Közoktatássá vált volna?

A legmesszebbmenőkig nem lehet azzal vádolni, hogy egy követ fújnék az Orbán-féle kabinettel, vagy ájult áhítattal lesném az oly nagyra tartott és sokszor, mint kiemelkedő munkabírást példázó törvénykezésüket. Gyártották sorozatban a gagyit, régimódi búcsúslegények sírva rimánkodnának darabjáért, milyen jól mutatna a tükrös mézeskalács mellett, és ezzel abszolút nem szeretném megsérteni a mézeskalácsosokat. Csak a portékájuk olyan búcsús, mint emlékszünk rá.

Mégis valami megértésfélén gondolkodtam, amint az ismét 50 percet késő vonaton utaztam állva hazáig. Nem kell sajnálni, gyorsvonattal 8-10 perc az egész, és csak pénteken álldogálok, amikor tele van a Budapestről jövő  diákokkal. Leginkább egyetemistákkal, főiskolásokkal. Sokan vannak, bőrönddel, gurulóssal, hozzák talán a mosnivaló motyót is. Elnézem őket, van köztük mindenféle, és végül ez a vegyes kép az, amire ma azt mondtam magamban, hogy esetleg, hogy némileg, hogy talán, de mégis megértem azt az elképzelést, ami arra irányul, hogy csökkenjen az egyetemi népesség.

Kényes téma, könnyen lehet demagógiával vádolni, vagy nemzetrontó szándékkal, mert ugye elzárják a vadul tanulni vágyó ifjúságtól a tudás várait, és csak szűken csorgatva engedik be őket, főként a fizetős részlegbe.

Azt hiszem, kettős a probléma. Egyrészt a valóban túl sok felsőfokú intézmény, a felhígulás, a túlképzés és az egyre több diplomás munkanélküli kiáramlása. Olyan fiatalok koptatják a campusok padjait, akik az én időmben a közelébe nem jutottak volna, az egy lépcsővel feljebb állók pedig kisorjáztak az első félév végén.

Szóval erről azt gondolom, hogy volt itt parkolópálya bőven, és parkoltak is rajta elég sokan. Ennek célja több esetben nem az adott szak iránti elhivatottság volt, sokszor a divat, vagy a szükség, ki tudja még mi nem,

de azon túl, hogy sokba került, még felesleges is volt némelyik irányzat.

Azzal, hogy fizetőssé tették, kezdetben sem értettem egyet, lehet erről pro és kontra vitát nyitni, régimódi vagyok és megkövülten azon az állásponton, hogy az menjen, aki odavaló, és akinek kitartása, esze, rátermettsége és szorgalma elegendő mindahhoz a követelményhez, amivel szembesül.

A fizetés melegágya a kontraszelekciónak, ahhoz, hogy a pénz, a szülők vagyona dönthessen, akár a pontszámok fölött is, hiszen velük feltölteni a keretet mégis jobb üzlet, mint az államtól csordogáló fejkvótából.

Nem akartam én fejet bólintani mondom, semmiféle Orbán törvény felé, de mégis, amikor végignéztem a vonaton utazó fiatalokon, keserű lettem. Az jutott az eszembe, ha ilyen az "elit" fiatal, hiszen kik, ha ők nem, akkor mit várhatunk azoktól, akik nem jutottak be, nem nyomják nekik naponta sztereóban a tudományt.

Vajon nem lenne tökéletesebb újra a fiatalok nagyobbik hányadát jól képzett, szakemberré, mesteremberekké, dolgozókká tenni, elküldeni őket Európába, kitanulni a szakmát, majd hazajönni, bevenni a céhekbe?

Nem azok ellen beszélek, akik keményen dolgoznak a 4-5-6 évük alatt, akik rátették magukat arra, amit tanulni akarnak.

De nem bánom, ha a sok léhűtőnek most "Game over", és ezért lehet tüntetni is akár,  ám az biztosan nem megy, hogy szívja mindenki, a nyugdíjas, a (volt) munkás, vagy (volt) középosztálybeli, a frissen munkanélkülivé váló végzettek, csupán a felsőfokú képzésben résztvevők ebből ne érezzenek semmit, még azt sem, hogy talán mindenki érdeke, hogy ne mindenki kerülhessen oda.