Újfent az Anna bál kapcsán...

Pár éve kimerítő értekezéssel tárgyaltam meg a porcelánokat, mellőzve az Anna báli szép lányok különösebb méltatását.

Azóta lefolyt annyi víz mindenhonnan, hogy erre utalni is kár, viszont a porcelánok iránti rajongásom egyáltalán nem tűnt el.

Úgy tartják, a porcelánhoz meg kell érni. Ezt magamon keresztül megtapasztaltam, hiszen jól emlékszem életem azon hosszú időszakára, amikor kisebb gondom is nagyobb volt, hogy milyen porcelánt tartsak szépnek, mi több, a porcelán mint szükséges és bosszantó módon törékeny eszköz, tányérok és bögrék képében járta a maga egyszerűre lefokozott útját a szekrény-asztal-mosogató körében.

A fiatalok érthetően hamar giccsnek minősítik azt a formába öntött, gazdagon díszített, törékeny szépséget, melyet nemes egyszerűséggel (és bizonyos márkák esetében), akár fehér aranynak is hívhatunk. Vannak, akik szenvedélyesen gyűjtik az antik darabokat, s jellemzően nem csupán a teljes készleteket. 

Internetes lomikon darabra lehet vadászni, a hazai márkás porcelánokon kívül külföldi hírességekre.

A Meissenieket nem is említem, mert azok  valóban csúcskategória,  ahogyan a Villeroy and Boch.

Ezekből nincsen nekem semmilyen darab, de egy ideje rájöttem, hogy az angol porcelánon túl, bár létezik élet, a Wedgwood igazi rabul ejtő márka.  Elsőre talán a tapintása tűnik fel, minden más porcelánénál selymesebb. Ennek okát kutatva (és utána olvasva), igazi csemegékre leltem. 

Közbeszúrva, hát hol is lehetne igazi finom porcelánra bukkanni, mint az örökké finnyásan teázgató briteknél??!!!

Tehát: a hagyományos angol porcelánok elsősorban abban különböznek a Herendi, Zsolnay, vagy Hollóházi  porcelántól, hogy a hazaiak fő alapanyaga a kaolin. Az angol porcelánok sem nélkülözik a kaolint, de a nyersanyag 50%-a (!!!) állati csonthamu (marha és birka), mely fényben viszonylagos áttetszőséget és különleges pengő hangot kölcsönöz a porcelánnak. Ha felfordítunk egy csészealjat és az van ráírva, hogy "bone china", akkor az nem az alapszínére utal, hanem arra, hogy csontporcelánnal van dolgunk.

Nos a történetet azért nem húzom a végtelenségig, sem a rajongásomat (megbocsátható, aranyra abszolút érzéketlen vagyok), a lényeg mégis az, hogy immár a Wedgwood is bevonult az otthonomba, kis pénztárcanyitással (óccsón vettem, komolyan), s egy kávéval fel is avattuk Mamival kettesben. Majd ahogy az antik porcelánokkal ezt tenni illik, azonnal kézzel (!!) elmosván masírozott vissza a helyére.

4 db csésze tányérral és egy szószos kiöntő, amit holmi virágdekónak lehet használni

Nagyon szeretem a minta megjelenését, mintarészletet a csésze belsején is

A londoni Tower legidősebb Hódító Vilmos korabeli várrészlete, mint királyi családi birtok

A kor meglátszik a csészék belsején, valóban használatban voltak és jóval idősebbek nálam

Zárszóként még annyit, hogy a porcelán, mint érték, kitermelte persze a maga sznob közönségét, de ha nem sznob, akkor is az emberi gyarló "kivagyiság" rétegét.

A story (hehe) szerint, kezdetben még az angolok porcelánja is, ahogyan mindegyik más is, érzékeny volt a hőre, a hirtelen forróságra azonnali mázrepedésekkel reagált. Ezért értéküket féltvén, kitalálták ezt a "tejes-mizériát" úgy, hogy először a hidegebb tejet öntötték a csészékbe, majd jöhetett a jóval melegebb víz a teához. 

Később a jobb módúak már meg tudták venni azokat a drágább bevonattal bíró porcelánokat, melyek már nem reagáltak túl érzékenyen a beléjük öntött hőséges italokra. Ezt aztán az említett gazdagok azzal mutatták ki, hogy ők először öntötték csészéjükbe a forró teát, majd jött az elegáns kis tejlöttyintés a tea tetejére...és sohasem fordítva!!

Aztán, hogy mennyi igaz a történetből, ennek nem jártam utána, mivel egy rádióadásból hallottam, hát elfogadtam. Amúgy "storynak" sem rossz, legalábbis mély emberismeretről tesz tanúbizonyságot.

Na és aki pont nem a porcelánokra kíváncsi, hanem az idei Anna-bál szépségeire, hát itt e fontos eseményről is tájékozódhat.

Tovább »

Áll a bál

Nem kell fergetegesre gondolni, ez amolyan igazi kicsi, kevésbé puccos, csak nekünk érdekes buli. De az, hogy áll, az megállja a helyét.

Immár 2 hónapja.  Nem fárasztanék senkit azzal ismét, hogy én mikori időpontot kértem és mikorit húzott be nekem a kőműves.

A mai szép májusi napon fogyott el az a türelmem is, ami pedig 41 éven keresztül hülye gyerekekre (!!) is immúnis volt. Némi telefonos szóbeli kérdések után...előtt, felmentem a JóSzaki oldalra, ahol véleményezni lehet a fent lévő szakemberek munkáját és sárga (!!) csillagokat lehet adományozni 1-5-ig...vagy 6-ig.

A következő bejegyzésem született XXXX berhidai kőművesről.

Kb. (fejből)

A határidők betartását lazán kezeli a megrendelő kárára. 

Segédmunkásai rosszul elvégzett munkáját nem

ellenőrzi le, így azok tételesen is károkat okoznak.

Nem tart kapcsolatot a megrendelővel,  hiányosan sem tájékoztatja 

a munka ütemezéséről. A megbízása  előtt nem tájékozódtam

róla. Kár volt.

Aztán mivel nem lehetett csillagot nem adni, hát kapott egy sárgát!! 

Valószínűleg észre fogja venni és több, mint 100%, hogy kiakad miatta. De ha harc, hát legyen. Nem én szoktam elsőre kardot rántani, mert minden hasonló helyzetet szívből utálok. Viszont amit még ennél is jobban, az pedig, ha totál hülyének néznek.

Tehát a menetrend (elviekben) a következő: Kőműves jön, vagy nem jön.

Kőműves dühös, vagy nem tud róla.

Amennyiben dühös, de hajlandó kijavítani a hibákat és rendesen elvégzi a visszalévő munkát, vélemény levéve.

Amennyiben minderre nem hajlandó, elválnak útjaink és a továbbiakban csak rajtam áll, hogy a szerződés végső időpontja szerint (ápr. 30.) benyújtsak egy kártérítési pert ellene az el nem végzett munkája miatt.

Minek kell egy alapvetően és viszonylag valóban békességre törekvőt ennyire felhúzni???

Tovább »

Korrekciók...hozomra

Áll a munka -bál helyett-, bár az is fog hamarosan, mihelyt színét látom e hidegek elmúltával a díszes kompániának.

Szombaton J. nekiállt, hogy a csatornát bekösse az út menti gyűjtőbe. Ez okból ( mi másért is!!), kilapátolta a járdán immár 3 hete betemetett és kaviccsal beszórt drénárkot. Hozta a megfelelő átmérőjű csöveket, kanyarokat és idomokat a szükséges mennyiségben.

Amikor kiásta és betalicskázta az udvarba az egész földhalmot, az a látvány fogadta, hogy a bekötést a csatornába, magasabban helyezték el, mint ahogyan a cső lejtése volt, ezáltal némi víz állott már az árokban.

A vizet is lefotóztam, de azt  másik telefonnal, még fel kell töltenem. Ja és a vízszintmérőt is a buborékkal, hogy merre is található a lejtés. Szóval ezt az éppen semmire nem használható munkát 44 900 Ft-ért hozták össze a mesterek" és nincsen semmi jelentősége annak, hogy mindenképpen fel kellett újra ásni, mert a csatornavíz bevezetését (mivel ott már lényegesen több vízről van szó), rájuk sem mertük bízni.  Szóval itt bizonyos összegek visszaszármaztatásáról mindenképpen szó lesz. következő munkadíjból levonva.

