Mesebeli hármas

Vannak még olyan lüke anyák, mint én (vagy úgyis mind ilyen.), aki azt mondja, mind a 3 gyerekem különleges. 

Miért is? Hát először is, mert Dóri volt az első, és ennek varázsa volt. Vele ismertem meg, mi az, hogy gyerek és mi az, hogy anya lehettem. Annak persze minden túlzó riadalmával és ráébredésével. Nem beszélve arról, hogy nagyon szép kislány volt (most is!),és ami az ő specialitása: be nem állt a kis szája reggeltől-estig. 

Aztán becsúszó szerelésként hirtelen Andráska, aki azóta is mondogatja nagy-nagy igazát, hogy anya, ha én nem jövök, neked nem is lett volna fiad. Ez pedig pont így is van, és különben is a fiúkat csak imádni lehet, mert ha a csibészek, akkor azért, ha pedig békések, azért. Még akkor is, ha szétszerelt mindent, később pedig mindenre lőtt, amire lehetett. Azt hiszem, a három közül ő a leginkább kutyabarát. (macska is jöhet, pláne tyúkok!)

Aztán pedig Juca, akit a nagyobbak tituláltak így, hogy a kis kedvenc, ez valóban előjog, a legkisebbnek lenni, pláne 7-8 év különbséggel. Sok előnyhöz juttatta, persze sok segítséget is kapott a nagyobbaktól, akiket ezért a mai napig nagyon szeret. Ő volt a "táncoslábú", a szája fülig ért, ha szólt a nyenyere, és 6 alsószoknyát sem bánt, 40 fokban sem.

Hát ha egyszer megkérdeznének, mi a fenét is csináltam egész életemben, rajtuk kívül nem sok érdemlegest tudnék felhozni mentségemre.

De most szóljon a köszöntő a "kicsinek", akinek ma van a névnapja, és alig rá majd a 25. születésnapja is, hiszen, mint tudjuk, ő az "atomgyerek".

 Isten éltessen a névnapodon Juditka!!

Tovább »

Még normális vagyok

Jó sok esemény hullik fejünkre naponta, amikről bőven lehetne írogatni sok-sok jó morgást.

Most mégsem teszem, ellenben kijelenthetem, hogy az elvégzett teszt alapján benne vagyok a normálisban.

Egészen érdekes volt, a figyelem és a koncentráció 4 területét mérte. Kicsit bánatosan néztem azért a végén nekem járó kiutalt diagramokat, mert egy sem volt a maximális tartományban, csupán egy közelítette meg, egy terület viszont éppen csak becsúszott keskeny csíkként a normába. Szerintem a gyerekeim ki fogják találni ezt az "erősségemet", különösen Juca, ő találkozott vele gyerekkorában a legtöbbször.

Aztán pedig az is lehetséges, hogy erre mi nők kevéssé vagyunk "rendesen feldrótozva", mert nálunk annyi az összevisszaság, hogy ezt eleve csak hendikeppel tudjuk megoldani.

Tovább »

Falunap előtti emlékek

Valamelyik nap gondolkodtam el azon, hogy milyen érdekes hely számomra az, ahol most élek. Persze nem kell túl nagyot gondolni erről a faluról,  mert pont ő maga erről vajmi keveset tehet, inkább az én életem folyása alakult úgy, hogy éppen 3-szor találkoztam vele, különböző életkoraimban.

Ebből egyenesen következik az, hogy mind a 3 alkalommal teljesen más arcát láttam, és nyilván én is máshogyan közelítettem felé.

Legelőször gyermekként jártam ide nagyszüleimhez nyaralni, és persze az is teljesen más volt, hogy éppen melyiknél időztem. Azt hiszem, nagyobb élményeket az anyai nagyszüleimnél "vételeztem", hiszen ők éltek akkor számomra érdekesebben. Mindenek előtt állatokat tartottak és ez nálam a nyaralás alfája és ómegája is volt egyben. (Az állatokkal szerintem azóta is pertuban vagyok.)

Voltam én tehát libákat legeltető kis pásztor, tehenekért előre küldött fullajtár, disznók elé moslékot öntő kis cseléd, ami éppen jött. Ezek a feladatok nem voltak ellenemre. Pláne, ha szekerezni mentünk a határba, és nagyapámmal szép nyugodtan szekereztünk a ballagó tehenek után. A legizgalmasabb a csárdahídnál való átkelés volt, amikor tengelyig álltunk a vízben és nagy gyönyörűséggel lestem, amint a tehenek beballagnak néha hasig  a patakba-folyóba. (vízállástól függően)

A falusiak tudták, hogy ki vagyok, ha boltba küldtek, faggatóztak, minden érdekelte őket, én pedig válaszolgattam. Sokakat ismertem, otthon éreztem magam, noha pár hétig tartott évente ez a paradicsomi állapot.

Az egészből megmaradtak az élmények, ízek, illatok, ami egy jellegzetes egyveleggé állt össze, amire azt mondhatom, ez volt a gyerekkorom faluja.

A következő alkalom nagyon komolyan történt, mert be is jelentkeztem hivatalosan és férjestül újsütetű házasként kis házikót bérelve laktam itt. Akkor kezdtem el a felnőtt életemet, dolgozni jártam,  és a magam ura lettem, ennek minden örömteli és nehéz oldalával. Nem kerestem én akkor a gyermekkori élményeket, nagyon is el voltam foglalva a saját életemmel.  Ideszületett az első gyermekem is, küzdelmekre emlékezem, sok egyedül létre, és a közelemben lévő emberek, rokonok, szomszédok jóindulatú segítségére. Azt hiszem, ekkor is jól éreztem magamat itt, bár akkor már tudtam, nem maradok a faluban, másutt kell megtelepednem.

Ez a 2 és fél év azonban új kötődést is hozott, a felnőtt szemmel való látást és tapasztalást.

Ezután két helyen is voltam, összesen eltelt 32 év, és bár egyre gyakrabban pislogtam erre felé, sokáig nem vettem ezt teljesen komolyan, hogy visszajövök ide. 

Azt hiszem, az ember életében mindennek meg kell érnie, össze kell passzolnia, akár jól, akár rosszul, hogy egy addig megfelelőnek tartott élethelyzeten változtatni tudjon. Hát ez nálam is így  történt,  és mivel magamtól nem álltam rá, hát a körülmények erre a vágányra löktek, ami ismét nem volt ellenemre, bár összességében nehezen viseltem a váltást.

Nagyon sok munkába idegességbe került ez, és eddig 3 évbe. Abban megállapodtam magammal, hogy ez a falu, mint más helyek is, változik folyamatosan, és nem is biztos, hogy előnyére.  Más emberek laknak már itt, a világ is ridegebb lett, sőt még mi magunk is. Nem is azzal a szándékkal jöttem, hogy bármit folytassak az előzőekből. Más életet is élek, nem szándékoztam nosztalgiázni, sem érzelgősen a múlt kapcsolatait keresni.

Néha azért mégis előkerül, amikor egy gyerekkori ismerős rám köszönt, vagy a temetőben elolvasom a neveket. Vagy csak úgy, amikor ugyanazon a lüke vashídon csúszik meg a lábam, mint 50 éve is.

Nem tudom, vannak-e még olyanok, akik 3-szor laktak egy faluban némi időeltolódásokkal. Én érdekesnek tartottam ezt az esetet, még akkor is, ha valószínűleg ez leginkább számomra jelent érzékelhető tartalmakat, és nehéz ezt átélhetően bemutatni, még olyanoknak is, akik ezt ismerhetik.

De azt legalább elmondhatom, hogy engem úgy látszik megbabonázhatott ez a falu, csak nem tudom mivel, mert ami a legtöbb benne, az a kő. Hát jó, legfőbb értéke, hogy tartós, ez tagadhatatlan.
Eddig az sem jutott eszembe, hogy ezt a három korszakot összehasonlítsam, vagy párhuzamot vonjak, esetleg versenyeztessem magamban, hogy na, mikor is volt itt jobb. Badarság lenne, hiszen, mindig akkor volt jó, amikor éppen történtek a dolgok, azaz abban az időszakban, amiben éppen voltam.

De nem is lehet összehasonlítani, mert (és erről a falu megint nem tehet),  ez most már szinte egy emberöltő, hát hogyan is lehetne idehozni egymás mellé ezeket a korokat.

Semmi különös végtére nincs is benne, csupán az, hogy valóban  ez így megtörtént, és hát éppen velem. 

Tovább »

Na neee!

Ez a Tusnádfürdőn leadott szlogen sántít.

A magyar kormányfő szerint az újonnan felépülő új korszakban az államnak merőben új szerepe lesz a gazdaságban, amelyet az államnak kell újjászervezni, megteremtve a munkaalapú társadalmi rendszert a pazarló, fedezet nélküli fogyasztást gerjesztő jóléti állam helyett.

Ezt pont úgy gondolja, ahogyan mondta is. Azért halkan megkérdem, vajon milyen alapú társadalomban nőtt fel, amikor testvérével az alcsúti szántókon böngésztek? Mert az már egy jóléti ország volt, hiszen a 45-ös pusztítást jórészt munkával (sokszor kommunista szombatokkal), de felépítették. Tanulhatott, külföldi ösztöndíjat kaphatott, gondolom, az ő felszólítása nélkül is dolgoztak az emberek Magyarországon. Nem is volt a forintnak sem más fedezete, csak a munka.

Most akkor miről kezd el megint beszélni arról és azt sugallva, hogy jelenleg az országban nem dolgoznak elegen, sőt csak össze-vissza fogyasztanak. Persze, sokszor volt úgy, hogy az állam tovább nyújtózott (és benne az emberek is), mint ameddig a takarója ért. De a politikusok vajon nem ezt tették, amikor szinte törleszthetetlen adósságokat zúdítottak az országra? Ki a fene mondta, hogy amikor ennyire adósságban vergődünk, akkor még MOL részvényeket is kell venni, persze ez is bedőlni látszik, Varga már megszellőztette, hogy előfordulhat, hogy 2012 elején el kell adni belőlük. (Borítékolom, hogy veszteséggel, hiszen már az eltelt időben is zuhant a részvények árfolyama a vásárláshoz képest.)

Miért nincsen egy képviselő sem a közelében, aki felállna és elmondaná, hogy Viktor, a zemberek dolgoznának, de nincsen munka, te pedig olyan intézkedések és törvények tömegét zúdítod a nyakukba, amilyent a Rákosi korszak óta az öregek nem láttak, a fiatalok pedig nem éreztek?

A dühítő nem ez végül, hanem a disznóságokhoz járó álszent, képmutató kommunikáció, amikor csúsztat, amikor pont arról beszél, ami a probléma, de nem a problémáról, hanem úgy beállítva, mintha ez mindenki szándékos hibája lenne, amit neki kell rendbe raknia.

Ez a Tusnádfürdő úgy tűnik a Fidesz fixa ideája, innen kell megváltani a népet, persze Tőkés püspök harthatós segédletével. 

Jut eszembe, megmondaná valaki miért nem kellett a református egyház 200 milliója, és miért van szükség Juli néni 5 ezrére? Vagy az egyik csökkenti az adósságot, a másik nem?  Nekik aztán nem számított eddig a pénz szaga, eredete, most mitől lett Semjén úr ennyire finnyás? 

Tovább »

Hibbantak nemzete

Finoman fogalmazva. Walter Matthau ennél rusztikusabban fogalmazott, amikor kedves szomszédját "húgyagyúnak" nevezte. Hát tőle el is fogadnám, de azt hiszem, ránk nézve bánatos kutyaképet vágna, és inkább nem mondana semmit.

Nem bánnám, ha olyan körülményeink lennének, hogy más nem is, csak a filmjei járnának az eszembe. Nagyokat röhögcsélnék, míg dolgoznám a pogácsának valót, elvégre estére vendégséget várok. Tegnap össze is kerestük az egész birtokot, főként a poros padlást, de nem találtuk sem a 3 lábat, sem a kondérokat. Költözés óta most kellene először és nincs. Utálom ezt, mióta elköltöztünk, folyamatosan nem  vagyok ura a helyzetnek e tekintetben.

De vissza az elejére:

Volt itt ez a látszat-kérdőívezgetés, az annyira sokszor felemlegetett  szociális konzultáció. Még én is "fellelkesültem", és pár kérdésen tételesen átrágtam magam. Ahhoz persze nincsen már kedvem, hogy újra elkezdjem, de mára nyilvánvaló lett, amit akkor sokan rikoltoztak, hogy humbug az egész.  Nem hihető az a bugyutaság, hogy a zemberek olyan válaszokat adtak volna, amilyen lépéseket jelenleg tesz a kormány. Főként, hogy a fentebbi link cikkében Orbán maga ismerte el a feldolgozott válaszokban, hogy mire vágynának a válaszolók. Arra nem hiszem, hogy munkahelyek helyett közmunkával lássák el őket, pláne erőszakkal. Hiszen a munka törvénykönyve jelenlegi átformálásában ősszel már az kerül bele, hogy a megkurtított járadék is csak akkor jár, ha megelőzően 360 napot dolgozott. Az álláskeresésnél pedig kötelező elfogadni a legelső javaslatot is.

