A tendencia sem tudott lelkesíteni, és lám ezzel olyan finoman fogalmazok, hogy Csipkerózsika lehelete is elbújhatna mellettem. Nyögvenyelősen vettem a napi hírbetevőket, belenyugodtam, hogy nyilak helyett immár stadionokkal alázzuk Európát, hát hajrá, kinek mihez van esze, legyen na.
S bár egy percig sem hittem, hogy már túl lennénk a nehezén, vagy immáron a lejtő aljával ismerkedünk gurultunkban, mivel az ember ostoba (vagy mivel érettségi tételként benyalta, hát hitt Madáchnak rendületlenül), mégis élt valami megmagyarázhatatlan reményként a tétel (ha már holnap úgyis kezdődik), miszerint nem jó, nem helyes, veszélyes az irány, de legalább talán másmilyen lesz. A másmilyenről vitatkozni lehet, nem ideológiailag gondoltam ezt, inkább arra, hogy nyugodtabb, megengedőbb. Annyira túlnyerték magukat az újabb 2 harmaddal, normális esetben talán lehet kicsit nagylelkűvé is válni. Bánom is én, még úgy is, mint atyai király az ő hülye népével. Esetleg lehet kis gesztusokat tenni olyan területeken, ami igazán semmit sem jelent, ha csak nem önmagát, hogy jó-jó észrevettük, hogy mit is akartok, vagy hogyan szeretnétek.
Megjegyzem, eléggé naiv elképzelés, hiszen ismerjük a rendszer és a rendszerurak lényegét, bár én más rendszerben énekeltem, hogy "tűzön, vízen át". Ezzel nem azt mondom, hogy az teljesen ok. volt, de több volt benne a "nép" szó, így szimpatikusabb, mint a zemberek.
Szóval az ébredésem igen keservesre sikerült, mivel a Jobbik kapta a kulturális tárcát, vele az oktatást is. Ehhez alig lehet hozzáfűzni valamit, aki ismeri a Jobbik filozófiáját, jobb, ha nem csak a szemét forgatja, hanem keresgél más után. Hallottuk a 4 év alatt, még a Parlament falai között is folyt az uszítás a melegek, a cigányok, a zsidók ellen. Égették az Unió zászlaját, ősmagyar turulkodásukkal mérgezik a levegőnket és ez még nem is a legfőbb, bár eddig is megbocsáthatatlan és elfogadhatatlan ténykedésük.. Megtévesztették a rájuk szavazókat, akik hazaszeretetnek, hagyománytiszteletnek, a magyarság valódi történelmét tükröző rendnek képzelték a szavaik jelentését, nem véve észre, e csomagolás mögötti rémségeket, a faji alapú tisztogatást, a hattárrevíziós terveket, az egyeduralmi törekvéseket.
A Jobbik kulturális elképzeléseibe sosem fognak beleférni a meleg, a zsidó identitású tehetségek, és olyan neveket sorolnék itt, akik nélkül a mai magyar kulturális élet nem (s hozzáteszem a tudományos élet sem!) lenne azonos önmagával. Radnótinak már mindegy, de nekünk nem, akik az ő versein (is) nőttünk fel. Az iskolákban új revíziók által válnak majd kötelezővé ordas eszméket hirdető írók, és nem ködös, de kimondott elképzelés a beilleszkedni képtelen, vagy nehéz sorsuk okán magatartászavaros gyerekek javító intézetben való elhelyezése. Gondolom, mindezen elképzelések megvalósítására hithű pedagógusok lennének alkalmasak, a rendszeridegenek megbízhatatlanná lesznek bélyegezve, eltávolításuk tán idő kérdése.
A hitlerista Németországban a fogyatékos gyerekeket elvitték külön "egészségügyi" intézetekbe, ahol "kegyes módon" megszabadították az árja népet a gyenge "kis korcsoktól". Nem rémítem tovább magamat, ne legyen a szavam önmagát beteljesítő jóslat. Az mindenképpen jelzés és irány, hogy a Fidesz miért is ezt a területet engedte-adta át a Jobbiknak. Ez legalább annyira vészjósló egyébként, hiszen a jövőnkről, a következő nemzedékekről van szó, s az eddigi elképzelésekből is kirajzolódott egy engedelmes, önállóan nem gondolkodó, szolgalelkű kívánalom, amelyik így a Jobbik sütőporával turbósítva, militarizálható is szükség esetén.
Nem tudok nem aggódni, és egyre inkább szégyenkezni ezen az új, formálódó magyar mivoltunkon. A lépéstartással is gondban leszek, mert a sok keresztbekacsázásom orra bukást eredményez, míg az újak dalolva portfólióznak engedelmesen, és nem látják, mert kevés a hátterük hozzá, hogy mihez adják nevüket, munkájukat, szakértelmüket. A kiszolgáltatottságunk determinált, egyedül a szülőknek lenne hatalma ahhoz, hogy gyermekeik védelme érdekében megálljt parancsoljanak, megvédjék őket, még tőlünk is.
A Jobbik kulturális elképzeléseibe sosem fognak beleférni a meleg, a zsidó identitású tehetségek, és olyan neveket sorolnék itt, akik nélkül a mai magyar kulturális élet nem (s hozzáteszem a tudományos élet sem!) lenne azonos önmagával. Radnótinak már mindegy, de nekünk nem, akik az ő versein (is) nőttünk fel. Az iskolákban új revíziók által válnak majd kötelezővé ordas eszméket hirdető írók, és nem ködös, de kimondott elképzelés a beilleszkedni képtelen, vagy nehéz sorsuk okán magatartászavaros gyerekek javító intézetben való elhelyezése. Gondolom, mindezen elképzelések megvalósítására hithű pedagógusok lennének alkalmasak, a rendszeridegenek megbízhatatlanná lesznek bélyegezve, eltávolításuk tán idő kérdése.
A hitlerista Németországban a fogyatékos gyerekeket elvitték külön "egészségügyi" intézetekbe, ahol "kegyes módon" megszabadították az árja népet a gyenge "kis korcsoktól". Nem rémítem tovább magamat, ne legyen a szavam önmagát beteljesítő jóslat. Az mindenképpen jelzés és irány, hogy a Fidesz miért is ezt a területet engedte-adta át a Jobbiknak. Ez legalább annyira vészjósló egyébként, hiszen a jövőnkről, a következő nemzedékekről van szó, s az eddigi elképzelésekből is kirajzolódott egy engedelmes, önállóan nem gondolkodó, szolgalelkű kívánalom, amelyik így a Jobbik sütőporával turbósítva, militarizálható is szükség esetén.
Nem tudok nem aggódni, és egyre inkább szégyenkezni ezen az új, formálódó magyar mivoltunkon. A lépéstartással is gondban leszek, mert a sok keresztbekacsázásom orra bukást eredményez, míg az újak dalolva portfólióznak engedelmesen, és nem látják, mert kevés a hátterük hozzá, hogy mihez adják nevüket, munkájukat, szakértelmüket. A kiszolgáltatottságunk determinált, egyedül a szülőknek lenne hatalma ahhoz, hogy gyermekeik védelme érdekében megálljt parancsoljanak, megvédjék őket, még tőlünk is.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése