Sorozatok az életünkben

Igen régóta jár a fejemben, nem véletlenül, a sorozatfüggőség témája. Fogalmam nincs róla, hogy közéjük soroljam-e magam immár, vagy nem. Azt hiszem (bár ki tudja), a gyerekeim nem abban nőttek fel, hogy anyjuk a TV előtt növeszti terebélyes hátsóját, noha tévézni bizonyára sokat láttak.

Tulajdonképpen mindig jobban szerettem az önálló filmeket, mert kezdődött, végződött és passz. Az ember felállt és ment a dolgára, vagy lefeküdni, ahogy éppen következett.

No, de a sorozatok, az egy egészen más káposzta, nem azért, mert több van belőlük és folytatásosak.  Az alattomosság ott lapul, hogy beleeszik magukat a nézőbe, családtaggá válnak..estéről-estére, vagy délutánra, s a végén ott kötünk ki, hogy gyanútlan kertművelés közben eszünkbe jut: vajon Rodrigó megbocsájtja-e Paulinának, hogy megint átcseszte.

Mi több, mint a kábítószeres, immár alig várjuk a kitűzött időpontot, s nagy sóhajtozások árán megy csak, hogy nem nézzük meg, mert meg kell várni vele immár (!!) a ház urát is.

Ha már említődött a kertművelés, ennek kapcsán próbáltam csak úgy fejben, kideríteni, hány, meg hány sorozat esett foglyomul röpke életemben, rövidebb, hosszabb ideig. Nem lesz teljes a lista bizonyára, sőt akadt olyan is, amelybe belekezdtem ugyan, de lejöttem róla, mint  szerről a kábszeres, mert nem találkoztunk úgy igazából.

Az időrendet sem kellene számon kérni, mert annyira nagy precizitást azért nem kíván ez az eset, hogy minden egyes sorozatnak utána nézzek, vajon mikor is futott a televízióban, mert elsősorban most ezekről lesz szó.

Elsőként kell említenem a vasárnap reggeli Foxi Maxi sorozatot, amit még igen gyerekként az ágyból nézhettünk, akkor még az 1-es épületben laktunk, és legelső fekete-fehér Kékes tévénket fogyasztottuk. Ebben a műfajban a Futrinka utca nem volt nagy kedvencem ..Morzsinak és a többieknek, olyan negédes, mesterkélt hanghordozása volt benne, hogy gyerekként is feltűnt. A Mazsola viszont jöhetett Manócskával, Tádéval. Később a Flinston család is fergeteges volt és a Vuk is szerethető. A Lolka Bolka (Lolek Bolek) szenzációsan jó volt, a Rumcájsz kalandjai és nem hagyhatom ki a Gusztávot sem, pláne a Mézga családot. Később a Menő manó már felnőttként szögezett a maga 5 percével a képernyő elé. A Tüskevár is kedvenc volt, fiatalként is ámultam Matula bácsi sok bölcseletén. A Tenkes kapitányát már alig vártam, akkor nagyon izgalmasnak tűnt és persze humorosnak is. Közbevetem, később, amikor már a Szomszédok laktak nálunk hetente, Taki bácsit egy ország imádta. Egyszer a metrón utazva találkoztam is vele, állt ballonkabátban az ajtó előtt és majdnem megszólítottam...olyan hozzám is tartozónak éreztem.

A többiek, csak sorolva:

A négy páncélos és a kutya

Onedin család
Dr Kildare

Ivanhoe
Kórház a város szélén

Forsyte Saga

A tavasz 17 pillanata

Simon Templar

Orion űrhajó

Alfa holdbázis

Minden lében két kanál
Őrjárat az égen
Egy úr az űrből

Dallas
Petrocelli
A klinika
Sandokan

x- akták
Starsky és Hutch
Kántor
Most és mindörökké
Hosszú forró nyár
Surda
Bors
Linda
Angyalbőrben

Szomszédok

Paula és Paulina

Esmeralda
Vad angyal
Kojak

Vészhelyzet
Abigél
Knigth Rider
Charlie angyalai
Bűbájos boszorkák
Magnum
Twin Peaks
Sógun
Tövismadarak

Star Trek
Xena

Barátok közt
Csillagjegyek
Guldenburgok öröksége
Rabszolgasors

Gyökerek

Voyager
Colombo

Szulejmán

Hegyi doktor

Csillagkapu
Seherezade

Dr House
Smallville

Dowton Abbey

Szultána
Életképek
Büszkeség és balitélet
Grimm
Trónok harca
A mi kis falunk


Hagytam üres helyet, majd később pótolom, ahogy eszembe jutnak. Azt még kihagytam,m hogy tudom, hogy van Baywach, meg ilyesmik, de amiket nem néztem, azokat kihagytam. Az ilyeneket, hogy Csillagok háborúja, meg Harry Potter, Sisi,  nem tartom sorozatnak, csak több részből álló filmeknek. Azokat a sorozatokat pedig ide sem írtam, amiket J. néz, mert nem is tudom összeszedni. Nem azért, mert sok, hanem mert nem jegyeztem meg a címüket.

Nos tehát milyen szerepük is lehet ezeknek a sorozatoknak, azon túl, hogy a műsorszóróknak
az a  nyilvánvaló érdekük, hogy időről-időre, minél több nézőt csaljanak a készülékek elé, ezzel tevén gazdaságossá a csatorna működését...ha már a hírműsorokkal sorra megbuknak.
 A kényelmes fogyasztók számára több előny is kínálkozik. Egyrészt nem kell agyonerőltetnie magát filmről-filmre, míg feltérképezi a szereplőket, megismeri a helyszínt, valamint átlátja a cselekményszálat.

A sorozatok az azonnali élményt adják, erőfeszítések nélkül, hiszen már minden ismerős, sőt előre tippelgetünk is, hogy vajon a következő részben bejön-e, azon eshetőség, amire számítunk.
Módunk van a színészek játékában olyan szinten elmélyülni, hogy ismerjük minden arcrezdülését, gesztusait, hozzánk közel állóvá kerül, úgyszólván beépül a családunkba, hiszen estéről-estére ott van velünk, a szobánkban, közöttünk...valamennyi.
S ezért keletkezik mindig hiányérzet is, ha végére jutunk egy-egy sorozatnak, hiszen el kell szakadnunk egy hosszú ideig megszokottá vált köteléktől, ami, bár nem vesszük észre, tán meg sem fogalmazzuk, valamilyen módon mégis rabul ejtett bennünket.

Annyit fűznék még hozzá, hogy ma már elképzelhetetlen az a korabeli, széles társadalmat megmozgató jelenség, amikor egy-egy sorozat epizódja előtt, szinte kiürült az utca és a tér, mert mindenki rohant haza a tévé elé. Különben hogyan is tudott volna a másnapi összértékélőkön részt venni. No jó, ehhez azért az szigorúan hozzátartozott, hogy a jelenlegi túlkínálattal szemben volt max. 2 csatorna....s az sem minden nap.

A magam részéről csak annyit, hogy mivel mindezt tudatosan tudom, ismerem, tapasztalom, jobb, ha óvatosan vágok neki neki újabb sorozatnak....mihelyt az aktuálisak lefutnak (2 db).

Aztán akkor majd mondhatom, hogy "Szabadság Elvtársak!"...meg természetesen: "Éljen a Világbéke!"

A feltett pár fotót, a szintén "Illetékes Elvtársak" bizonyára simán be tudják azonosítani.