2010. április 13.

REPÜLÉS A HALÁLBA


Hát megint azt mondom, hogy biza hallgattam én pár napig, de mindig úgy van, hogy végül ki kell magamból morgolódni. Erről a szerencsétlen lengyel elnökről beszélek, aki valószínűleg felelőse volt saját maga, felesége és 94 másik ember halálának. De azért a sajnálat mellett mélyen elgondolkodtam azon, hogy meddig terjedhet egy akármekkora államfői akarat, miért lépheti át a szakemberek hozzáértését is.
Szerencsére, túl sokáig nem lehetett ködösíteni az esetet, annyira nyilvánvalóak voltak az előzmények. Mégis érdekelne, miért gondolta egy civil, még ha elnök is azt, hogy jajong a torony, hogy menjenek már innen a fenébe, nem lehet leszállni, akkora fene köd van, hogy alkalmatlan a hely a leszállásra. A pilóta is megerősítette, sajna őt egy hasonló parancsmegtagadásért már egyszer majdnem kiszórták, így aztán gondolom, befogta a száját és nekifutott a leszállásnak 3-szor. Pedig ha valaki, akkor ő és a másodpilótája teljesen tisztában lehetett azzal, hogy itten nem leszen leszállás, csak játék a vak végzettel. S nekifutott 4-szer is.
Vajon Apu ebben az esetben mit tett volna? (Nincs különbség, hogy Ő TU134-es gépet repült, és nem 154-et.)
Azt hiszem, azzal, hogy neki több évtizedes repülése alatt nem volt különösebb eseménye, az nem a vakszerencsén múlott. Talán még nem is biztos, hogy a precíz hozzáállásán, vagy az egyébként valóban meglévő tehetségén. Mindezek mellett kellett még jókora adag józan ész, az bizony, hogy nem gyávaság, hanem okos mérlegelés, hogy mondjon akárki akármit az életem nekem is drága, s ha én nem vigyázok rá, más nem teszi meg.
Szinte biztos vagyok abban, hogy az elnöki gép pilótája tisztában volt azzal, hogy ez már túl van azon a határon, amire azt lehet mondani, hogy az irányítás a kezében van. Miért bólintott rá a hülyeségre? Azért, mert ha máshol leteszi épségben az egész díszes társaságot, és életben maradnak, őt kivágják azonnal, mert akkor senki előtt nem nyilvánvaló, hogy megmentette a szaros életüket? Ez lehetséges variáció. S az is biztos, hogy mindezeket rajta kívül a Szmolenszk melletti repülőtér tornyának összes szolgálatban lévő embere is nyilvánvalóan tudta. Akkor mi van? Várhatóan bekövetkező utólagos nagy vizsgálat, meghallgatások és ha nincs szerencséje, legfeljebb a továbbiakban nem lesz pilóta? Ki tudja. Ezek már nem bizonyítható feltevések így utólag, mert ezt a variációt elpuskázták. Az elnök és a pilóta együtt. Most akkor ki volt a "tökösebb" legény a gáton? Szerettem volna látni egy karakán embert a botkormánynál.
Mindegyik egy nagy vesztes lett.

Tovább »

2010. április 11.

Köszönöm

Ezt Oximoronnak. De muszáj nekem ide is.

Tovább »

Szavazónap


Azért azt nem mondanám, hogy aludni sem tudtam az izgalomtól, hogy mi lesz. Tegnap elmentünk megint Pápára lomizni egyet és nagyon jól jött, találtam ismét 2 db szép paplant, egyformát és római tálat is, igaz, itt a legtöbb cucc osztrák, illetve német lom, de ez egészen jól néz ki, ma már sütöttem is benne húst zöldségekkel. (Már volt vagy 2 db tálam, mindegyiket eltörte valaki, így már régen fájt a fogam egy harmadikra és kereken 400 Ft-ért tudtam megkapni, alább nem ment az ürge, hiába siránkoztam neki.) A recept csak félig saját kreáció, de nagyon tuti lett. (Némi ötletet Dóritól szereztem, azaz alulra a sok zöldség, zeller, répa, hagyma, 4-5 gomba, pár szelet alma, és csirkecomb rá fűszerezve a "Pásztor-féle" keverékkel. Hát mesés lett ebben a tálban az egész!). Na, de nem ezért említettem Pápát, hanem mert összefutottunk Szilárddal és Zitával és közösen kolbászoztunk egyet dél körül. S persze szóba került a mai nap is, és elsütöttem az aktuális Széchenyi idézetet, hogy ti. minden nép olyan vezetőket kap, amilyent megérdemel. Nem szó szerint, de így volt. Aztán ezt még megtoldottuk azzal az idézettel, hogy amit egy néppel meg lehet csinálni, azt meg is csinálják általában. Hát ennyit a politikáról, több szót nem is érdemel.
Aztán ez a nap is a katasztrófa része lett majdnem, mert éppen nem szegtem nyakamat a pincelépcső kiborulása miatt. Aztán én is kiborultam, hogy ki volt az az okostojás a felmenőim közül, aki kitalálta, hogy a pincelépcsőt fából kell megépíteni, ami cirka 80 év alatt úgyis elkorhad és a szépunoka összetörheti magát rajta. Az a helyzet, hogy még éppen nem került rá a sor, hogy a pincét is rendbe tegyük, pedig az is borulásos állapotban van. Teri néni szépen eléldegélt itt vagy 50-60 évet és ugyan nagyon vigyázott mindenre, de semmit nem tett rendbe, minden a nyakunkba zuhant, a rottyos istállótól kezdve a túlcsordult budiig, vagy az omladozó pincéig, a kerítésekről, amik hiányoznak, már nem is beszélek.
Na, megúszván a pincét, itt bent is kapálóztam egyet, mert kiteregettem, de leszakadt az ég, és amint futottam ki, elcsúsztam, mert a mosógépem csövét nem raktam bele a WC-be (utálom a helyzetet), s közben megjött az áram és a dolgozó gép kinyomta a vizet a placcra, és folyt mindenhová. Végül hagytam a ruhákat, az öblítőt már úgyis kimosta az eső, egy kis lágy víz meg nem árt nekik.
Viszont a hússütőmet remekül sikerült rendbe hoznom, csillog-villog, mintha új lenne. (Már jó ideje dolgoztam rajta, mire az éppen dolgozóban lévő buszosom telefonon felvetette, hogy miért nem próbálod meg a hideg zsíroldóval. Az olyan agresszív cucc, hogy a kismalac hozzá képest smafu, ezért aztán sokszor el is felejtem, hogy lapul itt a szekrényben alul. Hát jól befújkáltam és egy szóra leszedett róla minden oda nem valót. ) Valami jó is lett ebben a napban. Este pedig, ha meglesz a választási eredmény, mindenképpen bedobok egy jó kis pálinkát. vagy vigaszként, vagy dühömben. UFF!!!
Tovább »

Szavazónap


Azért azt nem mondanám, hogy aludni sem tudtam az izgalomtól, hogy mi lesz. Tegnap elmentünk megint Pápára lomizni egyet és nagyon jól jött, találtam ismét 2 db szép paplant, egyformát és római tálat is, igaz, itt a legtöbb cucc osztrák, illetve német lom, de ez egészen jól néz ki, ma már sütöttem is benne húst zöldségekkel. (Már volt vagy 2 db tálam, mindegyiket eltörte valaki, így már régen fájt a fogam egy harmadikra és kereken 400 Ft-ért tudtam megkapni, alább nem ment az ürge, hiába siránkoztam neki.) A recept csak félig saját kreáció, de nagyon tuti lett. (Némi ötletet Dóritól szereztem, azaz alulra a sok zöldség, zeller, répa, hagyma, 4-5 gomba, pár szelet alma, és csirkecomb rá fűszerezve a "Pásztor-féle" keverékkel. Hát mesés lett ebben a tálban az egész!). Na, de nem ezért említettem Pápát, hanem mert összefutottunk Szilárddal és Zitával és közösen kolbászoztunk egyet dél körül. S persze szóba került a mai nap is, és elsütöttem az aktuális Széchenyi idézetet, hogy ti. minden nép olyan vezetőket kap, amilyent megérdemel. Nem szó szerint, de így volt. Aztán ezt még megtoldottuk azzal az idézettel, hogy amit egy néppel meg lehet csinálni, azt meg is csinálják általában. Hát ennyit a politikáról, több szót nem is érdemel.
Aztán ez a nap is a katasztrófa része lett majdnem, mert éppen nem szegtem nyakamat a pincelépcső kiborulása miatt. Aztán én is kiborultam, hogy ki volt az az okostojás a felmenőim közül, aki kitalálta, hogy a pincelépcsőt fából kell megépíteni, ami cirka 80 év alatt úgyis elkorhad és a szépunoka összetörheti magát rajta. Az a helyzet, hogy még éppen nem került rá a sor, hogy a pincét is rendbe tegyük, pedig az is borulásos állapotban van. Teri néni szépen eléldegélt itt vagy 50-60 évet és ugyan nagyon vigyázott mindenre, de semmit nem tett rendbe, minden a nyakunkba zuhant, a rottyos istállótól kezdve a túlcsordult budiig, vagy az omladozó pincéig, a kerítésekről, amik hiányoznak, már nem is beszélek.
Na, megúszván a pincét, itt bent is kapálóztam egyet, mert kiteregettem, de leszakadt az ég, és amint futottam ki, elcsúsztam, mert a mosógépem csövét nem raktam bele a WC-be (utálom a helyzetet), s közben megjött az áram és a dolgozó gép kinyomta a vizet a placcra, és folyt mindenhová. Végül hagytam a ruhákat, az öblítőt már úgyis kimosta az eső, egy kis lágy víz meg nem árt nekik.
Viszont a hússütőmet remekül sikerült rendbe hoznom, csillog-villog, mintha új lenne. (Már jó ideje dolgoztam rajta, mire az éppen dolgozóban lévő buszosom telefonon felvetette, hogy miért nem próbálod meg a hideg zsíroldóval. Az olyan agresszív cucc, hogy a kismalac hozzá képest smafu, ezért aztán sokszor el is felejtem, hogy lapul itt a szekrényben alul. Hát jól befújkáltam és egy szóra leszedett róla minden oda nem valót. ) Valami jó is lett ebben a napban. Este pedig, ha meglesz a választási eredmény, mindenképpen bedobok egy jó kis pálinkát. vagy vigaszként, vagy dühömben. UFF!!!
Tovább »

2010. április 9.

Rokonok vagyunk!!


Hát a katasztrófanap majdnem stimmelt is a tegnapra. Kezdődött azzal, hogy még fújtam kicsit itten, mert kiderült, hogy 6 rózsatő kinyuvadt a télen, mert nem lett beásva a földbe. A legjobb az volt, hogy amikor rákérdeztem, akkor az volt a válasz (még az ősszel), hogy szépen el vannak rakva a kerítés mellé. Hát most kimegyek tavasszal, tényleg ott voltak, de nem a földben. Mit mondjak, dühös lettem. Ezután jött a tegnapi nap. Benyúltam a felső fiókba valamiért, hát mi akad a kezembe? Naná, hogy a Seat forgalmi engedélye. Itthon, a fiókban. Mi pedig minden papír nélkül megjártuk Németországot, Ausztriát ugye. Ebben is az volt a jó, hogy indulás előtt pont 2 nappal kaptam meg a kötelező biztosítások befizetéséhez való csekkeket. A suliból rohantam ki a postára, hogy a Seaté mindenképpen be legyen fizetve, ha már indulunk vele, az Opelé majd ha hazajövök ráér. Aztán ezt a nyomorult csekket odaadtam azzal, hogy tedd be a forgalmiba!
Aztán persze valahová betette a kocsiba, de nem a forgalmiba, mert az itt lapult a fiókban.
Jól felhúztam magamat rajta, és hiába volt a sértődés, szerintem jogosan. Egy rahedli büntetést kaphattunk volna, nem is egyszer. Aztán ilyen hangulatban ment tovább a napom, mert "uttrahangra" kellett mennem 1/2 4-re és oda is értem, de a bejelentkezéskor nem találtam a beutalómat. Teljesen jól emlékeztem, hogy kiválogattam reggel és betettem. De nem volt sehol. A asszisztens persze így nem tudott felvenni, de segítőkész volt, azt mondta, ha 5-ig visszaérek, még megnéznek, mert a legközelebbi dátum május 13. No irány a csúcsforgalomban ki Veszprémből és idehaza persze, hogy nem volt, mert tényleg betettem. Egy esélyem maradt, Pétfürdőn a suliban kiesett, vagy kitettem. No, akkor újra a kedvencem a "nyócas" és meg is lett az osztályban a tanári asztalon. Spuri vissza Veszprémbe, éppen odaértem, de közben Klári is telefonált, hogy az Éva leesett a lépcsőről és be kell hozni a baleseti osztályra. Hazaszóltam, mert akkor már nagyon úton voltam, akkor a Kommunikációhiányos felvette a telefont és így behozta a csajokat a kórházba.
Szegény Klárinak sem hiányzott éppen a kemós nap után még ez a rohanga. Közben a kórházban ugye összefutottunk és mondja Éva, hogy az albérletbe kiadott kacsa bánatos és nem eszik. Szóval lehet, hogy egy kis rizses kacsa lesz belőle, a többit lefogyta az egy hét alatt. Szóval azzal zártam magamban este, hogy a rossebb az ilyen napokat! Erre olvasom, hogy Jucinak is nagy kedvence volt ez a tegnap. Hát nem tudom, de ezt hívják valami hasonlatosságnak gondolom.
Tovább »

2010. április 7.

Helyzetkép


A szék, láthatóan nem dőlt el.
A németországi túráról nem volt időm írni, de lehet, hogy később fogok. Itthon a helyzet a szokásos, Jucinak bőven kijutott minden napra a programból. Ami, hozzáteszem, folytatódik, s ennek főszereplője A MAMA.
Most éppen arra lettem figyelmes, hogy a pincelépcsőn üldögél tanácstalanul, mert vagy elesett, vagy nem tud lemenni, vagy éppen följönni. Azért mielőtt segítettem volna neki, 1-1 fényképet kattintottam, és jó is, mert korholásomra azt állította, hogy azért került a földre, mert eldőlt a széke. Nos ott a képen a bizonyíték ugye az eldőlt székről. Aztán persze arra, hogy mi van, ha este 6-ra érek haza és Józsi sincsen itthon, hát csak vállvonogatás a válasz. Szóval saját magát viszi a veszélybe, hiába beszélek és jártatom a számat.
Szóval ez jobb nem lesz.

Ja, és a képeket fordítva sikerült feltölteni, de már nem javítom ki. Szóval először van az üldögélés a pincének fordulva, aztán következett a hanyatt fekvés és oldalra fordulás. Szemét módon végignéztem először a problémát, utána mentünk Józsival kétoldalról mamát emelni.
Tovább »

2010. április 1.

Cikázás ezerrel

A mai nap lesz a legőrültebb háza, mert indulás előtt annyi tennivaló összetorlódott, hogy kb. 48 óra kellene hozzá. A legjobb benne az, hogy ezt mivel már előre tudtam, azt is sejtettem, hogy nem fogok beleférni ebbe az intervallumba. Nos aztán tegnap este Terifürdetés volt, meg ágyneműhúzás, hogy némileg normálisban hagyjam itt, s mire beténferegtem este 9 körül, Józsi sötét képpel jön felém, hogy kapott egy hírt, ami nem biztos, hogy jó hír. Komolyan mondom, megállt a szívverésem, amilyenek mostanság az események a családban, azt hittem, megint valaki "odalett". Végül kinyögte, hogy a nővére húsvétra felajánlott egy kacsát, de mivel élő, hát meg kellene pucolnom. Én erre úgy megkönnyebbültem, hogy csak ennyi a rossz hír (tudta, hogy időzavarba kerültem), már nem is foglalkoztam vele, hogy egy kacsa megpucolása fénykoromban is kb. egy órás tevékenység volt. Ha már nem vagyok beleférve, akkor már mindegy, hogy mennyivel nem. Szerintem.
Tovább »

2010. március 29.

