Drénezés tűzzel

 A mai nap nyugodt voltam. Talán ez így jó is volt, mert eleve felment pumpával szétrobbant volna a fejem.

A hátsó falnál a szomszédban kezdték az ásást ezek a csökkent értelmű melósok. Ezt a jelzőt azért aggattam rájuk, mert vagy 10-szer kimentem hátra hozzájuk, mindenféle problémákkal, amit itt most tételesen nem sorolok, elég legyen annyi, hogy az ilyen öreg házaknál sosem lehet semmit tudni.

A konyhaablakom alatti részt kezdték el feltörni a munkások, ami egy ugyanolyan lebetonozott vályú, mint ami a mi pincénk és a Szekér Gyuszi pincéje között van. (Ahol most a plusz cserepeink pihennek odahordva)

Szóval törik a betont, rázkódik a ház, míg egyszer csak szólnak, menjek gyorsan, mert belyukadt a szomszéd pincéje!

Mint kiderült, hasonló kialakítású a pince, mint a miénk, lejárat, kis előtér, aztán jobb-fordulóval jön a pincerész. Viszont a szomszéd, a lépcsőlejárati helyiséget kissé megnagyobbítva betelepítette oda le a kazánját, így az a megnagyobbított rész, annyira benyúlik ebbe a két ház közötti közbe, hogy a vége majdnem a nappali szobánk alatt leledzik.

Nos akkor eldöntődött, hogy nem lesz feltörve az egész betonozás, flexel elvágják, és csak a mifelénk eső oldalt szedik fel.

Ez volt a legelső probléma, s ezt követte még pár, bár a csúcspontról akkor még sejtelmem sem volt.

Az a bizonyos "kellősítés azért kellett, hogy a tekercsben rámelegítendő ilyesmi felragadjon a házfalra.

Természetesen semmit nem ér az egész cécó, ha nem lesz elvezetve mindenféle víz, felülről, oldalról, tervszerűen, úgyhogy az esetnek további folyományai lesznek.

Itt már előkerült az a bizonyos disznóperzselő, a későbbiek oka, de nem okozója.

Mint látható, a főnök dolgozik.

Tehát ki tudja már, ki tette le rosszul a gázégőt, s az sem derült ki, hogy ki tette be a feleslegessé vált kartonlapokat  ide, a vége ez lett.  Meg van rendelve, 3 hét múlva hozzák az újat, mert egyedi méret, mi is úgy csináltattuk ide. 

Ezzel kapcsolatban azért némi utólagos megbeszélésre sor került, és elmondtam, hogy nem az én feladatom a legényeket őrizni, irányítani és a munkákat szemmel tartani.

Tulajdonképpen nem a főcsővezető kőművesre vagyok morcos, mert hiába főnök, az végigdolgozta a napot. 

Viszont van egy "alvállalkozója", az a bajszos cigány vajda, aki hozza a 4-5 emberét. Nos ez a jó ember, idefuvarozza a legényeit, utána bevonul a kis házba, feltekeri a fűtést jól és döglik bent naphosszat.

Úgyhogy hétfőtől új élet lesz. Kint akarom látni, legalább óránként az emberei között. Ellenkező esetben a gáz kikapcsol a kis házban. S ezt veheti ultimátumnak is.

Tovább »

Drénezés izzadmányai I.

Az kérem úgy szokott lenni, ahogy a mondás tartja: Ember tervez és Isten végez. Mint pl. az időjárás esetében is. Ez a fránya február  (Valentin nap dacára), ahelyett, hogy melegedne, hát fogja magát és egyre hidegszik. 

Úgy tűnik fittyet hány a szerelmes szívek forróságának, vagy pont minálunk éppen kevésbé forró, de a Köpönyeg.hu oldalán az összes éjjel mínuszba siklott, olyan -4-7 fok közötti szép értékekkel. S ez pedig betart uszkve egész februárban.

Mi másra is jó, egy bármilyen jellegű építési tevékenység, ha nem arra, hogy folyamatosan módosításokkal legyünk kényszerűen tele.