Azt megint kétlem, hogy a védett kor intézményét elutasította volna a válaszolók többsége, minden esetre az lesz a törvény, hogy 50 felettieket ugyanúgy rúghatnak ki, mint sok kisgyereket nevelőket, és pláne szakszervezeti vezetőket. Egyértelműen minden változtatás a munkáltató lehetőségeit növeli a munkavállalóval szemben.

Nem csinált  a kérdőív okán a kormány semmit a rezsivel, a devizahiteleseket jól behúzta a csőbe segítés címen.

Mindenféle új és újabb törvénytervezet és létrejött törvénytömeg arra irányul, hogy az olyannyira tisztelt polgároktól annyi pénzt vegyenek el, amennyit csak lehet, és ezt nem a nagy keresetűektől persze.

Aztán azt már elhiszem, hogy a nyugdíjak értékállóságát megőrzik, mondjuk a saját zsebükben, mert a nyugdíjasoktól már elvették ugye.

Még jó, hogy a magyarral mindent meg lehet tenni, mert annyira ostobán néz, hogy mire megérti miről van szó, már újra mást kell megértenie. Erre biztosan jó a gyorsaság.

Tovább »

Régi-régi filmzene

Hogy mit nem tesz a szörfölés! Tegnap afrikai népzenét keresve Shakirába botlottam, a 2010-es foci világbajnokság dalába, és tetszett. Különösen a tánc hozzá. Most már rég elfelejtettem, mit is akartam, de  megint belekotortam és a Gibb fivéreknél kötöttem ki. Ez önmagában még nem érdekes, de rátaláltam erre a dalra, ami természetesen nem Victoria Principal éneklése, vagy tátogása miatt érdekes, hanem a Csillagember miatt. Nagyon régen láttam, biztosan van vagy 15 éve is, és azóta sem tudom, milyen a holland almás pite. 

A dalt viszont azóta is szeretem.

Hát, mivel régen zenéltem, akkor jöjjön, Andy pedig egyébként is megérdemli, kábítószer ide, vagy oda.

Tovább »

A globális felmelegedés csupán egy jó szlogen?

Ezt egy blogtársamnál láttam, és hihetetlennek találtam. Mármint azt, hogy a környezetvédelem is színtiszta politika és üzlet.

Eléggé elmeszelik benne a Greenpeace-t is, lehet valami a dologban, bár én igazat adok nekik több mindenben, például,, amikor a bálnákat is védeni próbálják.

Szóval sok-sok a disznóság, de ezeket az összefüggéseket naná, hogy nem közlik a néppel, hadd haljon meg bután.

Eléggé hosszú, de megéri, mert valóban körbejárja a területet, és érdekes látni az egyezéseket. Kiteszem ide, mert hátha érdekesebb megnézni ezt, mint egy idióta esti Tv műsort. (Annál valóban jobb.)

Azért örülök, hogy láttam, mert e nélkül én ugyanazokat hajtogatnám, és még okoskának is gondolnám magam, mint amit itt a filmben tételesen megcáfolnak. Az is furcsa volt, hogy annyira át van már mosva az agyunk, hogy eleinte nagy kétkedéssel néztem, hogy nem arról lenne-e szó, hogy valamilyen tudósokat valamilyen ipari csoport felbérel és jól megfizet azért, hogy hamisítson, hogy mehessen előre az ipari termelés.  Hiszen az ember lassan odaér, hogy jól tudja, minden igaz lehet és annak az ellenkezője is, és ez igaz ugyanígy a hazugságokra. Na, akkor igazodjunk el, ilyen pirinyó aggyal komoly témákban, méghozzá objektíven.

Azt hiszem, engem meggyőzött a dolog, sok a tényanyag, és tiszta cuki, ahogy politikusokról is lerántja a lerántani valót, mert ők aztán benne vannak nyakig, ja és ami még benne van, az irdatlan sok pénz.

Tovább »

A hallgatás bére?

Senki nem hiheti komolyan azt, hogy az országban kialakult patthelyzetekről Orbán nem tud, vagy nem tudna tenni semmit. 

