Társaink az állatok

Nem kutyáról, macskáról fogok itt elmélkedni, a várakozásokkal ellentétben, inkább rólunk, emberekről.

Merthogy voltak a "régiek", akik lehettek nagyon régiek is és kevésbé azok is. A nagyon régiek viszonya az állatokhoz, a mindenféle állathoz az egészséges önfenntartáson nyugodott. Enni is kellett és öltözni is, különösen a hidegben. Ennek értelmében öldöste az állatokat nyakra-főre, s ezzel igazából semmi baj nem volt. A természet körforgásába mindez simán belefért. Sőt, vannak népek még ma is, ahol az életmódhoz bizony szükségszerűen hozzátartozik.

A bajom nem ezzel van, inkább az ember üzleti érzékével, a profit-éhségével. Amikor nem elegendő az elég, amikor a divat hozza úgy, hogy állatok sokaságát kell a kihalás szélére taszítani a menő és még menőbb holmikért.

Nagyon rendben lévőnek találtam, amikor ismert sztárok kezdtek fellépni ez ellen és kizárólag műszőrméket kezdtek el hordani, jelezvén, hogy azért a kabátjukért nem kellett elpusztítani mondjuk 20 szegény sarki rókát. Persze tudom azt, hogy mint a fenyőknél, itt is voltak erre tenyésztők, akiknek ez volt a megélhetésük, mint ahogyan a karácsonyfa-árusoknak is. Régóta nem siránkozom a kivágott leendő karácsonyfákért, mert tudom, nem erdőket pusztítanak el.

Nos, hogyan is jutottam ide??!! Rendezgettem a fejfedőket, sálakat, kesztyűket és egy zacskóban tárolva kezembe akadtak a mesés darabok:

A sarki róka gereznáját még egy karácsonyra kaptam a szüleimtől fősulis koromban, s nagyon örültem is neki,. Szép volt a kabátomhoz, jó meleg. Hordtam nem is egyféle kabáthoz, még sapkát is vettem hozzá, igaz nem rókaprémeset, de fehéret. 

A másik kettő állat nyérc volt élő korában és Teri néni kabátgallérját díszítették egykor.

 Nos, immár hiába vannak itt, fel nem vennék a nyakamba ilyen himbálózó állatlábacskákat, hogy aztán nagyon klasszul mutasson a galléromon. 

Hát ennyit változott talán a világ, vagy én, nem tudom. Van pedig még egy bundám, egy fekete nyúlszőr. Igen szép, szerettem azt is, nem is volt olcsó akkor sem, amikor 94 körül vettem. Most aztán évről-évre lapulhat a szekrényben, még jó, hogy nem hullajtja a szőrét.