Nem hiszem el

Már régóta vadászom a tűntetések tábláit. Sokszor, sőt legtöbbször igen informatívak, ötletesek. Néha sajnálom is, hogy nem én találtam ki egy-két szlogenjüket. Különösen jókat derülök a humorba mártott vitriolon, lehet, hogy ezeket érzem hozzám közeli hangnemnek.

Nagyon szellemesek az átvitt értelmek, vagy a szó és mondatátértelmezések. A kivitelezés igen széles skálájú, vannak bombasztikus primitív kinézetűek és vannak szépen megcsinált, de éppen nem elsöprő hatású transzparensek.

Ami a legutóbbi 400 (!) ezres békemenet 2 óriási plakátját illet, csak bámultam szájtátva rájuk, és azt mondtam (ld. mint fent), hogy ezt nem hiszem el.

 Egyszerűen nem illeszkedik az eddigi bármelyik oldali tűntetés tábláinak a sorába. S akkor még volt egy másik is, egyes számban, amelyik Orbánról szólt, ugyanilyen közvetítéssel, és tele igen jó minőségű képpel a miniszterelnők életéből.

Elgondolkodtam, vajon kik és hol készítették? A mérete miatt  papírból ugye nem lehetett, erre nyomtatni kellett, szóval nem egyszerű.

Legalábbis nem olyan, amit puszta kézzel, kisiparilag megbarkácsol egy-egy ember, vagy kisebb  vékonypénzű közösség.

Most nem is akarom a tábla tartalmát cikizni ("ki a fasz" tomival vagy esetleg a Dr. dr-ral?),  csupán annyi a kérdésem, hogy vajon hol készültek a táblák, kik fizették és  milyen pénzekből. Igaz, nem ezek voltak gondolom a menet ledurvább költségei, a finanszírozóról és összegekről is hallani, de vegyük őket rossz indulatú suttogásnak.
Maradván  a témánál, akkor csak annyit, hogy  ilyen méretű és igényességű transzparensekkel nem minden tűntetésen futkosnak, legalábbis minálunk  itthon: Magyarországon..