Esztergom esete világosan mutatja az érdekszövetségek következményeit. Nem hiszem el, hogy az a város anyagi gondokkal küzdhet, ahol a Suzuki fizet tetemes adót, és a hiány miatt az országban egyedüliként leállt a helyi buszközlekedés, mert annyi a város adóssága a Vértes Volán felé. Inkább azt hiszem, hogy Meggyes Tamás volt polgármester zsákszámra öntötte a pénzt a Fidesz kasszájába, ezért Orbán Úr, most elnézi ezt a kialakult patthelyzetet, ahol a törvényesen megválasztott polgármestert Tétényi Évát szándékosan akadályozzák a Fideszes többségű képviselők, lehetetlenné téve a munkáját. A polgármester egyébként már mindent megpróbált, még gyalogolt is Budapestre, kérte Orbán Viktort, hogy rendezze az áldatlan ügyet, de nem fogadta, sőt némaság a válasz, mert ebben az ügyben meg nem nyilatkozik a legfőbb vezér. (Aki egyébként olyannyira belekotyog mindenbe, hogy még az Operaház igazgatóját is személyesen nevezi ki, mint ahogyan eldöntötte azt is egyedül, hogy Pali bá legyen a köztársasági elnök, pedig még Kövér is szólt, hogy "súlytalan" a figura.)

Szóval nem tudom, meddig nem működik majd Esztergom, de legalább egy fél ország szurkol már Tétényi Évának, és nagyon bízik abban, hogy mindezek ellenére kitart.

A mai hír egy másik tűzfészekből érkezett és ez Gyöngyöspata. Lemondott a polgármester Tábi László, egészségügyi okokra hivatkozva. Ezt tökéletesen meg is tudom érteni, ami ott kialakult, hogy végül a cigány asszonyokat és gyerekeket Csillebércre kellett menekíteni, hát példátlan Európában. Az én egészségem is erőteljesen összeomlott volna ennyi atrocitást átélvén.

Aztán az új polgármester jelöltek között volt cigány is,  ifj. Farkas János, aki a választás előtti estén visszalépett. Érdekes lenne pontosan tudni, vajon miért. Aztán, hogy a parlament félfasiszta pártja, a Jobbik jelöltje győzött, egy független jelölttel szemben, hát ép ésszel alig hihető. (Tételezzek fel megfélemlítést?)

Ezek az ügyek, bár Magyarország belügyei, nem maradnak a határokon belül. Hillary Clinton pontosan fogalmazott, amikor itt volt,  abból Orbán mindent megérthetett volna, ha akarta volna. Nem hiszem persze ezt, mert innen alulról eléggé jól látszik, hogy mindent el tud érni, még olyan területeken is, amihez a világon semmi köze nem lenne, amit csak fontosnak tart. Esztergom és Gyöngyöspata csöppet sem fontos, és ez a részéről igazán szűk látókörre vall, mert az, hogy a külföld erről mit von le, az az ország számára nem csupán politikai jelentőséggel bír bár tudom, hogy ez sem érdekli. (Hamar visszaüt majd, és főként az "alja népet" fogja reménytelen helyzetekbe hozni.)

Kár. És még van 3 éve hátra ebből, amit eddig "elértünk", sőt, ha igazán jól működik majd az a választási rendszer amit most szépen kitaláltak a maguk javára, akkor lehet őket szeretni, még vagy 25 évig, vagy amíg állva marad az ország.

Tovább »

Hotel Ruanda

Hónapok óta nem találtam olyan filmet a mozikban, amire elcsábulhatnék. Még a Harry Potter x-dik része sem villanyozott fel, amire egyébként csak a "tisztes iparosmunka" jelzőt aggatta komoly újságom elemzője. A 3 D sem vonz túlzottan, így maradtam a bujkáló megosztó portálok kínálatánál, és találtam is olyanokat, amiket akkor, amikor bemutattak, nem láttam.

Az egyiket, a Hotel Ruandát mindenkinek látnia kellene. 2004-ben készült a film, és bár legyinthetnek páran, hogy az amik filmgyártása ebből is sikerfilmet csinált, a főszereplőt Oscar-díjra jelölték, meg is adtam volna neki.

Van a filmben egy nagyon  igaz mondat, valahogy így hangzik: ha megnézik ezt a felvételt, azt mondják: Jézus, ez borzasztó! És vacsoráznak tovább.

Ezt egy amerikai filmes mondta a szálloda igazgatójának, aki abban reménykedett, hogy a szörnyűségekről való hiteles tájékoztatás felrázza azon országokat, amelyek képesek tenni ellene.

A történet etnikai alapú összecsapásról szól, a hutuk és a tuszik között. Az uralomra jutott hutuk véres mészárlásokban tombolták ki a tusziuralom alatti haragjukat. Közel 1 millió áldozata és számolhatatlan menekültje, sérültje lett. Az ENSZ tétlenül nézte, és vicces volt az ezredese szájából (Nick Nolte), ahogy magyarázza: mi békefenntartók vagyunk, nem békecsinálók. Mondta persze ezt akkor, amikor a békét nem hogy fenntartani nem tudták, de nem is létezett már. 

A hotel igazgatója valóságos alak, nevezik őt az afrikai Schindlernek is, aki több, mint 1000 üldözöttet védett, menekített, hihetetlen üzleteléssel, fortéllyal, bármivel, ami eszébe jutott. Nagyon jó volt a színész, aki Paul Rusesabagina alakját formálta,  Don Cheadle. A filmet azért is tartottam nagyon jónak, mert semmi hatásvadász elemet nem fedeztem fel benne. Nem "utazott" feleslegesen a szörnyűségek bemutatására, nem vájkált a vérben és nem is hatódott meg, szüksége nem volt arra, hogy könnyes arcokkal fokozzon. Nem kergeti bele a nézőt olyan érzelmekbe, amelyekkel esetleg nagyobb hatást ért volna el. Illetve rosszul mondom, a hatást elérte, mert annyira igaz, annyira dokumentál, hogy eszünkbe sem jut, hogy filmet látunk és nem a valóságot. Azt hiszem, ezzel érte el az igazi hatást, hogy bevon, tudunk a filmben szereplőkért izgulni, és az emberi aljasságokon ámulni.

Nem fogom elmesélni, de óhatatlanul eszembe jutott ez a bombasztikus film, A bombák földjén, amit azért néztem meg, mert az Avatarral szemben rendezői Oscart kapott. Erről írtam is, és nem felejtettem el, hogy különösebben nem érintett meg az egész film. 

A Hotel Ruanda nem ilyen. Mindenkinek meg kellene néznie azért, hogy nagyon mélyen elgondolkodjon azon, hová juthat a legkisebb konfliktus is, ha nem fogjuk fel, hogy egy állam polgárai, vagy emberei vagyunk, és lettek már szörnyű háborúk abból, hogy valakik milyen bőrszínűek, fajúak, vagy vallásúak.

A filmek nem csak szórakoztatnak. A jó filmek, mint a jó könyvek tanítanak. Ha hagyjuk.

Tovább »

Parlamenti rokkantnyugdíjasok

Nem véletlenül jutott ez most éppen eszembe. Bicegve közlekedek, és a jelenlegi állapotomban nem hiszem, hogy képes lennék tanítani. Nem az érdemi része lenne kérdéses, inkább a munkába való el és visszajutás. Nem mellékes az sem, hogy az emeleten van a tanterem, lépcsőzni pedig most nem tudok, illetve erősen korlátozottan.

Így tehát tekinthetem magam most éppen korlátozottan mozgásképesnek, hovatovább ha nem lenne éppen nyári szünidő, akkor remélhetően csak rövid időre, de megkóstolhatnám a rokkantnyugdíjasok helyzetét is. 

Továbbgondolva pedig azonnal remeghetnék is azon, hogy mikor leszen a felülvizsgálat és hogyan is fognának engem munkába állítani.

Van hozzá már remek kis gép is, ami kiiktatja az orvosi "műhibákat" (némi pénzmag ellenében), és objektíven megmondja, tényleg megmászom-e a lépcsőket majd, vagy csak mű-rokkant vagyok.

http://moronline.hu/belfold/2011/02/02/munkaszimulatorral-szurik-ki-az-alrokkantakat.html

Valójában persze nem tolnám magamat ennyire az előtérbe, maradjunk csak szerényen a háttérben, amikor nálamnál sokkal nagyobb problémával kell, hogy szembenézzen parlamenti képviselőink legnagyobb hányada. Ugyanis, olyan helyzet állt elő váratlanul, de nem teljesen felelősségmentesen, amilyenről ők még nem is tudnak... Őket is meg fogja vizsgálni ez a remek munkaképességet vizsgáló masina. Sokunk számára ugyanis régtől tudott, amit ők szegények valahogyan már egy jó ideje nem vesznek észre, hogy komoly egészségügyi gondokkal küzdenek, mégpedig gerincproblémával. Innen messziről és alulról jól látható volt az egész folyamat. 

