Most már több, mint egy hónapja, hogy itthon vagyok. Még mindig ott tartok, hogy igen jól érzem magam és számomra is furcsa, hogy nehézkesen mozdulok ki. Ezt azzal magyarázom, ha jó, ha nem, hogy annyit kellett utaznom szinte egész életemben, hogy kiutaztam magam.
A bejárást 15 évesen kezdtem, középiskolába. Igaz, ez csupán másfél év volt, aztán bejutottam kollégiumba. Következett 3 év főiskola, utána munkába újra 2 év. Ezután jött a 4 év Péten, ahol helyben laktunk, volt egy kis pauza. Majd Fonó. Az ott eltöltött 25 évből csupán 8 évet nem utaztam, végül itt Hajmáskéren még hozzápakoltam 9 évet. Ez összesen 30 évnél is több ingázást jelentett, ami egyenlő volt a buszok és vonatok utáni rohangálással, a tömegközlekedés minden örömével.
Utazni már csak úgy szeretek, ha valóban megyünk is VALAHOVÁ!
Szóval azzal indult, hogy itthon vagyok, úgyszólván reggeltől-estig. A kutyákkal szoktam menni egy-egy kört, ez minden...és elég is. Ha pedig valaki itthon van, hát felveszi a telefont, ha csörög. S most vált számomra igazán nyilvánvalóvá, mekkora méretet öltött a telefonos marketing, én simán zaklatásnak hívom és érzem. Mindenféle területen dolgozó csoportok ajánlják a szolgálataikat, legyen az egészségügyi szűrés, biztosítás, kutyamenhelynek, vakoknak, sérültek sportjának segítése stb.
Ma eljutottam odáig, hogy letagadtam, hogy nekem gyerekeim lennének. Ez ma már a 2. hívás volt, az első egy tulajdonképpen szimpatikus fiatal hang, aki a gyengén látók sportolási lehetőségeinek támogatására akart volna csekket küldeni. Elutasítottam, mondván az igazat, hogy a havi jótéteményen már túl vagyok és egyébként, ha már segíteni szeretnék, azt mindig meg tudom tenni közvetlenül is. Elfogadta, nem szívóskodott.
A második hívás már kevésbé volt rokonszenves, mert a felütés kicsit agresszívra sikeredett. Nem nagyon figyeltem, hogy pontosan mi is a célcsoport neve, de úgy akart bevonni a körbe, lehet, hogy számára igen rafináltan, hogy elbúgta nekem, bizonyára vannak gyerekeim és unokáim.
Nos, ezt éppen nem kellett volna, mert itt annyira eldurrant az agyam, hogy gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nincsenek. Igen meglepődött a hölgyemény, kiesett a szerepéből és még egyszer rákérdezett, hogy nekem nincsenek gyerekeim??
Ez másodjára már nem jött olyan természetességgel, de hát a kocka el volt vetve, nem hazudtoltam meg magam. Erre letette elköszönvén a telefont.
Szóval marketing ide, vagy oda, miért kell naponta zaklatni, s főként tetejében olyasmivel, ami kizárólag rám tartozik, mert családi ügyem és nem is szándékozom csacsogni róla, pláne ismeretlennek telefonba.
Mindezeken túl, kaptam a Magyar Posta cégtől egy terjedelmes kérdőívet azzal, hogy majd nyerhetek..mit is??? ..meg kell néznem!!
Na mindegy, ideteszem. Ha biztosan fél milla üti a markomat, akkor is erősen gondolkodóba esnék, hogy egy ilyen részletes kérdőívre válaszoljak, ami a házunktól kezdve az autóig, az anyagi helyzetünkig, a munkánkig és banki dolgainkig firtat bennünket.
nem tudom sima érdeklődésnek felfogni!
Nem is tudom, mit képzelnek ezek, gyanakvó vagyok eléggé. Honnan tudjam, és ha a Magyar Posta csak egy megbízott??
Szóval bárki érdeklődik nálam, bármi iránt, KUKA az egész, szóban és írásban egyaránt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése