Bepillantottam, régen voltam. Pedig jobb itt, békésebb. Elcsábított más felület, mert ott sok ismerős van.
Azt hiszem, másokat is. Ezen még elgondolkodom, ennyi sok kihagyás után, hogyan tovább.
2021. szeptember 21.
2018. november 3.
. Először a legifjabb nemzedékünkkel e napon
Csak annyit fűznék hozzá, hogy Dani ide a református temetőbe hangosan sikongatva jött be végig, jócskán felverve a kegyeleti hangulatot. Nem tudtunk mit tenni, felturbózta nagyon a sok mécses, gyertya fénye. De inkább mosolyogva nézték, nem volt rá megjegyzés sehonnan....vagy nem hallottuk.
2018. szeptember 12.
2018. szeptember 10.
Pléh-boyok!
 |
| A házat 2008-ban csatornáztattuk körbe |
S még mindig folytatódik, aminek úgysem lesz vége. Most éppen a csapadékvíz elvezetése a gondom, mert hiába minden eddigi pénz és paripa, drén és járda, ha a ház mögötti mellék épületeken semmi nincs és ömlik, folyik a lé udvarszerte. Ezért hát bádogos kerestetett. Érdekes módon, az ezt megelőző afférnál, kicsit beolvastam a JÓSZAKI oldal üzemeltetőinek azért, mert hát tudom én, hogy ezek a mindenféle szakik fizetnek is azért, hogy ezen az oldalon regisztrálva, könnyen megtalálhatóak legyenek. De ha már én ilyesmivel foglalkozom, akkor talán mégsem mindegy, hogy miféle pocsék emberek jutnak "munkákhoz" általam. S ezt persze le is írtam nekik rendesen. Nos, most meg egy db bádogost sem dobott ki nekem az oldal, csak kuka volt végig. Hát ilyen az, gondoltam, amikor jó magyar módra nem a sz@rt vágjuk ki a hóra, hanem azt, aki ezt kimondja.
Tehát esők lesznek, csatornák pedig nincsenek pontosan 4 helyen, a házon kívül. Már magamon kívül is voltam, amikor felhívtam egy bádogos üzletet, ahonnan kaptam telefonszámokat. Kettőt el is értem, megbeszélt időpontra jöttek is szépen egymás után.
 |
| A legelső levitézlett kőműves brigád, a csatornázatlan mellék épületekkel. |
 |
| Itt ezen a kis házon ki kell cserélni, valamint horganyzott lemezekkel beburkolni a betonozott macskalépcsőt, mert rés van a cserepek és a szegélyek között. |
Nem szaporítom a szót, végignéztem, ahogy méricskélnek, aztán a delikvenseket is, s aztán az árajánlatot is, amelyeket kaptam.
Felkészültem rá, hogy különböző összegeket fogok látni, ez kőműveseknél is megtörtént. Az egyik bevállalta 360 ezerért, rendesen, számlástól, a másik ugyanezt (??) 250 ezerért. Azaz, 110 ezer volt a kettő közötti különbség.
Ma este hívtam fel a kiválasztott mestert és közöltem vele, hogy zöld utat kapott a projektje. természetesen (jellemző!!), nem az ócsóbbat választottam. Van, ami a pénznél is fontosabb számomra: a megbízhatóság és az, hogy velem senki fia a saját udvaromban ne hepciáskodjon, akármekkora "majernek" gondolja is magát!!
2018. augusztus 30.
Pffff!!!!
Éppen itt lelkendeztem, hogy a kútügy már nem ÜGY!!. Aztán ma kiderült, hogy Áder itt nagyon előlépett környezetvédőnek és semmi aggálya nem volt, amikor több száz alkotmányellenes és minden-ellenes törvényt gond nélkül aláírt, most pedig nem.
Még el is hinném neki, képes vagyok hülyeséget halmozni, de másról van itt szó. Majd pont azok fognak itt széplelkűen a vizeink védelmére felesküdni, akik már most megfőzik PAKS I. közreműködésével a Dunát és Paks II. már a félkész halászlét forrósítja csak.
Nem, nem, itt kérem pénzekről és beszedhető adókról lenne szó, csak a vak nem látja, fenébe is ezekkel a régi kis talajvizes szennyezett falusi kutakkal. Mert ha még üzemi méretekről lenne szó, de nem. Itten legfőképpen kis kerti locsolásokról beszélünk, s ha nem lenne a kút, a kert is menne azonnal, hiszen az állandó hőség és aszály locsolás nélkül hamar kivégezne mindent. Vezetékes vízzel pedig kész horror és amúgy is klóros, tehát semmiképpen nem alkalmas.
Hát legyen. Bejelentem én, de amit csak lehet, ráírok a papírra. Még azt is, hogy amíg le nem bontják az udvaromból a kutat, én azt használni fogom, mi több, folyatni a végtelenségig, ha már fizetnem kell érte.
2018. augusztus 28.
A halál vámszedői
Nem haragszom én rájuk, dehogy. Sőt, szükséges munkájukat is elismerem, noha azt vallom, az élet döntő szakaszainál olyanok forgolódnak, akik ebből igazán jól meg tudnak élni.
A születésnél ott vannak már a kórházakban a fotósok, hiszen remek képeket ajánlanak az újszülött első napjairól. Aztán az első óvodás és iskolás fotók, a nagy érettségi partyk és búcsúzások, még inkább az esküvőipar, s aztán a halál. Belőlünk élnek, s kisebb-nagyobb mértékben mi magunk hívjuk őket szolgálatra.
Most éppen sírkövessel vagyok tárgyalópartneri viszonyban. Az évek során változott a véleményem sok mindenről, így az elmúlás módjáról. (Persze a QUEEN zenéjéről nem!)
Már régóta egyetértek azokkal a nézetekkel, miszerint a halottaknak a halottak között van a helye és kész. Nem szétszórva valahol, meg nem otthon a kertben, urambocsá' a spájz polcán, vagy a kandalló párkányán.
Viszont azzal már kevésbé tudok azonosulni, hogy egy halottnak miféle élet utáni gazdagság járna. A katonai temetők azért olyan szépek, mert tükrözik azt, hogy a halálban mindenki egyforma. Nincsen csicsa, mértéktelenség, a pénz fitogtatása. A halottnak ugyanis minden mindegy, itt az élők versenyeznek és bosszantják, vagy megszólják egymást. A kinti viszonyokat beviszik a temető kerítései mögé is, ahová pedig egyáltalán nem valók. Sokszor nem a kegyeletről és a tisztességről szólnak ezek a kiválasztott és kifizetett sírkövek, hanem a pénzről, az esedékes divathullámokról.
S ha már hullámokról beszélünk: az agyamat eldobom a most divatos lekerekített hullámos formáktól. Bizonyára vannak, akiknek ez nagyon bejön, nekem egy cseppet sem. Tetejében mindig az jut eszembe, hogy vajon életében volt-e része annyi szeretetben, amennyi csicsát itt a temetőben rápakoltak?
S akkor nézzük a mai trendeket:
Hát egyike másika annyira ott van, hogy szóhoz nem lehet jutni. S mennyi-mennyi pénz ez, csupán azért, hogy a még életben levő jó érzéssel tudjon hivalkodni.
Lehangoló számomra, noha el kell ismernem azt a lehetőséget is, hogy valódi szeretet is ölthet itt formát némelyikben és a fájdalom enyhítését gondolják eképpen oldani.
A kínálat természetesen kínai, mert onnan érkeznek ezek a készre csiszolt-faragott formák, csak választani kell a katalógusból színt, méretet, hozzávalókat, fedlaptípusokat.
Megjegyzem, az igazán eredeti, egyedi sírkövek azok nem konfekcióáruk, azoknak még egyszerűségében is húzósabb az értékük, a kézi megmunkálás miatt
.
Az is vitatéma volt a családban, hogy kerüljön-e a sírkőre bővebb információ az elhunytról, a nevén, vagy a születési és halálozási évszámán kívül. Volt, aki azt tartotta, hogy jó tudni azt, ki volt aki ilyen és olyan név alatt nyugszik, hiszen a fontosabb dolgok tán nem is az évszámok, inkább az életében betöltött foglalkozások.
Nem teszek én ebben igazat, tegye mindenki úgy, ahogy szeretné. Nekem itt a minimalista stílus és információ az elégséges és megfelelő, hiszen a legszűkebb családon kívül már szinte senkit nem érdekelnek a halottak. Amikor a temetőkbe járok, sosem látok fiatalokat, a legfiatalabbak is az én korosztályombeliek. Lefedetik a sírokat, nem kell gondozni, évente egyszer eljönnek mécsest tenni és bíznak abban, hogy a kihunyt, rozsdás mécseseket valakik leveszik a sírról.
