Blogolódunk

Ennek örültem, viszont rögtön elszúrtam, Juci javíthatja is ki. Hiába, németül nem tudok, meg blogolul sem még, tehát Dóri oldalán javítanivalót tettem. Bocsi.

De jól éreztük magunkat, most jöttünk meg a Sándor napi köszöntőből és ez már csak azért is nagyon jó, mert tiszta szívből mondhattam, hogy hurrá, ezek a Sándorok tényleg jó meleget hoztak!! Mit számít, hogy milyen hónapban, ha egyszer már idehozták nem? Nagyon jó lecsót ettünk és nekem 33 év után most kellett megtudnom, hogy a férjem anyja sosem tojásos lecsót csinált és ez a jó ember eddig nem mondta, hogy azt a lecsót jobban szereti. Most 55 évesen kezdjek görcsölni azon, hogy tudok-e olyan lecsót készíteni, mint az anyósom?!!

Hát a világ nem változik ezügyben akárhány éves vagyok és mi több "Messzi mama "lettem? Vicces. Ja, és ebben még az sem számít, hogy milyen frankó rétest tudok nyújtani, amit anyósom szerintem sosem próbált! Piha, mondaná Sasi barátném a míves problémára.

Nos hát holnap pakolódni fogok, függönyöket rakok, még nem azt, amit én gondolok, hanem az egyéb levetett dolgainkat aggatom csak fel. A lakáskultúra nem csupán ízlés kérdése, hanem financiális dolog is, de hát a vállamat még azért tudom vonogatni.

Végetért a szabadságunk, mármint az enyém még kicsit továbbtart, de nagyon termékeny és látványos munkák voltak mostan ezalatt az időszak alatt. Ha ezen túl leszünk, irány a "Fűtés-prijekt", és indulok a papírjaimmal végre a bankot szorongatni. (JÓ elképzelés, tartok tőle, hogy hosszú időre ők fognak engemet, de sebaj, legyen időm, egészségem, munkám, a többi szóra sem érdemes).