2012. február 17.

Közoktatássá vált volna?

A legmesszebbmenőkig nem lehet azzal vádolni, hogy egy követ fújnék az Orbán-féle kabinettel, vagy ájult áhítattal lesném az oly nagyra tartott és sokszor, mint kiemelkedő munkabírást példázó törvénykezésüket. Gyártották sorozatban a gagyit, régimódi búcsúslegények sírva rimánkodnának darabjáért, milyen jól mutatna a tükrös mézeskalács mellett, és ezzel abszolút nem szeretném megsérteni a mézeskalácsosokat. Csak a portékájuk olyan búcsús, mint emlékszünk rá.
Mégis valami megértésfélén gondolkodtam, amint az ismét 50 percet késő vonaton utaztam állva hazáig. Nem kell sajnálni, gyorsvonattal 8-10 perc az egész, és csak pénteken álldogálok, amikor tele van a Budapestről jövő  diákokkal. Leginkább egyetemistákkal, főiskolásokkal. Sokan vannak, bőrönddel, gurulóssal, hozzák talán a mosnivaló motyót is. Elnézem őket, van köztük mindenféle, és végül ez a vegyes kép az, amire ma azt mondtam magamban, hogy esetleg, hogy némileg, hogy talán, de mégis megértem azt az elképzelést, ami arra irányul, hogy csökkenjen az egyetemi népesség.
Kényes téma, könnyen lehet demagógiával vádolni, vagy nemzetrontó szándékkal, mert ugye elzárják a vadul tanulni vágyó ifjúságtól a tudás várait, és csak szűken csorgatva engedik be őket, főként a fizetős részlegbe.

Azt hiszem, kettős a probléma. Egyrészt a valóban túl sok felsőfokú intézmény, a felhígulás, a túlképzés és az egyre több diplomás munkanélküli kiáramlása. Olyan fiatalok koptatják a campusok padjait, akik az én időmben a közelébe nem jutottak volna, az egy lépcsővel feljebb állók pedig kisorjáztak az első félév végén.
Szóval erről azt gondolom, hogy volt itt parkolópálya bőven, és parkoltak is rajta elég sokan. Ennek célja több esetben nem az adott szak iránti elhivatottság volt, sokszor a divat, vagy a szükség, ki tudja még mi nem,
de azon túl, hogy sokba került, még felesleges is volt némelyik irányzat.
Azzal, hogy fizetőssé tették, kezdetben sem értettem egyet, lehet erről pro és kontra vitát nyitni, régimódi vagyok és megkövülten azon az állásponton, hogy az menjen, aki odavaló, és akinek kitartása, esze, rátermettsége és szorgalma elegendő mindahhoz a követelményhez, amivel szembesül.

A fizetés melegágya a kontraszelekciónak, ahhoz, hogy a pénz, a szülők vagyona dönthessen, akár a pontszámok fölött is, hiszen velük feltölteni a keretet mégis jobb üzlet, mint az államtól csordogáló fejkvótából.
Nem akartam én fejet bólintani mondom, semmiféle Orbán törvény felé, de mégis, amikor végignéztem a vonaton utazó fiatalokon, keserű lettem. Az jutott az eszembe, ha ilyen az "elit" fiatal, hiszen kik, ha ők nem, akkor mit várhatunk azoktól, akik nem jutottak be, nem nyomják nekik naponta sztereóban a tudományt.
Vajon nem lenne tökéletesebb újra a fiatalok nagyobbik hányadát jól képzett, szakemberré, mesteremberekké, dolgozókká tenni, elküldeni őket Európába, kitanulni a szakmát, majd hazajönni, bevenni a céhekbe?

Nem azok ellen beszélek, akik keményen dolgoznak a 4-5-6 évük alatt, akik rátették magukat arra, amit tanulni akarnak.
De nem bánom, ha a sok léhűtőnek most "Game over", és ezért lehet tüntetni is akár,  ám az biztosan nem megy, hogy szívja mindenki, a nyugdíjas, a (volt) munkás, vagy (volt) középosztálybeli, a frissen munkanélkülivé váló végzettek, csupán a felsőfokú képzésben résztvevők ebből ne érezzenek semmit, még azt sem, hogy talán mindenki érdeke, hogy ne mindenki kerülhessen oda.

2 megjegyzés:

  1. Ezt azért megnézném magamnak, bár mint formát elképzelni sem tudom. Legfeljebb mint zseniképzőt.
    http://life-style.hu/eletmod/2012/2/14/Egy_eszbontoan_kreativ_sved_iskola_falak_es_04RSAG

    VálaszTörlés
  2. Egy reális kvótaszámmal ez teljesen érthető döntés lenne. Mi például az MSc szakot négyen kezdtük, hárman ugyanarról a BSc szakról, sőt, ketten ugyanarról az egyetemről.

    Az egyik lány kimaradt első félév után és elment a Corába dolgozni, mert nem akart a szülein élősködni.
    A másik lány azért tanult tovább, mert még nem akart dolgozni, de a szülei szegények voltak, vidéki kis faluban éltek, rendszeres támogatást vett igénybe és koleszben lakott. Jól tanult, de inkább a BSc-s előzményekből élt meg (kreditbeszámítás bármiből).
    A harmadik lány azért jött MSc-re a szegedi alapképzés után, mert nem akart dolgozni, addig kapart, amíg kijutott erasmussal angolul tanulni (nyelvvizsgája se volt), kábé mindenhol lejáratott minket, mert amire nem volt muszáj, nem járt be, hülyeségeket beszélt. Apuka vállalkozó volt egy vidéki nagyvárosban, neki és öccsének albérletet és autót biztosított. Az utolsó félévben már pedzegette, hogy ő marketinget akar tanulni, ez a szak tévedés volt, ő úgyis a cégük marketingjével akar foglalkozni.
    Én egy teljesen másik szakirányról jöttem, keményen dolgoztam, hogy jó eredményeim legyenek.

    Szóval van némi igazad, én látom. De a "büfészakokat" kéne megszüntetni vagy legalábbis fizetőssé tenni. Például kell persze kommunikációs szakember, de biztos, hogy ennyi? A másik, hogy mi alapján választották ki, amit megszüntetnek? Szerintem pl. a BKF egy annyira kamu intézmény, kamu szakokkal, hogy már fáj, és ezt úgy is állítom, hogy politológiára átjárós tanárok okítottak. Hát, azt a színvonalat a középiskolai töritanárom is simán verte volna, jobban és felkészültebben adta volna elő...

    VálaszTörlés