De hogy ennyivel ne elégedjünk meg, éppen a csatornabekötésnél találkozik a dréncső udvarról jövő  és utcafronti összefutó csomópontja, ami történetesen úgy lett kialakítva, hogy a legmagasabb pont lett. Azaz, oda fel, tuti nem folyik semmiféle víz, mert a víznek az nem szokása.

Ebbe a szűk átmérőjű drénbe akarták belevezetni a csatornából kizubogó vízmennyiséget, vicc volt az egész elgondolásuk. Nos, ott, ahol alul kanyarodik  az alsó dréncső, az a pont volt pont a legmagasabb, a lejtést ukmukkfukk, megszüntették. 

  

Nem vagyok az egésznek szakembere, de egyrészt olvastam, másrészt annyit még én is tudok, hogy a talajvíz/nedvesség és a csapadékvíz az két igen különböző dolog.

Szerencsére, ezt J. pontosan, precízen megoldotta, legalább efelől nyugodt lehetek, hogy a ház legvizesebb sarka, immár nyugodtan száradozhat.

S akkor itt a bizonyíték, ez a dréncsövön feküdt, és a ház sarka felé indult a buborék, azaz nem hogy vízszintes nem volt, de a szükséges lejtése éppen visszafelé sült el.

Egyszerűen nem is értem ezt az egész hozzáállást. Piszokul kérik a pénzt (én is most vissza, lesz meglepi), de a munkájukkal semmire nem lehet menni. 

Mi lenne, ha én  a legelső tanítási év végén vállamat rántanám arra, hogy majdnem jó a munka, igaz a g, h, t, és ő betűket nem tudja és a 9-est sem ismeri.

Hozzáteszem, még jó, hogy nem vagyunk totál kis öregek, mert ők még az elvégzett munkának sem tudnak utána nézni.

Tovább »

Drénezés III.

Felszáradtunk a hóból és a sok mínuszból, hát újra eljöttek az emberek, befejezni a drénezést. Most már kevésbé hagytuk őket magukra, mint az elején, mindig volt velük valaki kettőnk közül, folyamatos figyelmet biztosítva a munkák során.

A csatorna még szabadon, ezt J. külön fogja a már elkészült drénárokba a lejjebb levő dréncső felett elvezetni, egy nagyobb átmérőjű csőben, de szintén az úttesti csapadékelvezetőbe  bekötve.

Az árok ma már készen van, benne a csővel, ami hátulról kanyarodik ide előre. A kanyarban még be kell tennünk egy felállást, ami erre a szakaszra szóló tisztítást biztosít, ha bármi történne. A nagy méretű kövek is benne vannak, viszont a betonozással megint várnunk kell, visszatért a hideg idő és fagyok is várhatók.

A kaputartó oszlop kissé megsínylette, hogy sikeresen és ideiglenesen eltűnt körülötte az eddigi támaszul szolgáló föld és beton alap. Dőlésének következménye a kapuval való birkózásunk, ami szintén és remélhetően ideiglenes.

A következő teendő a szomszédban levő hátsó fal csurgójának végigbetonozása, itt elől a végigvágott rész betonozása, olyan módon, hogy kb. 6-8 cm-rel magasabbra kerüljön, mint a ház előtt futó járdaszint.

A kapunyílás ívét biztosítandó vízszintes betonfelület létrehozása úgy, hogy egy csatornaárok elvezethesse a kis ház eddig járdára csurgó esővizét, becsatlakoztatva abba a csőbe, ami a képen látható sarok vízelvezetésére szolgál majd.

Végül...mielőtt a házat kezdenék reparálni a belső járdát is meg kell alkotni, különben a pucoláshoz felállított állásaikkal összenyomják a laza drénárokban levő csöveket.

Egyelőre bírjuk szusszal....

Ezzel is haladtunk, mert kipróbáltam a szőnyegtisztítást, miután  Szotyi lepisilte, a macska ráhányt és egyébként is hullára koszos volt már. De jó lett, jöhet a nagyszobai szőnyeg is.

Tovább »

Közben

Igen, közben hazajöttek Andrisék  12 év angliai élet után, keresve új kapaszkodókat a mostani magyar valósághoz, hozzánk, családtagokhoz, a régi dolgokhoz kevésbé, egy új élet reményében.

Nem kis változás, felszámolni, eladni mindent, ami ott volt és hozzájuk tartozott , s nekiindulni egy utánfutóval, megpakolt autóval.

Drukkolunk nekik, mást nem tehetünk és segítünk átvészelni a köztes, ideiglenes időszakot.

Ezt nem képzeltem volna, ennyi repülő között keresgéltem J. gépét, amivel kiutazott, hogy segítse a hazautazásukat.

Közben összeállt a vontatmány, ami azért volt igen problémás, mert  az angolok nem használnak külön rendszámot az utánfutókra, azok a vontató autó rendszámát kapják meg. Ideigleneset sem lehetett, és ki kellett gyorsfutárral küldeni egy magyar utánfutó rendszámát, J. pedig vitte a forgalmit. Igen zűrös történet volt.

De estére megérkezett és miután Andráséknál már ágy sem volt, egy hotelben szállásolták el.

Miután megvacsoráztak.

Fullon volt mind az autó, mind az utánfutó terhelése,, de indulni kellett másnap, kompjegy megvolt.

Egyedül Dani nem volt teljesen tisztában az utazás horderejével, megelégedett a betárazott rajzfilmekkel.

Itt már a Bécset elkerülő úton voltak, folyamatos vezetéssel, alvások nélkül, váltópihenésekkel.

S itthon kis hóban akkor, amikor az elhagyott Angliát belepte a hó és azok a száraz utak, amiken ők eljöttek pár napja, már régen dugókban fuldokoltak.

Balatonbogláron

Leendő ideiglenes otthonuk, ahol a húsvéti ünnepeket már tölthetik.

Addig még van kis idő, amíg a felnőttek mindenféle intézkedésekkel vannak elfoglalva.

Kicsit még hontalanul...hol itt, hol ott.

Mi nyertesei leszünk a döntésüknek, ez egészen biztos, bár ebben őket szikrányit nem befolyásoltuk, ez kizárólag saját, közös elhatározásuk volt.
Hányaveti módon még megjegyzem, immár 2 ellenszavazattal több lesz április 8-án.

Tovább »

Már miért ne lett volna igazam??

Az úgy volt, hogy amikor kőműveseket keresgéltünk, akkor már eleve április végét, május elejét kértem időpontnak. Természetesen jöttek csőstől a bejelentkezések, azonnalira, amivel nekem rögtön 2 bajom is támadt.

Az egyik nyilvánvalóan a téli időjárás, ami akkor még közel sem volt olyan téli, mint a mostani téli.

A másik finanszírozási probléma volt, mivel a banki befektetéseink kiutalási időpontjával számolnom kellett.

Aztán úgy adódott, hogy sikerült áthidalni a pénzügyletet, ám az időjáráshoz nincsen semmiféle kapcsolati tőkénk.

Így történt, hogy immár 3. napja béke honol a terepen, és a hóesésen kívül csupán az nehezíti a körülményeket, hogy az előző munkálatok folyományaként sikerült az egy szem, alig működő 2 sorban lefektetett téglajárdást is 100%-ban földdel elteríteni, úgyhogy jelenleg az egész udvar úszik a sárban, beleértve a bejáratot is, hiszen ott is feltörték mindkét parányi lebetonozott helyet.

Valódi építkezésekhez illő időjárás, különösen, ami a betonozási és falpucolási tételeket illeti.

tTehát, mivel annyira ráértünk, elmentünk egyet hazánk szép fővárosába (by Forrest Gump) és míg én körülnéztem mi újság politikai téren, J. Maminál teljesített némi feladatot.(Most tanultam tegnap, hogy ezeknél a béna angoloknál nincs is olyan szó, hogy anyós, após, meny, vő, sógor..hihi).

Szóval megvolt a 12 pont, ettől már nem szakadunk el míg élünk...úgy tűnik. Minden klassz és hepi, majd jönnek a választások és vissza a kőműves brigád, akkor lesz nemulass is!

A választások lezajlanak 8-án, aztán még 2 hét egyéb szennyeződés és kb. április végére leülepedik minden. A kőművesekkel is április 30. a végső dátumunk, úgyhogy minden rendben lesz, várom az "Éljen május 1."-ét!! Akkorra már csak elolvad a hó is és felszárad a sár az udvaromon.

Tovább »

Drénezés tűzzel

 A mai nap nyugodt voltam. Talán ez így jó is volt, mert eleve felment pumpával szétrobbant volna a fejem.

A hátsó falnál a szomszédban kezdték az ásást ezek a csökkent értelmű melósok. Ezt a jelzőt azért aggattam rájuk, mert vagy 10-szer kimentem hátra hozzájuk, mindenféle problémákkal, amit itt most tételesen nem sorolok, elég legyen annyi, hogy az ilyen öreg házaknál sosem lehet semmit tudni.

A konyhaablakom alatti részt kezdték el feltörni a munkások, ami egy ugyanolyan lebetonozott vályú, mint ami a mi pincénk és a Szekér Gyuszi pincéje között van. (Ahol most a plusz cserepeink pihennek odahordva)

Szóval törik a betont, rázkódik a ház, míg egyszer csak szólnak, menjek gyorsan, mert belyukadt a szomszéd pincéje!

Mint kiderült, hasonló kialakítású a pince, mint a miénk, lejárat, kis előtér, aztán jobb-fordulóval jön a pincerész. Viszont a szomszéd, a lépcsőlejárati helyiséget kissé megnagyobbítva betelepítette oda le a kazánját, így az a megnagyobbított rész, annyira benyúlik ebbe a két ház közötti közbe, hogy a vége majdnem a nappali szobánk alatt leledzik.

Nos akkor eldöntődött, hogy nem lesz feltörve az egész betonozás, flexel elvágják, és csak a mifelénk eső oldalt szedik fel.

Ez volt a legelső probléma, s ezt követte még pár, bár a csúcspontról akkor még sejtelmem sem volt.

Az a bizonyos "kellősítés azért kellett, hogy a tekercsben rámelegítendő ilyesmi felragadjon a házfalra.

Természetesen semmit nem ér az egész cécó, ha nem lesz elvezetve mindenféle víz, felülről, oldalról, tervszerűen, úgyhogy az esetnek további folyományai lesznek.

Itt már előkerült az a bizonyos disznóperzselő, a későbbiek oka, de nem okozója.

Mint látható, a főnök dolgozik.

Tehát ki tudja már, ki tette le rosszul a gázégőt, s az sem derült ki, hogy ki tette be a feleslegessé vált kartonlapokat  ide, a vége ez lett.  Meg van rendelve, 3 hét múlva hozzák az újat, mert egyedi méret, mi is úgy csináltattuk ide. 

Ezzel kapcsolatban azért némi utólagos megbeszélésre sor került, és elmondtam, hogy nem az én feladatom a legényeket őrizni, irányítani és a munkákat szemmel tartani.

Tulajdonképpen nem a főcsővezető kőművesre vagyok morcos, mert hiába főnök, az végigdolgozta a napot. 

Viszont van egy "alvállalkozója", az a bajszos cigány vajda, aki hozza a 4-5 emberét. Nos ez a jó ember, idefuvarozza a legényeit, utána bevonul a kis házba, feltekeri a fűtést jól és döglik bent naphosszat.

Úgyhogy hétfőtől új élet lesz. Kint akarom látni, legalább óránként az emberei között. Ellenkező esetben a gáz kikapcsol a kis házban. S ezt veheti ultimátumnak is.

Tovább »

Drénezés izzadmányai I.

Az kérem úgy szokott lenni, ahogy a mondás tartja: Ember tervez és Isten végez. Mint pl. az időjárás esetében is. Ez a fránya február  (Valentin nap dacára), ahelyett, hogy melegedne, hát fogja magát és egyre hidegszik. 

Úgy tűnik fittyet hány a szerelmes szívek forróságának, vagy pont minálunk éppen kevésbé forró, de a Köpönyeg.hu oldalán az összes éjjel mínuszba siklott, olyan -4-7 fok közötti szép értékekkel. S ez pedig betart uszkve egész februárban.

Mi másra is jó, egy bármilyen jellegű építési tevékenység, ha nem arra, hogy folyamatosan módosításokkal legyünk kényszerűen tele.

Így aztán tegnap reggel leültem a mesterrel megbeszélni, hogy bárki, bármit szeretne vagy nem, a fizikát lehetetlen megkerülni, és a víz 0 fokon akkor is megfagy, ha nekünk más elképzeléseink lennének. Azaz, nem hordunk fel a házra több köbméternyi vizes cuccost, hogy én hajszárítóval biztosítsam a kellő száradást fagyás helyett.

Maradtunk tehát a drénezési munkálatoknál, ami még kb. 2-3 nap biztosan betart, mert ma (micsoda öröm), a szomszéd udvarát fogják szétkopácsolni. Igaz, csak a házunk csorgója vonalában, de akkor is. Plusz a törmeléket át kell a mi udvarunkba talicskázni, a kitermelt földdel együtt.

A munkálatok elmagyarázásához pedig annyit, hogy nagyon veszélyes ezt nem tűpontosan megtenni, mert a kőműves nem minden esetben kérdez, hanem azt mondja, hogy érti. Az alábbi képek egyikén bemutatom, hogy mennyire értette meg. Igaz, nem én magyaráztam el, hanem J. Nos neki pedig nincsen elég gyakorlata a 6 éves gyerek szintjéhez, amihez a kőművesek eléggé közel vannak.

Hozzáteszem, kb. óránként rohangáltam ki és néztem őket, hol tartanak, hogyan csinálják...noha erre pont semmiféle képzettségem nincsen.

Itt kezdték el felvágni a járdát, s konstatáltam, láthatóan befordulnak a megfelelő irányba.

A gyűjtőcsatorna kiásva, később megtudtam, ezt J. a kapunk kívül szerette volna, nekem ez így még jól volt itt a sarokban.

Hallottam bentről a hangokat, megnyugodva, okés a járdát a csurgó ALATT a házzal PÁRHUZAMOSAN kell felvágni.

Mire újra kijöttem, ez a szép "srévizavé" fogadott, s tátogtam, mint a partra vetett hal.  Ugye a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy az úttesten a lehető legrövidebbet tartózkodva, nem ferdén rohangálunk az autók között, hanem bizony egyenesen. Itt a terv az volt, hogy a ház hátulja felől és az eleje felől kiérkező drén pont a ház előtt, a két ablak közötti gödörben találkozván, onnan egy egyenessel átmegy a pont szemben lévő csatornába. Minél kevesebb járda legyen felvágva és egyébként is, a terv, azért terv, hogy a készülés úgy legyen. A belső sikoltozásom után (ami eltartott egy ideig..), nekifogtam a magyarázatnak, a jelenlegi állapot megtörténtének figyelembe vételével. S ezt a mai nap reggelén is meg fogom tenni.

Szerszámkezelés. Még jó, hogy az előző (10 év előtti) csapattól sem láttam mást.

Itt azért már résen voltam, rosszabb ne legyen, és jó is volt, mert betemették volna az elfolyót, a csatornavíz behozása nélkül. Így még holmi Y-nal és egy plusz csővel megoldották. (J. szerelte a házban a munkaautóját...)

A frász egyébként mindenképpen megvan. Ugyanis ez a csatorna az úttesten van, arra szolgálandó, hogy az ott elfolyó csapadékvizet szállítsa. Ennek a feladatnak pont nem felel meg, ugyanis magasabban van, mint a víz útja, azaz a fentről lefelé folyó víz elviharzik mellette az úton, majd kereszt irányt véve átfolyik lejtősen az úttest túloldalára a "Pipás Jóska bácsi" háza előtti csatornában landolva. Tehát, mióta itt vagyunk, éppen 10 éve, ebbe minden kosz, falevél stb ment, víz kevésbé. El is tömődhetett, így J:-t megkértem, hogy vasárnap egy slagot kihozva tegyünk próbát: elfolyik-e benne még a víz, vagy hozzám fog visszajönni a drénbe.

A "pöpec" megoldás, a felfelé álló cső elfordulván csatorna irányba, veszi fel az eddig ház alá ömlő csapadékvizet és a fickó lábánál van az Y, ahol beleköt a kijövő dréncsőbe.

A mai nap folytatódik a munkálat tehát, tanulván az esetből...fél óránként fogok kint lenni. Különösen, a szomszéd miatt, mert ha nekem bosszúságom van, az egy dolog, de a szomszéd dühére pont nem vágyom.

Tovább »