És  a te gerinced jól behajlik amikor kell?

Választás után még egészségesnek tűntek, és később lassan, mintha valami enné a gerincüket, fokozatosan görbült, ment össze, szinte elolvadt, mint hóember a napon, az egész tartóoszlop. Komolyan mondom, rémületes látvány volt, nem is tudtam, hogyan képesek így még mozogni, enni, beszélni, ülni, állni annyit. Hősiesek voltak, heroikus lehetett! A továbbiakban pedig sorra, de szigorúan egymás után műgerincet kaptak, szép egyenesnek látszó görbét, nem túl kackiásat, és ami a fő, tekintetre lágyuló műanyagból. (A vegyészek ismerik, hogy vannak hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok!)

No, ezek az új gerincek vezéri tekintetre lágyulnak, meg azt hiszem hangra is, így nem gond, ha feleslegesen túl egyenesek maradnak. Persze megvan az esély a túlgörbület kialakulására, de ez éppen olyan, mint a másik, rendes gerinc esetében. Ott kicsit segíthet a gyógyfürdő, sajnos a képviselők műgerince esetében ez teljesen hatástalan.

Így, ha parlamenti munkájuk valami okból kifolyólag egyszer véget érne, hát tuti rokkantak lennének, mert mit is kezdhetnének ilyen görbült műanyaggal a testükben.

De még jó, hogy ezt a gépet azért így bevezetik, és lesz belőle országosan vagy 12 db. Azt a pár száz képviselőt is hamar megvizsgálják, és rögtön kiderülhet, hogy az utcát, éppen ilyen testtartásban kell söpörni.

Tehát sikerülni fog, végre náluk is jól sülhet el a művelet. Vissza a munka világába,  mint a többi rokkantnyugdíjas, nem engedheti meg az ország, hogy ennyi munkaképes embert eltartson. A ruhát és az autót lehet, hogy közben le kell majd cserélni, és nyakkendő sem fog kelleni, vicces lenne a konténerekből ilyen módon előbújni.
Jó hír, hogy többen jelezték, ha képesek beilleszkedni, akkor a köszönésüket mégis elfogadják. Ha sokat dolgoznak, hamar összegyűlik majd egy újbóli rendes gerincre való, ha pedig nem, talán gyűjtünk rá nekik.
Bár úgy tanultuk, az összegyűjtött pénzt előbb le kell nyúlni, meg a kamatokkal is lehet babrálni vagy 1-2 évig, de már a gyűjtés szó is szépséges, és nemes gondolatokat takar.

Addig pedig minden sajnálatunk azoké a képviselőké, akik mit sem tudnak arról a jövőről (bár alakítgatják lázasan), amely rájuk vár.

PS:
Köszi az ötletet Söri!!

Tovább »

Nem fog fájni...(12 éven felülieknek!)

Hogy némi levitézlett politikát is vigyek az eseménybe, ezt már Gyurcsánynak sem sikerült tökéletesen elhitetnie a néppel.
Nekem pedig nem tetszett a kifejezés, nem csak politikai okokból persze. De az értelme az volt, hogy azért nem, mert helyi érzéstelenítéssel csinálják. No, erre azonnal és  helyben kivert a veríték, de mit szóljak én bele, hüje (!) hozzá nem értő. Minek kellett olyanra nevelni bennünket, hogy azongya: elismerjük, és akceptáljuk a hozzáértők véleményét. 

Ezért aztán már előtte napon idegesebb voltam, pedig egy csomó meggyet kimagoztam, hogy jó legyen a meggybor. De mindig ott motoszkált ez a helyi érzéstelenítés, mert emlékeztem rá, hogy ezelőtt 30 évvel is így tettek, és bár az jobb volt, ha lehet ilyent mondani, de messze nem volt tökéletes.

Nem nyújtom az előzményeket, besétáltam és 3 órányi várakozás után jött az orvos,  hogy fáradjak be a műtőbe, és feküdjek rá az asztalra, és ők akkor beinjekciózzák.

