A Parlament bohócai

Pár száz ember, hamarosan még kevesebb. Lehet vitatkozni arról, hogy mennyien legyenek, sokan vannak-e vagy kevesen. Egyre inkább nem számít, már régóta nem szúrja a szememet, hogy éppen hányan vannak.

Nem ez lett a lényeg, ez észrevétlenül valahogy bagatellizálódott a szememben. Valójában azt kezdtem meglátni már jó ideje, hogy ezek az emberek nem dolgoznak. Vagy ott vannak, vagy nem, ez is érdektelen, mert már nem dühít az üresen ásítozó padsorok látványa sem, de mindenhonnan úgy tűnik, sem a dolgukat (na jó, azt még talán elvégzik!), nem teszik, sem engem nem képviselnek egy fikarcnyit sem.

Le is dobtam Navracsics úr karácsonyi üdvözletét a földre, részben a fentiek miatt, részben pedig, mert nem tudom, milyen pénzből van az üdvözlő képeslap magas fokú nívója finanszírozva.

Ha az enyémből, a mienkből, akkor nem lenne bőr a képemen küldözgetni, ha a sajátjából, akkor meg azt már el sem hiszem.

Visszatérve e nem dolgozásra, nem ám csak úgy bosszúból állítottam én ezt, meg mert így akarom látni, amikor pedig dehogyis, hiszen éjszaka is dolgoznak, meg rettentő sok törvényt is megcsinálnak, hiszen tuti, a törvényeink nem maguktól csinálódnak. Csak én pont nem erre gondoltam, mert amikor választottunk, akkor nem az jutott elsőként az eszembe, hogy én kit is fogok jelölni, mert majd ő olyan törvényt rittyent nekem, hogy megnyalom a szám szélét előre.

Én elsősorban képviselőt választottam, akit vagy ismerek, vagy nem, de talán majd tisztességes lesz, talán majd szót emel, talán majd valóban képvisel, nem csak engem, a többi választóját is.

No, aztán úgy történt, hogy ez lett teljesen kifelejtve a képviselő urak munkaköri kötelességeiből, mert mindent felülírt a pártfegyelem, és annak az oltárán feláldoztattunk mi, a választók, akiket már a kutya nem képvisel legalábbis az épületen belül. (Kívül még lehugyozhatja azért örömmel.)

 Azért egy emlékeztetőt csatolnék:

„Én .............................. ..a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek, az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkokat megőrzöm, munkám során választóim akaratához és megbízásához híven lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem”.

Nem mondom, most akkor Hofi azt mondaná, amit az anyósa, hogy akkor itt mindenki hazudik. Az Alkotmányt ugyanis nem megtartották, hanem elsőre lenyomták, hiába tiltakoztunk ellene. A jogszabályokat átírták, ahhoz se kelljen túl nagy erőfeszítéssel igazodni,  aztán sorolhatnám, de a legnagyobb hanta a 4. sor vége felé olvasható. Na itt van a kutya elásva (ha már végzett a dolgával), mert esküt tettek MIRÁNK!!, hogy a mi akaratunkat,  a  mi fejlődésünket, a mi boldogulásunkat tartják mindenek fölött, na és persze a Magyar Köztársaságét még 2 napig.

Uraim, ha az a kutya csak oldalba pisilte volna az Önök szép törvénykezési épületét, én most arra bíztatom, felülről sz@rja is le, Önökkel együtt, mert körülbelül ennyit ért a másfél éves megfeszített munkájuk innen alulról békaperspektívából nézve. Ja, és ezért  mindenkit hibáztathatnak  (meg is teszik bőszen naponta),  kivéve bennünket és a kutyát.




BUÉK MINDENKINEK!!