Így aztán tegnap reggel leültem a mesterrel megbeszélni, hogy bárki, bármit szeretne vagy nem, a fizikát lehetetlen megkerülni, és a víz 0 fokon akkor is megfagy, ha nekünk más elképzeléseink lennének. Azaz, nem hordunk fel a házra több köbméternyi vizes cuccost, hogy én hajszárítóval biztosítsam a kellő száradást fagyás helyett.

Maradtunk tehát a drénezési munkálatoknál, ami még kb. 2-3 nap biztosan betart, mert ma (micsoda öröm), a szomszéd udvarát fogják szétkopácsolni. Igaz, csak a házunk csorgója vonalában, de akkor is. Plusz a törmeléket át kell a mi udvarunkba talicskázni, a kitermelt földdel együtt.

A munkálatok elmagyarázásához pedig annyit, hogy nagyon veszélyes ezt nem tűpontosan megtenni, mert a kőműves nem minden esetben kérdez, hanem azt mondja, hogy érti. Az alábbi képek egyikén bemutatom, hogy mennyire értette meg. Igaz, nem én magyaráztam el, hanem J. Nos neki pedig nincsen elég gyakorlata a 6 éves gyerek szintjéhez, amihez a kőművesek eléggé közel vannak.

Hozzáteszem, kb. óránként rohangáltam ki és néztem őket, hol tartanak, hogyan csinálják...noha erre pont semmiféle képzettségem nincsen.

Itt kezdték el felvágni a járdát, s konstatáltam, láthatóan befordulnak a megfelelő irányba.

A gyűjtőcsatorna kiásva, később megtudtam, ezt J. a kapunk kívül szerette volna, nekem ez így még jól volt itt a sarokban.

Hallottam bentről a hangokat, megnyugodva, okés a járdát a csurgó ALATT a házzal PÁRHUZAMOSAN kell felvágni.

Mire újra kijöttem, ez a szép "srévizavé" fogadott, s tátogtam, mint a partra vetett hal.  Ugye a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy az úttesten a lehető legrövidebbet tartózkodva, nem ferdén rohangálunk az autók között, hanem bizony egyenesen. Itt a terv az volt, hogy a ház hátulja felől és az eleje felől kiérkező drén pont a ház előtt, a két ablak közötti gödörben találkozván, onnan egy egyenessel átmegy a pont szemben lévő csatornába. Minél kevesebb járda legyen felvágva és egyébként is, a terv, azért terv, hogy a készülés úgy legyen. A belső sikoltozásom után (ami eltartott egy ideig..), nekifogtam a magyarázatnak, a jelenlegi állapot megtörténtének figyelembe vételével. S ezt a mai nap reggelén is meg fogom tenni.

Szerszámkezelés. Még jó, hogy az előző (10 év előtti) csapattól sem láttam mást.

Itt azért már résen voltam, rosszabb ne legyen, és jó is volt, mert betemették volna az elfolyót, a csatornavíz behozása nélkül. Így még holmi Y-nal és egy plusz csővel megoldották. (J. szerelte a házban a munkaautóját...)

A frász egyébként mindenképpen megvan. Ugyanis ez a csatorna az úttesten van, arra szolgálandó, hogy az ott elfolyó csapadékvizet szállítsa. Ennek a feladatnak pont nem felel meg, ugyanis magasabban van, mint a víz útja, azaz a fentről lefelé folyó víz elviharzik mellette az úton, majd kereszt irányt véve átfolyik lejtősen az úttest túloldalára a "Pipás Jóska bácsi" háza előtti csatornában landolva. Tehát, mióta itt vagyunk, éppen 10 éve, ebbe minden kosz, falevél stb ment, víz kevésbé. El is tömődhetett, így J:-t megkértem, hogy vasárnap egy slagot kihozva tegyünk próbát: elfolyik-e benne még a víz, vagy hozzám fog visszajönni a drénbe.