Slágertéma


Azért lassan nagyon gáz ez a Föld Napja, vagy mi. Csináljuk a dzsemborit, kapcsoljunk le, pláne még menjünk ide-oda, valami dobokkal is, s mindezt azért, hogy felhívjuk a figyelmet némely takarékossági dologra. Nem az eszmével van bajom, ezt azért hangsúlyoznám. De engem már nyáron is kiborított ez a dolog a 100-as izzók kereskedelemből való kivonásával, és hogy mindenki vegyen már amolyan energiatakarékos fénycsöveket és égőket. Mire a hajrá lement, kiderült, hogy ezek korántsem amolyan ártatlan nyulam-bulam-félék, hanem van némi kimutatható egészségkárosító hatásuk is. Szóval könnyű sódert nyomni a népnek és az a legnevetségesebb benne, hogy amikor Budapesten jártam, nem is láttam másmilyen belvárosi építkezést, csak tiszta üvegeset, ahol ugye tudjuk, nem nyitogatjuk az üvegfalakat szellőztetés végett, merő légkondi az egész. S engem cseszegetnek, hogy kapcsoljam le szombaton másfél órára?!!!
Nincsen semmi baj az én környezettudatommal, igyekszem A osztályú gépeket venni, lekapcsolom, ha nem kell és nem pazarlom az energiát. (Ja, komolyan, ez vonatkozik a fürdésemre is!)
De nem szeretem azért én az ilyent, amikor azért nem vagyok trendi, mert nem ott verem a dobot a néppel, ahol látványos. Aztán másnap megy minden amolyan bőséges módra, mert hamar eljövel a nyár és beindulnak a hűtőmasinák a plázákban is.
Tovább »

2010. március 26.

Relax fuvola szépséges képekkel

Ajj, de jó, hogy mindig becsúszik valami szépséges zene is ide emellé a sok napi szörnyűség mellé!!
Nem is zavarok sokat, Kövesdi Szabolcsot lehet, csak én fedeztem fel magamnak ilyen későn, noha a fuvolásokra általában figyelek mindig.

Tovább »

2010. március 24.

Akárhová nézek?


Biza itt tartunk, hogy mindegy is, egyszerűbb lenne elköltözni egy szigetre. Már a kultúra sem biztonságos terület, bár a kultúra szón ez esetben kicsit még méláznék. A hír Fábry Sándorral kapcsolatos, aki szerintem már régóta nem tartozott a fentebb említett műfaj művelői közé. Persze mondhatnánk, neki is van rajongói tábora és mindegy is, hogy politikailag melyik oldalon áll. A viselkedése az, ami minden jobban nevelt és érző embert visszataszít és válik a személye nemkívánatossá. Egyszerűen hogyan lehet egy 5 éves jubileumon, egy ünnepen így megjelenni, és viselkedni. Ha valakinek nem tetszik, egyszerű módja van a tiltakozásnak, nem megy el. Különben itt ő ugyanolyan civil volt, mint más.

Van egy emlékem, még régről, amikor ő feltűnt egy humorista tehetségkutatón. Eszement tehetség volt, dőltünk a nevetéstől, semmilyen témában nem lehetett zavarba hozni. Aztán megkapta az Esti showdert és jól is ment, kedvencem a dizájncenter volt benne sokáig. Roppant szellemes volt. Nagyon sok érdekes embert is elhívott, jóízűeket beszélgettek. Azt hiszem, bántotta, hogy egy embert mégsem tudott beédesgetni a műsorába, s ez az ember Hofi Géza volt. Jó párszor próbálkozott, még egyenes adásban is felhívta telefonon és Hofi -bár udvariasan-, de nagyon határozottan nemet mondott neki. Akkor is, és a továbbiakra nézve is.
Azt hiszem, akkor még én nagyon nem láttam át, hogy Hofi Gézának mi a baja Fábry Sándorral. (Ennyivel és még mérhetetlenül többel okosabb volt nálam.)
De azt hiszem, ezt, hogy mivé válhat egy ember, még Hofi sem gondolta volna, jól lehet, bizonyára látta már akkor csírájában.

Azért mégis azt mondom, egy "de genere" országban azért még maradhatunk normálisak páran hovatovább akkor is, ha körülöttünk egyre több "néznivalót" szemlélhetünk.
Tovább »

Akárhová nézek?


Biza itt tartunk, hogy mindegy is, egyszerűbb lenne elköltözni egy szigetre. Már a kultúra sem biztonságos terület, bár a kultúra szón ez esetben kicsit még méláznék. A hír Fábry Sándorral kapcsolatos, aki szerintem már régóta nem tartozott a fentebb említett műfaj művelői közé. Persze mondhatnánk, neki is van rajongói tábora és mindegy is, hogy politikailag melyik oldalon áll. A viselkedése az, ami minden jobban nevelt és érző embert visszataszít és válik a személye nemkívánatossá. Egyszerűen hogyan lehet egy 5 éves jubileumon, egy ünnepen így megjelenni, és viselkedni. Ha valakinek nem tetszik, egyszerű módja van a tiltakozásnak, nem megy el. Különben itt ő ugyanolyan civil volt, mint más.

Van egy emlékem, még régről, amikor ő feltűnt egy humorista tehetségkutatón. Eszement tehetség volt, dőltünk a nevetéstől, semmilyen témában nem lehetett zavarba hozni. Aztán megkapta az Esti showdert és jól is ment, kedvencem a dizájncenter volt benne sokáig. Roppant szellemes volt. Nagyon sok érdekes embert is elhívott, jóízűeket beszélgettek. Azt hiszem, bántotta, hogy egy embert mégsem tudott beédesgetni a műsorába, s ez az ember Hofi Géza volt. Jó párszor próbálkozott, még egyenes adásban is felhívta telefonon és Hofi -bár udvariasan-, de nagyon határozottan nemet mondott neki. Akkor is, és a továbbiakra nézve is.
Azt hiszem, akkor még én nagyon nem láttam át, hogy Hofi Gézának mi a baja Fábry Sándorral. (Ennyivel és még mérhetetlenül többel okosabb volt nálam.)
De azt hiszem, ezt, hogy mivé válhat egy ember, még Hofi sem gondolta volna, jól lehet, bizonyára látta már akkor csírájában.

Azért mégis azt mondom, egy "de genere" országban azért még maradhatunk normálisak páran hovatovább akkor is, ha körülöttünk egyre több "néznivalót" szemlélhetünk.
Tovább »

2010. március 23.

Rémusz bácsi!

SR-71 Balckbird
E-8 JSTARS








U-2
Mindegy is különben, hogy milyen felderítő kószált minálunk és mivel végképp nem tudni az okokat a sok kavarásban, még azzal sem foglalkozom, milyen illetőségű gépek voltak ezek.
Direkte nem is reagáltam magamban sem erre, mert azt gondoltam, megvárom, mi sül ki ebből végül. De hát ahelyett, hogy kitisztulna, csak a katyvasz lesz egyre nagyobb, és olyan blődlik jönnek elő, amiket nem kell azért elhinni.
Kicsit visszamenve az időben, olyan helyen nőttem fel, ahol a nap 24 órájában repülőgépek, vadászgépek adták a szolgálatot, s ezzel természetesen a határszakasz védelmét is. Innen tudom aztán, hogy az nem egészen úgy van, hogy berepülgetünk és megközelítjük Ferihegyet. (Aztán mindenki néz, hogy jé, hát itt vagytok?? Hahah....)
A valóságban az volt, hogy a határt még alig közelítették meg (a túloldalról persze), a lokátorok észlelték, és mire 2-t számoltam, már 2 vadászgép süvöltött is el a fejem fölött, tudakolni a kedves bóklászót, vagy ha nem kedves, hát barátságtalanul nyomban ki-, vagy lekényszerítették. Mindegy az is, hogy ezeket a gépeket MIG-nek, vagy Gripeneknek hívják. A technika nem lett rosszabb 30 év alatt, s a NATO elvárásoknak úgy tudom meg is felelünk e téren.
Szóval: ha ezek a gépek eljutottak Ferihegyig, akkor azt bizony hagyták, arról mind a kecskeméti, mind a pápai társaság kapott "ukázt" a kussolásra. S hogy aztán fentebb ki kavart, kiknek a háta mögött és miért, na ezen elvitatkozgatnak még azok, akik nem tudtak róla, azokkal, akik benne voltak a mutyiban.
Na és a legjobb, ezt ma hallottam a rádióban. Egyik nyilatkozó fel van háborodva, és közli, csupán gyakorló repülések voltak. (Miért, Izraelnek nincsen légtere?!!) Az ellenvetés erre bizony az, hogy kőkemény felderítő gépekről volt szó, amik a mobiltelefonodtól kezdve, mindent hallottak, és láttak, amíg itten furikáztak felettünk. S az egyik nyilatkozó erre azzal érvelt, hogy nem, mert nem voltak rajtuk felderítésre alkalmas műszerek. De hát ezekbe totál be vannak építve, csak nem gondolják, hogy 10 milliós műszereket kiszerelnek, csak azért, hogy Magyarországra berepülhessenek "tisztán?!" Minek.
A következő nagyokos állítása: akkor ki voltak kapcsolva ezek a műszerek!
Na itt mentem át Rémusz bácsiba!

Ki jön velem?

Tovább »