A vége...

Elfelejtettem még szólni a kedd délelőtti kiruccanásunkról a város szélén (??) lévő parkba. Szép napos idő volt, minden zöld, de fújt a szél erősen. Ennek ellenére, jó pár csoportot láttunk, akik magától értetődő természetességgel ücsörögtek, mint egy pikniken. Voltak babakocsis csoportok, ahol anyukák között kúsztak-másztak a bébik, aztán valami kisebb óvodás csoport, és persze futók, gyaloglók, sétálók, kutyások, szóval mindenféle népség. Köztük mi is.

Andris elmondta, hogy itt eregettek sárkányt Andorral, meg ha nem fúj a szél itt jól lehet drónozni. Valóban nagy terület volt.

Álltak a nagy füves semmi közepén.

 Voltak itt mindenféle jellegzetes házak, amilyeneket eddig csak itt láttam. Szóval eléggé jellegzetesek.

Először azt hittem, itt senki nem lakik, de hát voltak  autók az udvarokban. Amolyan társasház-félék ezek, gyanítottuk, hogy bérházak, nem sajátok. A függönyöket pedig jórészt hanyagolták, gondolom ilyen speciális ablakokra, hacsak nem saját a lakás, egy bérlő sem szívesen áldozna ezer fontokat.

  Itt pedig találtunk egy nagymama házikót. Már van egy kedvencünk Friesendorfban is, hát most lett egy Bristolban is.

Nem semmi díszítés a párkány alatt.

Említést érdemel még a Clifton függőhíd, ami Bristol egyik kiválósága. Nem mentünk át rajta egyszer sem, viszont alatta többször is, módomban állt megcsodálni alulról, milyen magasságban ível át. Ezek nem az én képeim, noha lefotóztam én is a hidat többször is, ezek jobbak.

A Clifton Bridge az Avon folyón ível át. Nagyon bámulatos ez a folyó itt Bristolban. Hatással van rá a Bristoli csatorna méretes ár-apály ingadozása.  Ennek megfelelően láttuk a folyót szépen hömpölyögni és szinte szárazon a medret is. Nem lehet lemenni a folyó partjára, úgy értem, hogy esetleg belelógatni a lábat, mert nem kavicsos a széle, hanem földes és akár a "helyén" van a folyó, akár nem, térdig cuppannánk a sárba. Jó esetben!

Egyébként nem szép a folyó, merő egy sár, úgyhogy az Avon, mint kozmetikai márka, ezáltal kissé esett a szememben. Azt hiszem, túl misztifikáltam ezt a híres-neves folyót.

Ezek után már valóban nem volt más, mint kelletlenül belátni, hogy Anglia véget ért számunkra, és el kell köszönnünk a gyerekektől és a kis vikingtől is, akivel nagyon meg voltunk elégedve.

 Szép napos időben pát intettünk a belső udvarnak és felcihelődtünk.

Évi Danit eteti a kocsiban, a fiúk még beszélgettek kicsit a "behajózás" előtt. Én pedig ténferegtem és fotózgattam.

 Fentről jól kirajzolódott a Bristoli csatorna, vagy fjord, mindegy, szóval nem találkoztunk az Atlanti óceánnal, mert az nem Bristolban lakott.

Fapadosan, kicsit szűken, de ennél gyorsabban nem létezik ki-, és hazaérkezni. S milyen jó, hogy repülhettünk.

Repülőgépen még az is látszik, hogy gömbölyű a Föld

.

 Mivel azért hamar beértünk a sötétbe, elfoglaltuk magunkat. Én Mr. Herriott orvoslásait olvasgattam, Józsi pedig szokásos módon kártyázgatott. S pontosan érkeztünk Budapestre.