A "pöpec" megoldás, a felfelé álló cső elfordulván csatorna irányba, veszi fel az eddig ház alá ömlő csapadékvizet és a fickó lábánál van az Y, ahol beleköt a kijövő dréncsőbe.

A mai nap folytatódik a munkálat tehát, tanulván az esetből...fél óránként fogok kint lenni. Különösen, a szomszéd miatt, mert ha nekem bosszúságom van, az egy dolog, de a szomszéd dühére pont nem vágyom.

Tovább »

Bálint meg ..Valentin..meg bontó napon

Jöttek, időre, jól itt is voltak, folyamatosan dolgoztak délután fél 5-ig. Ez egy-két embernek beletelt volna egy hetébe is, hiába, ha sokaság van, akkor haladás is van.

Éppen olyan pocsék reggel volt, amilyent el sem tudtam volna képzelni egy ilyen munka kezdésére

Később kifigyeltem, ez a háttal álló kék dzsekis fiatalember (Krisztofer), tűnt a leggyengébb láncszemnek. Elmondása szerint karosszéria lakatos lett volna, ha elvégzi az iskoláját. Erre mondják azt, hogy: Így járt.

Ez a bajszos cigányvajdaképű, ő nem dolgozott, csak itt a fiúkat instruálgatta és el is ment, a kőműves mester éppen háttal telefonál.

Kiderült, hogy ő pedig a kőműves fiacskája, aki elmondása szerint "megkapta" az apjától a kis házat önállóra, s nem osztozik a többivel, sem a muunkában, megf gondolom a pénzben sem. Van szép nagy kerek lyukasfül fülbevalója.

Aztán bomlott a ház, hallgattam egész nap, ahogy püfölték kívülről.

Na itt kezdtem el sajnálni, hogy nem úgy építették, mint az angol kőházakat. Eszemben sem lett volna bemázoltatni. De hát nem úgy van.

Utolsó fotók a homlokzati cirádákról, amit J. leméretezett, hogy majdan visszavarázsolódjanak.

Szerintem már most jobb, mint a régi, különféle színű koszlott, lemállós

Nem mentem hátra, majd holnap megnézem, mekkora lett hátul az elszállításra váró halom.

Ezt a csatornázáskor a bádogossal feltétlenül meg kell csináltatni, mert ettől is ázik ez a sarka a háznak, nem csak az utcai fröccsenésektől.

Mindent összekotortak maguk után, persze talicskát nem láttam, hogy hoztak volna, egyet sem. Miért hiszi minden kőműves azt, hogy evidencia és axióma, hogy minden háznál van 2-3 talicska, lapátok, betonkeverő..ilyesmik.

Állást sem hoztak semmit, minden a mienk volt, állvány, deszmka, amin dolgoztak. Le fogok vonni a használatért %-ot már tényleg!!!

Tovább »

Új lapfül helyett...az Esetek folytatódnak

Olyan régen jártam itt, hogy először le kellett pókhálóznom. (Mindig az a hülye fészbuk, pedig tetejében már nem is szeretem....de egyéb okok miatt mégis..)

Szóval portörlés után bemelegítjük a billentyűzetet, hogy napi és eseti memo készüljön itten, mert különben 10 év múlva úgy elfelejtem, mint a pinty!!

Úgy kezdődött, hogy már tavaly rágtam magam a kőműves-témakörön, és közel sem meglepően abszolút sikertelenséggel járt a keresgélés. Nem mondom, hogy amúgy nem lettek volna, de én nem találtam őket, csak kettőt, aztán egyikkel sem vergődtem nemhogy zöld ágra, de fűre sem.

Pedig azt sejtettem, hozzáértés híján is, hogy a rendszer nem úgy működik, hogy kigondolok magamnak egy jó időpontot és leszen készen az elképzelés. Előre van itt ütemezve hapsikáim minden, tehát most akkor februárban kikerestem egy "Jószaki" nevű oldalt (tök véletlenül), melyre feltölthettem a sirámaimat.

Hogyaszongya öreg házat kellene megszabadítani csúfos vakolatmaradékoktól, meg alapot szigetelni, meg javítani mindenféle töredezettséget, tetejében be is kéne puceválni, hogy a végén maga is elcsodálkozzék, milyen szép lett.

Azt már tudtam, hogy itten négyzetméter és folyóméter és vastagság meg effélék számítanak és számoltam is buzgón. De annyira, hogy sikerült egy 1200 négyzetméteres felületet kikalkulálnom, mi több, fel is tettem ama oldalra, ahová kell.

Hittem is, nem is a sikerben, mígnem a művelet után alig egy órával, olyan telefoncsörgések kezdődtek, hogy a mobiltok is égett, nem csak a vezeték. (:-)...)

Hozzáteszem, meg kellett adni nyilván a helyszínt, aminek azért örültem különösen, mert úgy gondoltam, nem nagy szám egy kőműves agy (jajj, de rasszista kijelentés!!), de annyit tud legalább,..,.bizonyára/esetleg, hogy ne Nyíregyházáról akarjon idejönni dolgozni.

Nos begyűjtöttünk vagy 7 adatot..(mondtam is J.-nak, törpéből is elég volt ennyi, akkor kőművesből is legyen és kész!!),  aztán kezdődtek az egyeztetések, ami  ugye telefonon keresztül nem tanácsos, meg hosszú, meg sok lesz a számla, szóval volt egy olyan elvárásunk, hogy tessenek idefáradni és megszemlélni a leendő tevékenység tárgyait, uszkve 2 db házikót.

Aztán kiderült, hogy létezett itt szolnoki, meg gödöllői, meg baranyai, meg budapesti és mindnek feltettük a kérdést, hogy egyáltalán tudja-é, hol kell majd a munkát elvégezni. A többségnek mindegy volt, bizonygatva erősen, hogy á..., de mennyiszer dolgozott ő emitt, meg amott, meg még országon kívül is.. Szlovákiában. Mi pedig hüledeztünk és nagyon nem értettük, hol ebben a ló-gika, mert nem találtunk. Végül, tulajdonképpen legelsőre egy nyögvenyelős bejelentkező (olyan volt a hangja), kimondta, hogy ő Peremartonból hív és ismeri a környéket, mert ösküi gyerek volt.

Nos nem kerítem tovább, eljött, amire ígérte, felmérték, kalkuláltak, mára hozta a munkaszerződést, ahogy ígérte, s holnap kezdődik a tánc.

Az idő príma, csöpög-csurog hol a hó, hol a víz, de mesterünk annyit mondott ez éppen jó lesz, mert nem lesz annyi por a leveréssel, mint nyáron.

Én berendeztem felvonulási épületnek a kis házat, J. begyújtott, beállítottam a meleg vizet, vittem slozipapírt és egy kávéfőzőt, + kávé, cukker, tejpor, poharak, kanalak, mosogató és szivacs, pár szék és ennyi. Ott lehet enni, inni, tojni, kávézni, leülni és megmondom, a gáz addig megy, amíg az ajtót képesek lesznek maguk után becsukni. (Ja, mosogatni nem fogom a poharaikat, a feltétel adott.)

2 kutya láncra, mert láb alatt lesznek és ha elesik egy mókus, nekem lesz bajom. 

Majd reggel megszámolom, hányan lesznek,  a főnök 4-et ígért, hát legyen.

Azért beveszem éjjelre a kis nyugtatót, már csak az alvás végett is ugye. Elmúlt 10 év a legutolsó cirkusz óta, s nem lettem fiatalabb, csak nyűgösebb.

Kitartás, holnaptól fotók is jönnek.

PS: Persze a nagy érdeklődés az 1200 négyzetméternek szólt, a lükébbje benyelte, az értelmesebbje rákérdezett, hogy mekkora ez a családi ház? Én pedig adtam a bankot, hogy nem is értem, hogyan került a 2-es elé az az egyes??!! Pedig értettem á, később rájöttem, TÉRFOGATOT  számolgattam. Végül is van a háznak, csak emeli picit a számlát!!!

Tovább »

Befuccsolós advent

Lehet, hogy statisztikailag ilyennek is kell történnie, bár nem hiányzott egyébként...ebben a formában. A történet egyszerűen az, hogy már jó ideje, valamelyik adventi hétvégét kiszúrjuk és elvisszük a Mamit valamerre. Hozzáteszem, ez nekünk is élvezetes kirándulás, és nem is volt bajunk vele egy percig sem. Igazából ez úgy indult, hogy Húgommal cserélgetjük magunk között Mamit, a régi hagyományainknak megfelelően, amelyeket még Csizmadia nagyszüleink alakítottak ki az ő két gyerekük között.

Aztán ez a Papiékkal is folytatódott karácsonyi alkalmakkor, majd mivel Mami egyedül maradt, kis kiegészítésként jött, hogy ha nem nálunk karácsonyozik, akkor egy adventet töltsünk együtt. Most már mindegy hol a karácsony, ez a kis kirándulás megvan.

Nos röviden, kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni...egyúttal Mártuskát Szombathelyen, s a Szombathelyi Adventet is. Azután jött a folyománya, hogy ne legyen ez ennyire direkt, mondjunk inkább Kőszeget és egy hazafelé való (16 km) beugrást hozzájuk egy kávé erejéig.

Ezt letelefonáltam Pityuval, a férjjel, s mivel még mobil volt kissé, megneveztem 10-ét és 17-ét is azzal, hogy nagyobb a valószínűsége a 10.-i vasárnapnak, hogy akkor mennénk. Teljesen rendben volt, Pityu azt válaszolta, hogy nekik mindegy, előtte egy 2 órával szóljak oda.

Ebben is maradtunk, s mivel ez a mindegy szó elhangzott, én többet nem zargattam őket telefonnal.

Kőszegre végül mégis elmentünk, mert úgy döntöttünk, elég szép város és ha már ezt hoztuk fel kegyes hazugságnak, semmibe nem kerül ezt igazzá változtatni.

Aztán csak sétáltunk, hideg volt, és meglepetésünkre meglehetősen kihalt volt a város.

Főtér üresen

Nem nyüzsög a nép

Bezárva

Szóval tudomásul vettük, hogy Kőszeg igen megcsendesedett, szegényedett is. Ezt egyébként már érzékeltük, mert az utóbbi 5 évben 2-szer is voltunk ott és láttuk a sok eladó házat, telket. Ez sosem jelent túl jót egy városban. Gondoltuk, ipar híján csupán a turisztika nem hozhat lényeges gazdasági fellendülést, tetejében túl közel az határ is.

Ezek után ültünk be ebédelni az általunk már ismert és látogatott Kék huszár étterembe.

Nem túl flancos, olyan jó középkategóriás hely, Józsinak megfelelő adagokkal.

Elismerte, hogy a végét, már nem ette, hanem legyűrte.

Nekem ez a mai ebédem is, mert felét tudtam megenni.

Közben telefonon felhívtam Pityut, ez olyan 1/2 2 körül lehetett, hogy most ebédelünk itt Kőszegen és akkor beugranánk hozzájuk 3 óra tájékán. Aztán itt kaptam egy hideg zuhanyt, mert közölte, hogy nem alkalmas, éppen az Erika lányáék barátnőjének a házavatójára készülnek elmenni.

Hüledezve mondtam, hogy de hiszen ezt megbeszéltük, mire azt válaszolta, hogy nem fixáltuk le ezt a 10-ét.  Mondtam, hogy nagy valószínűséget mondtam, az igaz, de te meg azt mondtad, hogy nektek teljesen mindegy, melyik nap, csak előtte szóljak oda 2 órával.

Erre tanúm Józsi is, mert amikor ezt lebeszéltem vele, akkor Józsi telefonján ment a diskurzus és kihangosítottam.

