Benne foglaltatik...

Van, amivel nem foglalkozunk...igen sokáig. Nincs értelme, vagy elmúlt és felesleges azon mérgelődni, vagy keseregni már, vagy jobbik esetben eszünkbe sem jut, mert van más, ennél fontosabb.

Nem kétséges azonban, hogy sok-sok minden lapul bennünk mélyen, ami alkalmas időben felszínre kerülhet, s legtöbbször ezt meg is teszi.

Így jártam most a napokban, amikor jó sok (??) év után újra beléptem abba az iskolába, amit már nem hívnék annak, dacára a még szokásos elnevezésének.

A mostani épület egy szépen rendbe hozott valamiféle "öszvér-feladatokat" ellátó intézmény, ahol egy óvoda, és egy alsós összevontan működő osztály kapott helyet. Az óvoda létszáma 18, az 1-2-3. osztályé pedig 9 tanuló.

Óvodai rész folyosója

Árnyas, nagy udvara

Konyha és ebédlő lett a két alsós osztály terméből

A volt könyvtár termében 2 tanító tanári szobája

Megmaradt osztályterem

Nem szeretném újraidézni azokat a hónapokat, amelyek nagyon nehezek voltak a tantestület számára, kivétel nélkül. Akkor még az önkormányzatok voltak a jó, vagy rossz gazdái az iskoláknak és szinte végigsöpört az országban egy iskola-bezárási járvány. Az okos polgármesterek és képviselők egymás után zártak be iskolákat, irányítottak esetenként száznál is jóval több tanulót más falvakba.

A tantestületeken kívül, sajnos kevés helyről lehetett azt hallani, hogy ezeknek a falvaknak a lakossága összefogott volna azért, hogy mentse az iskoláját.

A különféle számítgatások bűvöletében élő "felelős" faluvezetők akkor meg sem hallották azokat a szavakat, mondatokat, amelyek azt jelezték vátesz módon előre, hogy iskola nélkül nem lesz faluközösség, megtartó erő, sem jövő.

Tulajdonképpen a 2000-es évek eleje-közepe táján amikor ezek az események megtörténtek, kötve hiszem, hogy bárki felelősen felfogta volna e tettek súlyos következményeit.

Amúgy sem volt már a falvakban rózsás a helyzet, a termelőszövetkezetek romba döntése megadta a vidék számára a kegyelemdöfést így is. Nem is vitatom, hogy olyan társadalmi-gazdasági folyamatok játszódtak le, amik negatív hatásai kivédhetetlenek voltak, ennek okairól az akkori politikusok mondtak mindenféléket és annak cáfolatait is.

Mindezeknek ellent állni, széllel szemben próbálkozni eléggé heroikus erőfeszítéseket kívánt, de aki akart, talált alternatívákat és utakat. Itt is volt, nem is egy, jól emlékszem rá.

Nem volt hozzá sem akarat, sem pozitív hozzáállás, könnyebb volt az egyszerűbb utat választani, vagy legalábbis a jövőre nézve előreláthatólag  kevesebb gonddal járt az iskola szétdúlása és a gyerekek elküldése sok-sok faluból. Természetesen, ahol ez okkal történt, azt nem vitatom, volt is ilyen. De nem itt sajnos. Ezt tételesen is lehetne cáfolni, ha még ennyi év után érdekes lenne.

Miért került mindez most ide, miért lett fontos éppen most? 

Nem tettem én semmilyen megjegyzést, sőt, egy sajnálkozó szót sem ejtettem...senkinek. Megnéztem, amit megmutattak, láttam, amit látnom kellett, ami inkább töltött el szomorúsággal, mint elégedettséggel.

Minderre az utalást a  polgármester úr tette az aktuális esemény kapcsán azzal a mondattal, amit több jelenlevő is megerősített:..."haldoklik a falu.." Már falunapot sem tartanak, nincs ki elmenjen, érdeklődjön.

Igen, laknak még emberek a faluban, de nincs közösség, megszervezhető egység valami fonalán, ami régen az iskola volt. Hiszen az iskolához mindenkinek köze volt, akkor is, ha éppen nem volt odajáró gyereke. Akkor unokája volt, vagy éppen ő, saját maga jogán léphetett be a kapuján. Nem jönnek letelepedni vágyók, hiába rengeteg az üres ház, ha nincsen munkahely...hagyján, de még iskola sem.

Minden tettünkben benne foglaltatik a következménye, annak a  jutalma, vagy a büntetése. Akik akkor a nevüket adták ehhez a szomorú eseményhez, bármilyen formában és tisztségben, azok most látják ennek a következményeit is. 

Akkor azt hittem, miután 25 év után lapulevél köttetett a talpamra, hogy ez az én büntetésem, bármit is tettem, hogy elveszett az a hely számomra, ahol sokáig élhettem.

Már látom, igazából ez nem az én büntetésem volt, utólag már hálás is vagyok érte, hogy  sikerült újrakezdenem, megmutatnom azt...és ezt kollégáimra is mondhatom, hogy fel tudunk állni és másutt is képesek vagyunk bizonyítani azt, hogy a göllei pedagógus az mindenhol jó pedagógus.

Ez a történet az összes részletével és tanulságaival ott maradt ebben a faluban, mint egy örök mementó, amivel sem most, sem később...már nem lehet semmit tenni.

Gyülekeznek a találkozóra jött régi iskolások

Jó emlékeikkel együtt érkeztek és sok örömmel.