Amikor még gyerek voltam, a legtöbb sír szabad földes volt, ki kellett menni gazolni, kapálni, rendbe tartani, virágot ültetni rá. De egy találkozóhely is volt egyben, ahol újra és újra lehetett beszélgetni az eltávozottakról és még sok egyéb aktuális, mindennapi dologról.
Ma már ez sincsen így, a temető nem működik társadalmi színtérként, a kihaltnál is kihaltabb.
Hát azért, mivel nagybátyám, Poór Laci sírjának 10 év utáni elkészítésénél bábáskodom, na nem anyagilag, azt bátyja, Gábor állja, azért majd teszek ide még fényképet, hogy ilyen volt és ilyen lett.
Laci pedig nyugodjon békében, ha családjának nem is, a testvéreinek számít az, hogy ne az örökös gaz uralja a sírját.
2018. augusztus 27.
A kényelem bére
 |
| Fonóban 2018 augusztusában |
Persze, hogy nem az eredeti cím, bár a Félelem bére sem volt rossz. Kútügyről van ismét szó, amiről már füstölögtem pár éve talán. Végül mégsem emeltem fel magamat arra, hogy elballagjak az önkormányzathoz bejelenteni ezt a saját birtoklású kutat.
Egyrészt, mert annyit kínlódtam mindenféle olyan népekkel mostanában, akik semmiféle örömet nem szereztek nekem azon kívül, hogy minden tartalék pénzemtől megfosztottak, másrészt 2018. év végéig szólt a határidő. A határidő előtt pedig nem ugrálunk, ez idestova jó ideje már eléggé fontos szabállyá vált.
A mai napon pedig (mivel holnap jön vizitre 2 bádogos mester is és csak az a kérdés, hány nullát tesznek a számok végére), már előre dühöngők, ergo logikus volt, mivel is tudom még felhúzni magam.
Tehát nekiültem, hogy kikeressem ezt az egész kutas-mizériát, arranézve, hogy hol is tartunk és merre is nézzek ezután.
Nagyon klasszul találtam egy linket is, ahol olvasható a jelen álláspont. Azaz, de jó, hogy nem hamarkodtam el az egészet, mert most fizethetnék vissza a mindenféle befizetett illetékemet.
Maradjunk tehát ennyiben, az okosabbak ezt úgyis régebben tudják: amennyiben pénzekről van szó, jobb inkább sétálni, mint rohangálni.
2018. július 23.
Újfent az Anna bál kapcsán...
Pár éve kimerítő értekezéssel tárgyaltam meg a porcelánokat, mellőzve az Anna báli szép lányok különösebb méltatását.
Azóta lefolyt annyi víz mindenhonnan, hogy erre utalni is kár, viszont a porcelánok iránti rajongásom egyáltalán nem tűnt el.
Úgy tartják, a porcelánhoz meg kell érni. Ezt magamon keresztül megtapasztaltam, hiszen jól emlékszem életem azon hosszú időszakára, amikor kisebb gondom is nagyobb volt, hogy milyen porcelánt tartsak szépnek, mi több, a porcelán mint szükséges és bosszantó módon törékeny eszköz, tányérok és bögrék képében járta a maga egyszerűre lefokozott útját a szekrény-asztal-mosogató körében.
A fiatalok érthetően hamar giccsnek minősítik azt a formába öntött, gazdagon díszített, törékeny szépséget, melyet nemes egyszerűséggel (és bizonyos márkák esetében), akár fehér aranynak is hívhatunk. Vannak, akik szenvedélyesen gyűjtik az antik darabokat, s jellemzően nem csupán a teljes készleteket.
Internetes lomikon darabra lehet vadászni, a hazai márkás porcelánokon kívül külföldi hírességekre.
A Meissenieket nem is említem, mert azok valóban csúcskategória, ahogyan a Villeroy and Boch.
Ezekből nincsen nekem semmilyen darab, de egy ideje rájöttem, hogy az angol porcelánon túl, bár létezik élet, a Wedgwood igazi rabul ejtő márka. Elsőre talán a tapintása tűnik fel, minden más porcelánénál selymesebb. Ennek okát kutatva (és utána olvasva), igazi csemegékre leltem.
Közbeszúrva, hát hol is lehetne igazi finom porcelánra bukkanni, mint az örökké finnyásan teázgató briteknél??!!!
Tehát: a hagyományos angol porcelánok elsősorban abban különböznek a Herendi, Zsolnay, vagy Hollóházi porcelántól, hogy a hazaiak fő alapanyaga a kaolin. Az angol porcelánok sem nélkülözik a kaolint, de a nyersanyag 50%-a (!!!) állati csonthamu (marha és birka), mely fényben viszonylagos áttetszőséget és különleges pengő hangot kölcsönöz a porcelánnak. Ha felfordítunk egy csészealjat és az van ráírva, hogy "bone china", akkor az nem az alapszínére utal, hanem arra, hogy csontporcelánnal van dolgunk.
Nos a történetet azért nem húzom a végtelenségig, sem a rajongásomat (megbocsátható, aranyra abszolút érzéketlen vagyok), a lényeg mégis az, hogy immár a Wedgwood is bevonult az otthonomba, kis pénztárcanyitással (óccsón vettem, komolyan), s egy kávéval fel is avattuk Mamival kettesben. Majd ahogy az antik porcelánokkal ezt tenni illik, azonnal kézzel (!!) elmosván masírozott vissza a helyére.
 |
| 4 db csésze tányérral és egy szószos kiöntő, amit holmi virágdekónak lehet használni |
 |
| Nagyon szeretem a minta megjelenését, mintarészletet a csésze belsején is |
 |
| A londoni Tower legidősebb Hódító Vilmos korabeli várrészlete, mint királyi családi birtok |
 |
| A kor meglátszik a csészék belsején, valóban használatban voltak és jóval idősebbek nálam |
Zárszóként még annyit, hogy a porcelán, mint érték, kitermelte persze a maga sznob közönségét, de ha nem sznob, akkor is az emberi gyarló "kivagyiság" rétegét.
A story (hehe) szerint, kezdetben még az angolok porcelánja is, ahogyan mindegyik más is, érzékeny volt a hőre, a hirtelen forróságra azonnali mázrepedésekkel reagált. Ezért értéküket féltvén, kitalálták ezt a "tejes-mizériát" úgy, hogy először a hidegebb tejet öntötték a csészékbe, majd jöhetett a jóval melegebb víz a teához.
Később a jobb módúak már meg tudták venni azokat a drágább bevonattal bíró porcelánokat, melyek már nem reagáltak túl érzékenyen a beléjük öntött hőséges italokra. Ezt aztán az említett gazdagok azzal mutatták ki, hogy ők először öntötték csészéjükbe a forró teát, majd jött az elegáns kis tejlöttyintés a tea tetejére...és sohasem fordítva!!
Aztán, hogy mennyi igaz a történetből, ennek nem jártam utána, mivel egy rádióadásból hallottam, hát elfogadtam. Amúgy "storynak" sem rossz, legalábbis mély emberismeretről tesz tanúbizonyságot.
Na és aki pont nem a porcelánokra kíváncsi, hanem az idei Anna-bál szépségeire, hát itt e fontos eseményről is tájékozódhat.
Na és aki pont nem a porcelánokra kíváncsi, hanem az idei Anna-bál szépségeire, hát itt e fontos eseményről is tájékozódhat.
2018. május 3.
Áll a bál
Nem kell fergetegesre gondolni, ez amolyan igazi kicsi, kevésbé puccos, csak nekünk érdekes buli. De az, hogy áll, az megállja a helyét.
Immár 2 hónapja. Nem fárasztanék senkit azzal ismét, hogy én mikori időpontot kértem és mikorit húzott be nekem a kőműves.
A mai szép májusi napon fogyott el az a türelmem is, ami pedig 41 éven keresztül hülye gyerekekre (!!) is immúnis volt. Némi telefonos szóbeli kérdések után...előtt, felmentem a JóSzaki oldalra, ahol véleményezni lehet a fent lévő szakemberek munkáját és sárga (!!) csillagokat lehet adományozni 1-5-ig...vagy 6-ig.
A következő bejegyzésem született XXXX berhidai kőművesről.
Kb. (fejből)
A határidők betartását lazán kezeli a megrendelő kárára.
Segédmunkásai rosszul elvégzett munkáját nem
ellenőrzi le, így azok tételesen is károkat okoznak.
