A HAJÓ

Hát akkor ismét nekirugaszkodom és előcsalom emlékeimből és a kukából a véletlenül lesöpört posztot.

Ott kezdődött, hogy az Asdás vásárlás és a Collins-templom után hazatértünk és megebédeltünk. De lehet, hogy a hajó után ettünk, már összefolyik a délelőtt és a délután. Viszont nem ez a lényeg, hanem a kaja. Pedig hitemre mondom, úgy tele voltunk már tömve, mint két tojó kacsa, mert Andris hol etetett, hol itatott bennünket, totál önszorgalomból.

S ezt azért taglalom ennyire részletesen, mert itt kell elmondanom, hogy nagyon bejött nekem ez az angol módi, ahogyan a húsokkal bánnak. 

Nem tépik magukat ezerrel és rafinált fűszerezésekkel, viszont van pár irtóra jó szószuk, amivel folyton-folyvást leöntik és az valami mennyei cucc. Többféle ízesítéssel lehet ilyent tenni (még a pizzánál is), és rá is fogok keresni erre a fűszerre, vagy szólok, hozzanak nyáron pár üveggel, ha nem tudnám előbányászni. Létezik egyébként porítva is.

 Nekem a marhasúsos Gravy ízlett leginkább, a farmon is olyannal locsolgattam a sült oldalast.

Szóval jó mindenféle húshoz, és ebből kifolyólag, náluk nem is ettem olyan húst, amire azt mondtam volna, hogy száraz.

Szóval ennyi kitérő után elmentünk cakk-pakk, Danistól Bristol régi hajókikötőjébe, ahol egykor rakodták a tengerjáró hajókat és amit mára már csak turistalátványosságként "üzemeltetnek", mivel konténeres mai nagy hajó orra sem férne tán ide.

A felső képen szemben a szürke épület korabeli rakparthoz tartozó fogadó, átrakó, fene tudja milyen hivatalos épület volt. Azért az mindig furcsa nekem (és bár nem jártam Londonban, de láttam ott is a képeken), hogy a régi épületek mellé simán odapöttyentik a mindenféle üveges új házakat.

S amiért idejöttünk végül: a hajó!! SS Great Britain!  Érdemes elolvasni róla az információkat, mert Andris és Papa hüledezve jöttek le róla, miután már Dani nem bírta a további sétafikálást a rakparton.

 Hat árbocos és úgy állították ki, hogy száraz dokkban van, de üveggel vették körül, így olyan, mintha vízen lenne. Ez nem az én képem, de innen jól látszik. A fiúk belátták, erre egy egész napot kell szánni, de lehet, mert még 2 étterem is van benne. Alig tudták bevonszolni ebbe a kikötőbe, már nem is emlékszem, vagy fél évig vontatták, mert elsüllyedt, és úgy emelték ki. Annyi tengeri mérföldet tett, hogy 33-szor megkerülhette volna a Földet. A többit olvassátok el, a linken, érdemes. 

Akkor még pár kép, amit ők lőttek a hajón:

  Lám-lám, kötél, amit nem ér át egy kézzel. Szép is lenne, ekkora hajóhoz kis zsinórokat hozzágondolni!!

Beállt a kocsi és kezdődhetett a ki-, vagy éppen a bepakolás, már ami az árút, vagy élelmiszert illeti.

A szárazdokk alján, Andris feje felett az üveg, AMI A CSAPADÉKTÓL, NEDVESSÉGTŐL LENNE HIVATOTT ELZÁRNI A HAJÓTESTET. AZÉRT A FIÚK TALÁLTAK ROZSDÁT, SŐT KISEBB LYUKAT IS.

Felteszem, eredetileg tán nem piros volt ez a lapátkerék, bár elismerem, így valóban nagyon látványos

A kiállított makett, gyönyörű hajó volt, az első gőzös, ami átszelte az óceánt.

  A hajó metszeti képe, lehet bogarászni rajta a fedélzeteket.

A Concord hajtóművet azért rakták ide, hogy összemérhető legyen a különbség a hajó 1000 lóerős óriási nagy motorja és ez a kis túlzással hónalj alatt elférő hajtómű, ami 70 ezer lóerőt produkált.

A belépő díja borsos 14 Font volt, névre szóló, viszont 1 évig bemehetsz vele, akárhányszor. Mivel ez a mi esetünkben nyilvánvalóan felesleges, így Andris és Évi nevére lettek kiállítva, remélem, ők majd Danival is megmásszák párszor ezt a szép hajót és közelebbi ismeretséget köthetnek vele.