Bizonyítványosztás előtt

Normál esetben az a szokásos eljárás, hogy a valamiből, esetleg mindenből a legjobbak megkapják a maguk jutalmát. Oklevelet, könyvet. Ez szinte mindig a kitűnök, legfeljebb a jelesek kiváltsága szokott lenni hagyományosan.

Meg is írtam szépen a jutalomkönyveket, leadtam, megcsinálják hozzá az okleveleket, igazgató aláírja, én kiosztom a tanévzárón és passz. De most, hogy utoljára már semmi nem olyan, mint a szokásos favágás, mint ahogy egyik évzárót követi a másik, meghangyásodtam kicsit. Kezdtem sajnálni azokat a gyerekeket, akik ugyan nem lettek holmi nagy kiválóságok,  de mégis végigdolgozták az egész tanévet, mi több, ebben-abban esetleg még kiemelkedőt is produkáltak. Csak éppen...nem kitűnők ugye.

Persze nem mondom, az ötlethez kellett némi hanyagság a vezetés részéről is, én csak lecsaptam rá. (Itt jegyzem meg, utólag sajnálom már, hogy ezt miért nem tettem meg előbb és eddig, mert nem hiszem, hogy ne tehettem volna meg. Egyszerűen és sajnálatosan mentem a kitaposott úton és nem is jutott eszembe "kirúgni a hámból").

Tehát szólt a munkaközösségvezető, hogy menjek fel hozzá az emeletre, válasszam ki a jutalomkönyveket. Így is lett, elhoztam tőle 4 könyvet, a 3 kiválónak és az egy jelesnek.

Rá kb. 2 napra, jött hozzám az igazgatóhelyettes, hogy menjek az irodába, mert onnan kell választani a jutalomkönyveket. mentem is szorgalmasan és elhoztam 4 könyvet, ugye a 3 kiválónak és a még mindig 1 jelesnek. Vártam 2 napot, hogy most akkor hogyan is lesz, végül senki nem keresett meg semmivel, nekiláttam megírni a könyveket. 23 tanulóhoz jó termés a 9 könyv éspedig azért lett 1-gyel még több, mert a farsangi tombolán nyerte egy 5. osztályos és mivel tavaly az én osztályomba járt, nekem hozta le, hogy odaadja, ő már nem olvas gyermekverseket.

Megírtam tehát a szokásos uncsi szövegeket, a példamutató magatartásáért, szorgalmáért....blabla...és utána már csak azon gondolkodtam, kik kapják a plusz 5 megmaradt könyvet. 

Azért összeszedtem, amit lehetett, és mivel ez nem iskolai döntés, szándékosan saját kézírással írtam meg ezeket.

Ehhez a legalsóhoz még csak annyit, hogy bármit írtam ennek a kisfiúnak, mindig MARELL sikerült a Marcell helyett. Az oklevelét is elrontottam, újat kellett beszereznem. Azt, hogy ezt a könyvet is rosszul írtam meg, már észre sem vettem, csak 2 nap múlva. Valami gátlás lehet bennem ez ügyben.

Aztán mindezek után, már csak azon siránkoztam, hogy még mindig lesz nebuló, aki üres kézzel távozik. Így készült el ez a tanúsítvány, amire holnap neveket firkantok (Marcell!!), és Krisztike segéderő pedig laminálja.  Ennél több, már tényleg nem is jut eszembe.

 Na és most már alig van hátra annyi, hogy kinyomtassam a bizonyítványpótlapokat, amitől már most csurog a hátamon a víz. Ugyanis ezek vízjeles, hivatalos, számmal ellátott papírok, nagyon nem mindegy, hogy merre áll a papír, hátuljára és fejjel lefelé nem nyomtathatok. Úgyhogy először jönnek a sima papírosos XX-szel megjelölt próbaverziók. Kell hasábos, fekvő formátumban és álló formátumban is.

Nos, akkor nagy lélegzet....