Nem tart kapcsolatot a megrendelővel, hiányosan sem tájékoztatja
a munka ütemezéséről. A megbízása előtt nem tájékozódtam
róla. Kár volt.
Aztán mivel nem lehetett csillagot nem adni, hát kapott egy sárgát!!
Valószínűleg észre fogja venni és több, mint 100%, hogy kiakad miatta. De ha harc, hát legyen. Nem én szoktam elsőre kardot rántani, mert minden hasonló helyzetet szívből utálok. Viszont amit még ennél is jobban, az pedig, ha totál hülyének néznek.
Tehát a menetrend (elviekben) a következő: Kőműves jön, vagy nem jön.
Kőműves dühös, vagy nem tud róla.
Amennyiben dühös, de hajlandó kijavítani a hibákat és rendesen elvégzi a visszalévő munkát, vélemény levéve.
Amennyiben minderre nem hajlandó, elválnak útjaink és a továbbiakban csak rajtam áll, hogy a szerződés végső időpontja szerint (ápr. 30.) benyújtsak egy kártérítési pert ellene az el nem végzett munkája miatt.
Minek kell egy alapvetően és viszonylag valóban békességre törekvőt ennyire felhúzni???
2018. március 28.
Korrekciók...hozomra
Áll a munka -bál helyett-, bár az is fog hamarosan, mihelyt színét látom e hidegek elmúltával a díszes kompániának.
Szombaton J. nekiállt, hogy a csatornát bekösse az út menti gyűjtőbe. Ez okból ( mi másért is!!), kilapátolta a járdán immár 3 hete betemetett és kaviccsal beszórt drénárkot. Hozta a megfelelő átmérőjű csöveket, kanyarokat és idomokat a szükséges mennyiségben.
Amikor kiásta és betalicskázta az udvarba az egész földhalmot, az a látvány fogadta, hogy a bekötést a csatornába, magasabban helyezték el, mint ahogyan a cső lejtése volt, ezáltal némi víz állott már az árokban.
A vizet is lefotóztam, de azt másik telefonnal, még fel kell töltenem. Ja és a vízszintmérőt is a buborékkal, hogy merre is található a lejtés. Szóval ezt az éppen semmire nem használható munkát 44 900 Ft-ért hozták össze a mesterek" és nincsen semmi jelentősége annak, hogy mindenképpen fel kellett újra ásni, mert a csatornavíz bevezetését (mivel ott már lényegesen több vízről van szó), rájuk sem mertük bízni. Szóval itt bizonyos összegek visszaszármaztatásáról mindenképpen szó lesz. következő munkadíjból levonva.
De hogy ennyivel ne elégedjünk meg, éppen a csatornabekötésnél találkozik a dréncső udvarról jövő és utcafronti összefutó csomópontja, ami történetesen úgy lett kialakítva, hogy a legmagasabb pont lett. Azaz, oda fel, tuti nem folyik semmiféle víz, mert a víznek az nem szokása.
 |
Ebbe a szűk átmérőjű drénbe akarták belevezetni a csatornából kizubogó vízmennyiséget, vicc volt az egész elgondolásuk. Nos, ott, ahol alul kanyarodik az alsó dréncső, az a pont volt pont a legmagasabb, a lejtést ukmukkfukk, megszüntették. |
Nem vagyok az egésznek szakembere, de egyrészt olvastam, másrészt annyit még én is tudok, hogy a talajvíz/nedvesség és a csapadékvíz az két igen különböző dolog.
Szerencsére, ezt J. pontosan, precízen megoldotta, legalább efelől nyugodt lehetek, hogy a ház legvizesebb sarka, immár nyugodtan száradozhat.
S akkor itt a bizonyíték, ez a dréncsövön feküdt, és a ház sarka felé indult a buborék, azaz nem hogy vízszintes nem volt, de a szükséges lejtése éppen visszafelé sült el.
Egyszerűen nem is értem ezt az egész hozzáállást. Piszokul kérik a pénzt (én is most vissza, lesz meglepi), de a munkájukkal semmire nem lehet menni.
Mi lenne, ha én a legelső tanítási év végén vállamat rántanám arra, hogy majdnem jó a munka, igaz a g, h, t, és ő betűket nem tudja és a 9-est sem ismeri.
Hozzáteszem, még jó, hogy nem vagyunk totál kis öregek, mert ők még az elvégzett munkának sem tudnak utána nézni.