Tudtam, hogy mi következik, és előre leizzadtam, mert azért semmi nyugtató, enyhe kábító nem volt, totál vacak éber tudattal nekifeküdni az egésznek. Egyszerűen nem aggódtam, hanem féltem. A vérnyomásom 2000 volt, a pulzusom hasonló, és folyt a homlokomon a víz.

Az ukáz különben az volt, hogy akkor szóljak, ha nem a nyomást, és egyéb mozgásokat érzem, hanem éles fájdalmat. Na, erre hogyan is készüljön fel az ember, hát megint erős remegéssel, és feszült figyelemmel, hogy mikor hagyják el azt a terepet, amit beinjekcióztak. 

Hát 3-szor elhagyták, és ott megfogalmazódott bennem, hogy ja, a helyi érzéstelenítés az orvosnak egyszerű, a betegnek kevésbé. Mibe került volna egy jó kis altatás, hát semmibe, pedig tavaly ugye abból pedig megébredtem a MŰTÉT KÖZBEN!!

Az a helyzet, hogy már tudom, velem mindig helyzet van, és kár, hogy ezt csak én tudom, és az orvos nem. Ha elmondom, nyivákolásnak hat, mert ő ugye nem számít rá. Mivel én igen, hát marad a tegnapi eset, hogy 3-szor lefürödtem saját levemben a 20 perc alatt.

Nagyon más már az egészségügy ilyen szinten is. Persze minden előrébb ment kicsit, ez nem vitás. De azt hiszem, az érzéktelenség, az empátia nélküliség is. 

Amikor remegő lábakkal leszálltam a műtőágyról, különösebben nem segítettek, az asszisztensnő odaszólt még hogy előbb a műtött lábamat dugjam bele a nadrágomba. Még jó, hogy ilyesmit régtől tudok, azt meg nem vártam, hogy odajön segíteni, mert közben olyasmit csacsogott, hogy pár napig azért ne guggoljak le. Hát nem ez volt az első gondolatom.

Bocs a horrorisztikus képért, kötést cseréltem, és fotóztam. Aki nem bírja, ne nézze nagyban!!!!

Aztán kimentem a folyosóra, és senkit nem érdekelt, hogy a folyosón hogyan vergődök keresztül, és jönnek-e értem, vagy utólag most akkor hogy vagyok.

Elvégre a munka frappánsan el lett végezve nem?

Tovább »

Na, jó lesz odafigyelni!

Azt gondolnánk, hogy a sok-sok talált lim-lom mind értéktelen. Most éppen az mentette meg a kis látszólag haszontalan üvegecskét, hogy nem tudtam, mi van az oldalára írva, és nekiálltam a neten kíváncsiskodni.

Kiderült, eléggé híres gyógyszeres üvegecske, a Famel a gyógyszerész neve és márka volt a köhögéscsillapítója az 1900-as évek elején.

http://cgi.ebay.ca/FRANCE-Old-Advertis-Postcard-SIROP-FAMEL-Blotting-paper-/280216372625

(8 dollárért kelt el a levelezőlap az üvegről, akkor mennyi lehet maga az üveg?)

Találtam képet is:

Szóval eleink ilyent is iddogáltak, ha nagyon köhögtek, legalábbis, erre a következtetésre lehet jutni, ha a padlásról származó üvegre nézek. (Persze a cukros hagymahéjat meg nekem ajánlgatták bőszen!)

Ja, és hol találtam végül, ahonnan el tudtam indulni? Hát a vaterán, de már el is kelt a kis üvegecske, sajna nem tudom mennyiért.

Aztán jó is volt oda felnéznem, mert az antik holmik között, bénábbak is voltak, mint amit én itt kerülgetek, úgyhogy a címre utalva most aztán rohanok és a Mama kaucsuk babáját is kimosom a porból. Nem mintha el akarnám adni, de lehet, hogy 15 ezret is lehetne kérni érte.

Szóval majd azt is lefotózom, nagyon helyes holmi, bár erősen nyeklik keze-lába. A nevét pedig elfelejtettem, és sajna már nem is tudom megkérdezni.

Az egészben különben az a legjobb, hogy nem is vagyok olyan nagyon eldobálós fazon, hiszen éppen azért pofozzuk ezt a több, mint 100 éves házat, hogy megmaradjon. (Tényleg vehettem volna jobb állapotút, de az nem lenne ez.)

Ennyit a mai bölcsességekről. Holnap találkám lesz holmi késsel, de igyekszem és jövök vissza.

Tovább »