meg önérzettel.) Nem kerítek azért nagy feneket a történteknek, de Apu kedvence pedig az a hülye lóláb volt. Mert az mindig kilógott, bárhogyan is próbáltam kimagyarázni magam apró-cseprő ügyeimből anno.

Mindezeket a Mi Fényességünknek nem kell persze tudnia, de azt gondolhatta volna, ha érdekelné cseppet is, hogy a devizahitelesek megmentésére hivatott egyszeri kifizetési lehetőség, mint mentőcsomag, már elkészítésekor is selejtes volt. Csupán azt tartotta volna fent, aki amúgy is tud úszni, azaz van elég lé a szákjában ahhoz, hogy egy összegben kifizesse a tartozását a bank felé.

Valami töredék úgy tűnik, ezt meg tudja tenni, de az átlag, a nagy többség nem. 

Viszont örülhetünk, mert Szemünk Fénye, most megtette, svájci frankban fizetett, és mi felsóhajtunk a megkönnyebbüléstől, újabb 5 millióval kevesebb az államadósságunk. 

Szóval újra és újra igazolást nyer, hogy kiknek és miért készülnek kies hazánkban a törvények?!

Jól megy a mutyi, Csurka normális lenne, remek darabot rittyentene belőle, oldalunkat fognánk a röhögéstől.

(Jól van, na. Hát persze! Madam Alfred a Csontbrigádból, aki nem teljesen volt úri szabó, és végképp nem volt hülye.)

Tovább »