Az állam én is vagyok

Kicsit ferdítve, de hogy igaz, azzal nem hiszem, hogy vitába kellene szállni. Mondom én ezt azért is, mert ebbe tételesen belegyalogolok, akár az utcán is, és nem is kell a virtuális térbe az orromat sem dugni. Minden sorrendiség nélkül trehány módon összeszedve a következőkkel tudom alátámasztani:

Elsősorban is nagyon számítva van arra az apró bukszámra, amit decemberben elvesztettem, de aztán mégis meglett.  Kikapkodja belőle a legfőbb kormányzat a felemelt forgalmi adót,  a kitalált baleseti adót, aztán gyúrjuk a benzint egyre szebben, félév előtt meglesz az  500/l ár, pedig azt hittem év végéig kitartunk alatta.

Aztán jön is sorban az átutalási dézsma, akár csekkes, akár bankos, és most még ehhez adakoznunk kellene, mert sürgősen állampapírokat kellene vásárolnunk. Nagyon lanyha, trehány népség lettünk, mert bizony régebben a lakosság 8-10 %-a jegyzett kötvényeket, ezáltal is különböző lejárattal ugyan, de hozzájárult az állam finanszírozásához.

Most meg! Minő förtelem, ez mindössze 2% körül mozog, ezért aztán már ki van adva, hogy 2 milliárdot kell május közepétől fordítani az erőteljes kampányra ez ügyben, különös tekintettel a közszolgákra, akiknek  maximálisan ajánlott is lesz, munkahelyi szervezéssel megoldva.

Erre föl még ma, amikor éppen gyanútlanul sétálgatok, hogy havi fizetésemnek megfelelő összeg alatt hangyányival egy szemüveghez jussak, jön a Greenpeace-s kislány. Szegény naiv középiskolás, meg lett bízva, hát meghallgattam az almásfüzitői vörös iszap veszélyéről,  meg a Dunába való beszivárgásról, de biza mégsem adakoztam. Nem átallottam ugyanis olyant mondani, hogy talán a kormány esetleg, ha már nála van valahol úgyis az előző katasztrófapénz kb. és helyileg.

Alig fújom ki magam, jön a mobilomra a csengés, hogy benne vagyok az adatbankban a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnál (egyszer valóban adtam fel csekket), és most csontvelő átültetésre kellene 3 éves kislánynak és hogy akkor legyek szíves, küldi sms-re a számlaszámot.

Hát ez volt a csúcspont az egészben, és csak remélni mertem, hogy mire hazabuszozom (tudjátok, a benzin), nem vár levél a Barrosotól is, hogy Magyarország baja kis Miska az Európai Unió bajához képest, és még Angela Merkel is tisztelettel kér, legyek hangyányit rá is tekintettel.

No, ezek után ki a fene állítja, hogy én nem vagyok egy állam, hiszen kimindenkinek mindenféle baját orvoslom (szokásos módon, immár csupán verbálisan, ahogy a nagyok is teszik),  bár nem halmozok állásokat, sőt esküszöm nektek megélnék simán abból a nyomorúságos bruttó 750 ezerből.