Pityu elintézte ezt azzal, hogy ez most közbejött neki, én pedig eléggé dühös lettem ahhoz, hogy ne akarjak vele vitába keveredni. Elköszöntem és ennyi volt.

(Aztán persze úgy felhúztam magam, hogy éjjel 3-ig nem aludtam!)

Szóval nem tudok másból kiindulni, csak önmagamból. Egy ilyen esetben, ha én elkötelezem magamat azzal, hogy nekem mindegy, mert így szólt, s mégis közbejön valami, akkor vagy felhívom az illetőt, vagy a helyben lakó rokonnak, barátnak mondom azt, hogy bocs, késni fogok másfél órát, mert messziről jött rokonokat fogadok egy kávéra és majd utána megyek el.

Abszolút nem tett semmilyen megjegyzést, hogy ezt sajnálja, vagy akkor egy másik alkalommal próbálkozzunk. (Ezt amúgy nem ígértem volna már meg neki). 

Nagyon sajnáltam a Mamit, mert készült rá, sütött finom gyümölcskenyeret, becsomagolta, átkötötte, és valóban készült, hogy láthassa még a Mártuskát.

Én is leforrázódva ültem, mert ugye én voltam a szervező és ezek szerint, még indulás előtt, vagy előtte való napon, még egy telefont meg kellett volna eresztenem. Aminek sikerét illetően ugyan vannak kétségeim, mert nekem úgy jött át az egész, hogy ez valami váratlan dolog volt nekik is.

Még egyszer tehát: Ha hasonló esetben én kapnék egy telefont...mondjuk Várpalotáról, hogy itt vannak a városban és beugranának hozzám, mivel olyan ritkán látott rokonok, nekem tökéletesen mindegy lenne egyéb program itt helyileg és mindenképpen őket részesíteném előnyben. A többit meg aztán ráérek én pótolni..ha akarom. Nagyon jól tudta Pityu, hogy én a 83 éve s anyámat hurcolászom fél országon keresztül.

Nos ezek után aztán letettük ezt a témát és mivel arra folytatódott az utunk, megmutattuk Maminak, hol szálltunk meg, a várral szemben, melyik fogadóban. S ekkor jött a hab a tortán, mert lehetett valami hó, eső a városban és szóltam Maminak, hogy kerülje ki az előtte levő jeges, csúszós foltot. 

Az elsőt ki is kerülte, aztán elmondása szerint a másodiknál már nem a járdát nézte és rálépve azonnal elcsúszott, el sem tudtam kapni, már a földön volt teljes hosszában.

Na, ekkor fagyott belénk a még meglévő szusz is, hogy mije tört el, mi lett vele. Oldalára dőlt, óvatosan emeltük fel és tartottuk állva, hogy mit érez, nem tört-e valamije. Hát jó, hogy Mami nem csontritkulásos, a combját verte be, semmi mást, utána Józsiba kapaszkodva még tettünk bicegve egy kört a városban, hogy működik-e mindene.

Itt már tartotta Mamit erősen, nem engedte önállóan "kószálni".

Aztán annyira megjavult, hogy nem engedte, hogy hazafelé Veszprémben megröngeneztessük, azt mondta, érzi, hogy nincsen baj. Erre akkor ittunk egy forralt bort, meg úgy az egész napra cakk-pakk.

 Aztán este megvizsgáltuk, még be sem kékült igazán. Semmi hematóma, véraláfutás, kicsit kézzel simítva megdagadt egy tenyérnyi helyen. Arra kapott egy Flector tapaszt és reggel azt mondta, jól aludt és sántikálás nélkül közlekedett.

Lekísértem az állomásra , csodásan jött, nem fájt neki. 

Hát nem tudom, az eddig megélt adventjeink között, ez nem lesz a kedvencem, pedig szépen nekikészültünk és a végére olyan hölgyhöz nem illő gondolataim voltak magamban, hogy "tiszta kibaszás volt az egész!". (Idézet Józsi: 1970).

Veszprém

Tovább »