A gyávaság tönkreteszi a lelket, a félelem bénítóan hat, és mivel a negatív érzelmek valahogy vonzzák egymást (tényleg, erről van már valami kutatásféle?), sokszor párosul gerinctelenséggel, aljassággal, kétszínűséggel, és nem is sorolom tovább, ki-ki bővítheti kedve és emlékezetes esetei okán.
Így lesz, ha egy ember (s ez szándékos volt), eladja a lelkét a hatalomnak. Na nem kell ám itt valami országosan dicső dologra gondolni, elég ehhez egy pirinyó vaj is, mondjuk egy igazgató választás egy hétköznapi általános iskolában. Az egész esemény sajnos nem is szól másról, mint hogy vannak autonóm egyének, akik még képesek önállóan gondolkodni, bár elismerem, a számuk igen megfogyatkozott, úgyszólván gyatra kisebbség, és van a szolgalelkű ideges többség. Sosem lesznek azonos platformon, mert míg az egyik csoport a problémán agyal, a másik legfőbb problémája a : "..mi lesz, ha??.." kérdése, ami nem a probléma, hanem a saját helyzetük viszonya az eseményekben.
Nos, ezek után jöhet a java, amikor a két csoport összeül, mert kénytelen, és próbál két kiindulási alapból eredményt kihozni. Nálunk az eredmény megszületett, az értelmesebbje a logikát, a célszerűséget, a döntések érzelem és személyektől független objektivitását el tudta érni. Szavazás, 1 híján egyöntetű, igen kitaláltátok ő a legbeszaribb volt, és mint ilyen, nyilván súlyosabb érdeke fűződik az ellenszavazathoz, mert vezetőhelyettes egyben.
Imigyen elvégezvén a dolgunkat, a másnapi kezdés sikerült igazán jellemzővé, ez tán nem is annyira rémes, hiszen kor- és kórtünete a jelen erkölcsi viszonyainak. Aludván egyet, jött a gyávák kijózanodása, az ősfélelem, a "mit fog hozzá szólni" kérdése, noha csupán annyi történt, hogy nem csak a belső, a jelenlegi igazgatónk pályázatát támogattuk, hanem a külsőét is. Ugyanis nem volt egyelőre semmi oka annak, hogy ne tegyük meg, sem szakmailag, sem egyéb tekintetben nem volt alkalmatlan a munkája. Összetévesztették a dokumentációk elemzését a választással. Nem lehetett megmagyarázni, hogy a kettő nem azonos, hogy itt személyekről szó nem esik. Az ős-gyávaság rombol, a látást, a tisztán látást elsősorban, és mivel a többit már fentebb elsoroltam, jött az agitációs délelőtt. (Hej, mint a régi szép időkben, csak ott nem így és nem erről.).
Mindenkihez benyitott a két középvezető, nem gondolná-e mégis át a tegnapi döntését. Később kiderült, 2-3 embert azért ebből a szennyes műfajból mégis kihagytak, köztük szerencsére engem is, úgy hiszem, rólunk azonmód lemondtak. Hát, jó érzés volt, a biztos alapokon állás meggyőző bizonyítéka. Délre végül visszavonulás lett, mert eredménytelen volt az egész akciózás, mindenki ragaszkodott ahhoz, amiről döntés született, d e m o k r a t i k u s a n.
Hát így tartunk még az ügymenet elején, ha én lennék a jelölt, nem szeretnék magam köré ilyen "megbízható" híveket, akiknek sem az eszét, sem a bátorságát, sem az egyenességét nem használhatnám, mert olyan nincsen nekik.
Ja, a szakmáról nem is beszéltünk, a gyerekek pedig amúgy sem számítanak már régóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése