Széles pályán bandukolva

Na mit csinál a lüke tanerő, ha unatkozik? Hát szörföl egyet. Na persze nem munka helyett unatkozom én, csak mondjuk két napszak között, amikor megiszom a délelőtti és délutáni műszakom között a kávémat. Ehhez ragaszkodom, hogy mielőtt belecsapok a délutáni lecsóba, legyen 10 percem nyugodtan.

Aztán ma az értekezleten majdnem kiderült, hogy december után én leszek a legidősebb a bandában. Na szép, nem vágytam rá, de így esett.

Vannak jó oldalai is, főként szakmailag azt hiszem, meg amúgy sem vagyok túl siránkozós fajzat, tehát nem zavar. A nyugdíjas létet egyébként nem várom, nem áhítom, ám ha elérkezem eccer (!!), biztosan feltalálom magam, és nem hinném, hogy az iskoláért fájni fog a szívem. Megtettem, amit tudtam, és elegendő időm is volt rá, ezért már most semmi okom a panaszra.

De most vissza a szörfözéshez. Ráleltem egy oldalra, persze valami hírportálról jutottam ide, mert a jó szörfölésnek ismérve, ha az ember egyszer kiköt valahol, nem csak az induló oldalt felejti el, hanem sokszor azt is, miért ült egyáltalán a géphez.

Gondolom, ez az internetezés egyik alapszabálya, legalábbis nálam, mert fenségesen működik mondhatom.

Eddig ebben nincsen sok érdekesség, és még a felsorolt 77 bűntettben sem, mert van akinek ugye a pap, van akinek a papné.

Amikor mélyebben elgondolkoztam rajta, hát jött a párhuzam is, vajon a szociknak lenne-e ilyen 77 bűnük, és arra jutottam, bizony lenne, hiszen eléggé felmérgedtem rájuk a sok elszalasztott lehetőség és böszme kormányzás okán. De mégis! 

Vannak itt azért olyan bűnök, amelyek bizony kizárólag a fideszéi, és akkora rombolást végeztek, hogy nem tekinthető egyszerűen kormányzati hibáknak, butaságnak, rossz indulatnak. Olyan károkat, maradandó sebeket okoztak a társadalom lelkületében is, amit egyelőre fogalmam nincs, mikor lehet begyógyítani, ha lehet egyáltalán.

Elsőnek az 1. bűn, a kokárdával. Azóta nem vagyok képes feltűzni, amióta térdig érően parádéztak benne vagy 1 hónapig. Hogy merészelték elvenni tőlem ezt az általam becsült hazafias jelképet!

Aztán a 2. a sorban: soha más nem csinálta ki a barátságokat, rokonokat, nem állította vérre menően szembe a csupán különvéleményen lévő embereket. Kérem vissza a régebbi ismerőseimet, a keresztfiamat, a becsült munkatársaimat!!

Aztán 3-szorra: miféle dolog az, hogy bizonyos kifejezéseket nem merek kimondani, mert elhasználták, ezzel megmásították, számomra használhatatlanná vált pl: a nemzet szó,  a polgár, nem beszélhetek emberekről sem lassan.

De nem folytatom, mindenki mazsolázhat belőle kedvére, kinek-kinek más fájhat, még olyan is, amit Jakab Andor nem sorolt fel.

Hát most tessék, kellett nekem csak úgy, felelőtlenül szörfölgetni!! Egy mentségem lehet, az igazi bár jobb, de azt hiszem, az nekem már késői dolog, és több, mint viccesen néznék ki rajta. (Bár mulattatni is szép, és nemes dolog.)

Tovább »

Nem zavarnak az "ü"-k

Komolyan mondom. Meg kellene tanulnom a nyelvet. Ha előre tudom, nekem ez fog tetszeni, dehogy törtem volna magam a némettel, angollal, amelyekkel végül nem is lett különösebben semmi. Hiába, nem nagyon érdekeltek.

De lehet, hogy még nincsen későn:

http://www.youtube.com/watch?v=HiTRg7trL2A&feature=related

Tovább »

No akkor rejtvényt?

Juca indította el, de nekem is gyakran feltűnik egy, s más.

Akkor a kérdés a következő, még mindig: "Ma, ki lopott?" (Hofi után szabadon!)


Sajnos a beágyazás letiltva, de azért itt van:

http://www.youtube.com/watch?v=nwktye4U5ss&feature=related

Jöhettek a válasszal.

Tovább »

Nem hiszem el

Már régóta vadászom a tűntetések tábláit. Sokszor, sőt legtöbbször igen informatívak, ötletesek. Néha sajnálom is, hogy nem én találtam ki egy-két szlogenjüket. Különösen jókat derülök a humorba mártott vitriolon, lehet, hogy ezeket érzem hozzám közeli hangnemnek.

Nagyon szellemesek az átvitt értelmek, vagy a szó és mondatátértelmezések. A kivitelezés igen széles skálájú, vannak bombasztikus primitív kinézetűek és vannak szépen megcsinált, de éppen nem elsöprő hatású transzparensek.

Ami a legutóbbi 400 (!) ezres békemenet 2 óriási plakátját illet, csak bámultam szájtátva rájuk, és azt mondtam (ld. mint fent), hogy ezt nem hiszem el.

 Egyszerűen nem illeszkedik az eddigi bármelyik oldali tűntetés tábláinak a sorába. S akkor még volt egy másik is, egyes számban, amelyik Orbánról szólt, ugyanilyen közvetítéssel, és tele igen jó minőségű képpel a miniszterelnők életéből.

Elgondolkodtam, vajon kik és hol készítették? A mérete miatt  papírból ugye nem lehetett, erre nyomtatni kellett, szóval nem egyszerű.

Legalábbis nem olyan, amit puszta kézzel, kisiparilag megbarkácsol egy-egy ember, vagy kisebb  vékonypénzű közösség.

Most nem is akarom a tábla tartalmát cikizni ("ki a fasz" tomival vagy esetleg a Dr. dr-ral?),  csupán annyi a kérdésem, hogy vajon hol készültek a táblák, kik fizették és  milyen pénzekből. Igaz, nem ezek voltak gondolom a menet ledurvább költségei, a finanszírozóról és összegekről is hallani, de vegyük őket rossz indulatú suttogásnak.
Maradván  a témánál, akkor csak annyit, hogy  ilyen méretű és igényességű transzparensekkel nem minden tűntetésen futkosnak, legalábbis minálunk  itthon: Magyarországon..

Tovább »

Félév

Van egy kislány az osztályomban. Picike, vékonyka, nem olyan nagy kiválóság, de ügyes, gyakorlatias kis esze van. Kenterbe veri a kitűnőket is, ha olyan feladatot kap, ami közvetlenül kapcsolódik a mindennapokhoz. Elvált szülők gyermeke.

Szóval tegnap félévi értesítőt osztogattam, és kiemelném, hogy nem félévi bizonyítványt. A bizonyítvány majd év végén lesz, ez amolyan félidős "lássuk a medvét!" dolog. Persze mindegyiknek elmagyaráztam, hogy miért annnyi, mit szeretnék én, és mit várjon el ő saját magától. Majd sorrendet tettünk és az első 6-ot (az 12 db nebuló volt) megtapsoltuk. Akik pedig nem kerültek bele, azokat azért, mert bár nem az elsők, de igyekeztek.

Bukás nem volt, és kettes is csak 3-4 pottyant el egy-egy tárgyból.

Azzal engedtem őket haza, hogy másnap a beszélgetőkörben a témánk a család véleménye lesz, azt fogják elmesélni, hogyan fogadták az értesítőt, mit is mondtak nekik érte.

Így ma reggel összeültünk, és már láttam, hogy Zsókának az arca a szomorúságon is túl mutat, éppen csak nem sír. Nem akartam megelőzni a többieket, gondoltam sorra kerül, és megtudom a baj okát. Amikor végül ő következett, nagyon halkan, könnyeivel kűszködve, mert hősiesen nem akart sírni, annyit mondott, hogy nem tudja, mert nem beszélték meg.

Rákérdeztem, hogy ez azt jelenti, hogy az anyukája nem látta az ellenőrzőjét? Igen válaszára persze azonnal jött a miértem, mert abszolút nem értettem, hiszen egy nagyon rendes, gyermekeit szerető édesanyja van.

Sokáig dolgozott és már nagyon későn ért haza, mondta a gyerek.

Nem tudom mennyire későn, mert nem éjszakás, és a gyermekeit még ébren találta. Mégis hogyan mondhatott ilyent, hogy már nem nézi meg, és hogy késő van hozzá.

Ez a gyerek féléves munkája, úgy viszi haza, hogy senki más véleménye nem fontos annyira   neki, mint a szüleié.

Még egy kamasz is nehezen viselné, nem egy 9 éves. Haragudtam az anyukára, és bár vígasztaltam a kislányt, tudom, nem fogja elfelejteni.

Így ütünk sebeket, észre sem véve. Később, ha sikerül ezt megbeszélniük, lehet, hogy csak az marad, hogy ennek a kislánynak majd a saját gyerekei hazahozott bizonyítványa elsőbbséget fog élvezni mindenféle egyéb leendő foglalatosságával szemben.

Tovább »

Nincsen szükségünk segítségre!

Nem találok szavakat. Botrányos? Kétségbeejtő? Döbbenetes? Felháborító? Vagy csupán jellemző, pitiáner, kártékony, elszomorító?

Meggondolatlannak nem nevezném és túlmegy a csínytevés, blődli, és hecc fogalmain is. Lehet, hogy megint inkább félnem kellene? Lassan már azért nem fogok félni, mert egy ideje már többször aggódtam, egyre jobban, és végül inkább azt mondom, bespájzolom gondolatban a legbombasztikusabb várható valóságot, és addig szoktatom magamat hozzá, míg a végén már félni sem fogok semmitől.

No ennyit bevezetésül. 

A fő problémám (ami azért lássuk be, több, mint szimpla probléma), a zászlóégetés. Nem hiszem, hogy létezik rá elfogadható magyarázat. Senki zászlaját nem égetném, és nem azért, mert a fasiszták zászlói a szívem csücskét képezték volna. Vagy éppen az Árpád sávos zászlók a kedvenceim lennének. Egyszerűen zászlókat nem égetnék semmilyen szinten. Nézetem szerint azt, hogy mikor melyik zászló égjen, a mindenkori hatalom dönti el, ebből kifolyólag, ha rákapunk, előbb-utóbb valamennyit felgyújtjuk, idő és kedv kérdése az egész.

Ez a látvány pedig egyszerűen nem tartozik a demokratikus jogok gyakorlása közé, és ezt Orbán Viktor kormányának a jelenlegi helyzetben világosan látnia kell.

Más most nem is hiányzik nekünk, mikor Fellegi és Martonyi éppen ötrét hajolva magyarázkodik a IMF és EU tárgyalások beindulásának kikönyörgésén, mint egy ilyen kép, ami pillanatok alatt bejárhatja a világ vezető újságjainak a címoldalait..

De mit várhatok én a NAGY kordonbontótól, aki ugye igazi bozótharcos (mint tudjuk, ha nincsen bozót, visz magával!), hogy felfogja, ide azonnal rendőrt, Pintért, akárkit kellett volna küldenie, és őket vitetni a Gyorskocsi utcába, az ország politikai megítélésének súlyos veszélyeztetése miatt. Fogalmam sincs, hogy létezik-e valami ilyen kategória, de azt tudom, hogy a szoci képviselőcsoport csak szimpátiáját fejezte ki a Parlament előtti tűntetőkkel, mégis őket villámgyorsan egy vagy két gyors kocsi elszállította izibe.

Azt hiszem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy Orbán még kacsintgatni tudjon Jobbra, ha már körül nem néz egyáltalán. Vagy igazak a mendemondák, miszerint valóban csődre játszik. Ahhoz valóban remek a tett, a kép, az időzítés.  Mindezt innen belülről néztem természetesen.

Kívülről (ha lennék), részben végtelenül szánalmas és  nyomorúságos, ám sajnos mindenképpen igazolja azokat a nézeteket, amelyeket  ez alatt a másfél év alatt sikerült az országról kialakítani.
Hangsúlyozom végül: a zászlók égetése mindannak az előszobája, amit jobbról, vagy balról (mindegy is majdnem), de mindig a szélsőségesek számlájára lehet írni, és sosem a demokrácia, a szabadság, a köztársaság megnyilvánulása. (Van kis képzavar benne, de így hagyom, mert fel vagyok indulva!!)

Hát akkor halljuk végül (???) visszacsengeni Orbánt éltető és tőle származó jelszavainkat:

"Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!!"

((Éljenek az ilyen képviselők, pártok, és politikusok!!!))

Tovább »

Viszlát egy év múlva

Lebontottuk a karácsonyfát. Most szomorú voltam. Ahogy múlik az idő évről-évre, új érzések jelennek meg, a magam számára is meglepő módon. Régebben ezen én nem gondolkodtam el, ha sütött a nap, még örömömet is leltem benne. Vége a karácsonynak, a szilveszternek, jöjjön a farsang és világosodjanak a nappalok. Nem is szerettem a fát sokáig konzerválni, inkább előretekintvén a tavasz eljövetelét vártam.

Most szorongok, de azt hiszem, nem azért, mert annyira múlik felettem az idő. Ez nem olyan kor még, hogy számítana egy-két év, vagy akár 5-10 is, legalábbis bízzunk benne. A szorongásom eredete tehát nem bennem van, kívülálló okok miatt inkább.

Reggelizés közben azon gondolkodtam, még a fát nézegetve, vajon mi lesz egy év múlva velünk, és itt Magyarországon. Jó az, ha nem tudom előre, persze, de az aggodalom a jövőért, a jelenből táplálkozik. Abból a jelenből, amely most napról-napra furcsább, néha irracionális, időnként szinte vicces, és mindenképpen számomra érthetetlen, nem jól megélhető.

Nem lehet elbújni előle, az emberekben benne van így, vagy úgy, akkor is, ha nem beszélnek róla. A miniszterelnökünk pedig harcol ahelyett, hogy legfőbb tiszte szerint a békességért dolgozna.

Ilyeneket tud mondani interjúkban: "öreg katona vagyok, nem először szagolok lőporfüstöt".

Először is, ezt MINDEN rendes katona nevében egyszer és mindenkorra a leghatározottabban kikérem magamnak, a nevükben is, ha akarják!!

Orbán ugyanis olyan értelemben nem volt katona, ahogyan egy rendes, fegyelmezett és tisztességes katona ezt magáról állíthatná. 

Bezúzott a Magyar Néphadseregbe, sapkáján a vörös csillaggal, de ha szagolt is lőporfüstöt, nem tanult belőle.

Akik igazán szagoltak lőporfüstöt, azok ugyanis egyrészt nem kérkednek vele, másrészt ha normálisan gondolkodnak, nem akarják ezt újra és újra átélni.

Főként nem, mint politikus, mint akinek első és legfontosabb feladata kellene hogy legyen, az országát nem belevezetni ebbe a lőporfüstbe, inkább minél messzebb tartani tőle.

Lehet, hogy mégis jobban jártunk volna azzal, ha katona marad. Ott ugyanis nincsen fegyelmezetlenség, és tán kedvére is lett volna az egész, hiszen a seregben sosem volt demokrácia, sőt meg sem szavaztattak semmit.

Ezt sajnos már mink is elkúrtuk, nem kicsit nagyon. Pedig de szívesen lettem volna bámész nézelődője a közkatona és a "futkosó" napi kapcsolatának.

Tovább »

Napi évfordulónk

Lehet, hogy tapsolnom kellene és hazafiasan dülleszteni egyet, de én egy másik generáció vagyok. Nekem a korona egészen komoly felnőttkoromig csupán egy elvont, képeken létező kellék volt, a régi idők akármennyire is szükséges kelléke.

Amikor pedig 1978 január 6-án hazakerült, nem erre voltam kihegyezve, első kis porontyomat vártam, dolgoztam, férjem sorkatonai állományban, szóval jobban figyeltem arra, hogy fűtés legyen a szobámban, elsikkadt az egész korona-ügy.

Ez aztán később is így maradt, nem rohantam tárlatot nézni, pedig rendesen kiállították, a Nemzeti Múzeumban és ezzel egyet is értettem, bár jelzem, engem erről nem kérdeztek.

Mint ahogyan arról sem, hogy az első Orbán-kormány idején átszállították a Parlamentbe, és komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy ennek a jelkép értékű tárgynak és együttesének  valamiféle idealizált politikai  felhangot adjanak. A Szent Korona országairól, vagy népeiről , ezek állítólagos mai egységéről papolva, miközben sanda pillantásokat vetettek szomszédainkra.

Persze gondolom nem ok nélkül, vicces történetek is kezdtek keringeni Orbán és e korona viszonyáról, amelyben talán nem a korona volt a kezdeményező. Hittem is, nem is, bár most már végképp nem tudom, miért kellett a Köztársaságot kiradírozni, talán egy esetleges monarchia ideáját kergetve?

Szóval nem vagyok annyira elájulva ettől a koronától, bár legalább annyi már tetszik benne, hogy hazaérkezte után megvizsgálták, és kiderítették, amit mi akkor nem így tanultunk: egységes ötvösmunka, nem különálló részekből összerakott, és nem származik sem valamelyik nyugati országból, sem Bizáncból.

Ha legalább Attila koronája lenne, és nem Szent István fején ült először, akkor (bár bizisten semmi bajom I. Istvánnal és az Árpádháziakkal), egy kicsit pogány jellege is lenne, talán éppen ezért alakult viharos történelme olyanná, amilyenné végül lett: egy bájosan kacsintó ferde kereszttel a tetején.

A mához való kapcsolódása Orbánon keresztül számomra is inkább vicces, mint komoly:

Tovább »

Kinek a hagymázas rémálma?

Bizisten, a körmömet is majd' lerágtam. (S csak azért nem, mert végre igazi, és pöffeszkedhetek vele a műkörmösök előtt!)

De félre tréfa, éppen készültem megírni, hogy egész (jó, hát fél) éjjel nem aludtam, mert komolyan tartottam tőle, míg gyanútlanul horpasztok, fogja magát ez a Magyarország és henye-hunya módon bedől, meg kinyitván a szemem, arra pislantok fel, hogy elérkezett az államcsőd, és nem állt meg a hálószobám küszöbénél.

Tudom-tudom, ebből nem kellene tréfát űznöm (egészen eddig az járt eszemben, kiket is kellene űznöm, éppen a tréfán kívül), de most már nagy mellényben vagyok. 

Az történt, hogy reszkető lábakkal (mondom, nem aludtam), kibotorkáltam a konyhába, hogy talán iszom még egy kávét mielőtt....

Tétován bekapcsoltam a rádiót és rögtön belefújta a kávémba a híreket, hogy mit mondott az egész horrorról Lázár, a MI Lázárunk. Pontosan azt, hogy ez az egész csőd, nem fog bekövetkezni. Pont!!

Örömömben még a redőnyöket is felhúztam. Hát ő biztosan tudja és aki nem hisz neki, bizonyosan nem egy bibliás ember.

Hiszen aki tudja, milyen dicső szerepe volt neki János evangéliumában, hiszen Jézus szerette, és Mária kérésére hipp-hopp, fel is támasztotta, ez akkor színtiszta csoda volt. Kár, hogy nem láttam, biztosan lelkesedtem volna, pláne, hogy ezt (EZT) a MI Lázárunkat akkor még tuti nem is ismertem volna. Így visszatekintve és előre tudván, legyintettem volna és mindenkinek elmeséltem volna (mint a bolti lopós eladónőt igaztalanul), hogy  ez az eljövendő XXI. századi Lázár micsoda egy pernahajder és őt talán nem is hagytam volna feléleszteni. 

Biztosan kerek perec kijelentettem volna, csak a testemen keresztül, de lehet, hogy lettek volna támogatóim: 30-35 ezren, vagy 100 ezren, a négyzetmétertől függően.

Azért azt jól összezagyválta ez a mai Lázár, hogy mink azért nem fogunk bedőlni, mert pontosan fizetjük a tartozásainkat. Úgy eltátottam a számat, majdnem kifolyt a kávé, mert eddig eléggé sok mindent hallottam arról, miért is lehetséges becsődölni és a legtöbb eset nem is az adósságszolgálat megtagadását boncolgatta.

Most pedig már majdnem el is múlt a veszély, Lázár dörgöli a kezét, Orbán végre nem kérdezi 2 percenként, hogy hogy váltódik a forint, és az Operások is megszámolták az összes kristályhamutárcát.

Valamiért mégsem vagyok elégedett, pedig nem akartam a csődöt, egy picike pillanatig sem.

De most meg aludjak azért rosszul, hogy addig konszolidálódik itt az úri demokraták kárára ez a hátsó ajtón osonó banda, míg végképp a nyakunkon maradnak?! Nem lehetett volna egy kis csőd, és másnapra már új reggelre is ébredünk? Frissen üdén, lerázva mint kutya a vizet, és csak annyi dolgunk lenne, hogy minden gyanús fülkére (még tán a toi-toi-ra is), legalább egy -két Molotovot hajítsunk, békés szándékunk betetőzéséül.

Tovább »

Füstölgés kívül-belül

Na mostaztánaztán, ez ki lett találva elmésen!  Jól van nem kell böködnötök, tudom én a gárgyult és agyament dolgokat itt sorjázni, csak néha letüdőzöm a látványt. Az pedig világos ugye, hogy vizuális lévén teljesen más valamiről olvasgatni és más meglátni és...nem megszeretni.

Most éppen erről a dohányzás ellenes újdonat szabályozásról van szó. Előrebocsátom, nem vagyok dohányos, igazi kocabagósként szívogattam egy ideig, de egy pillanatra sem vált szenvedélyemmé. ( doboz cigi=fél év kb.). Szóval nem sok értelme volt, hacsak annyi nem, hogy toleránsabbá tett mind a dohányosokkal szemben, mind a nem dohányosokkal szemben.

Tehát nekem mindegy, hogy szívják-e, vagy nem, lelkük és pénztárcájuk rajta, és már csak azért sem zavar, mert jó régóta el is voltak különítve, munkahelyeken is külön helyiségekbe.

De most jött ez az új szabályozás, és totál frankó eredményt hozott.

Konkrétan: iskolában dolgozom, ami legalább annyira frekventált, látogatott hely, mint egy kórház.  Eddig megvolt a dohányzó hely odabent, és a kollégák (akik még nem olyan fejlettek, mint most én), oda bevonultak, elbeszélgettek, füstölögtek és kávéztak.

Persze tudtuk, kik dohányoztak, sőt a gyerekek többsége is tudta, hiszen időnként ott is keresték őket, hozzáteszem, talán a szülők egy része is tudta, ha nem kerülte el a figyelmét.

De az egész olyan diszkréten működtethető volt, magyarán abszolút nem volt szem előtt.

Mától kénytelenek kitódulni az épület elé, és nem az a legfőbb baj, hogy hideg van (ma nem, mert 9 fok volt), hanem az a rémisztő, hogy aki bejön a suliba,  szülő, könyvterjesztő, mindenféle ügyintéző, legelőször a dohányzó pedagógusokba botlik bele. Tudom, hogy dohányoznak orvosok is, sőt, mindenféle élen-, és előljárók is.

De azt meg nem értem, mi ebben az előrevivő és frappáns, ha rögvest kirakatba tesszük őket?! Vagy ez Sólyomszem 8. fiának a bosszúja a Parlamentből?

Nem tudom, a kicsi "Vószem" dohányzik-e, még nem láttam, lehet, hogy a dohányosokat összekeveri a zsidókkal? Vagy a kommunistákkal?

Hát nekem nem tetszik ez a módi, és bár messze nem egészséges, és mindenki számára kártékony egy művelet és szenvedély, azért talán mégsem kellene leprásokként kezelni őket, hiszen ha ez a tendencia továbbra így folytatódik, valószínű elkülönítik őket egy szigetre. Ezután pedig rögtön megugrik majd a többiek foglalkoztatottsága. (Megvan a javasolt 5 % béremelés fedezete, hurrá!)

Tovább »

Sebaj-adó!

Új év. Nem sok jóval kezdődik, már ami az emelkedéseket és a fizetnivalókat illeti. Kár, hogy ezzel kezdem, nem valami emelkedett, de hát most kell nekiülnöm hó elején mindennek.

Érdekes ez a baleseti adó is. Ami ugye a kötelező 30%-a, vagy mi is. Ez az öreg autómra nézve úgy fest, hogy az éves biztosítása 12 ezer, lefelé kerekítve, és ehhez hozzájön ez a baleseti, ami 3 ezer, lefelé kerekítve, és ez összesen 16 ezer lett, lefelé kerekítve.

Ezzel még meg is volnánk, de ez az utánfutóügy nekem érdekes volt. Merthogy ugye annak is van biztosítása, ebből adódóan erre is ráterhelték ezt a baleseti akármit.

Elképzeltem, hogy megyen az utánfutóm egyedül és tudtomon kívül milyen baleseteket is fog csinálni. Mert az ebből a rendszerből mégis jól látható, ha mégsem egyedül megyen az a "hüje" utánfutó, hanem éppen vontatom, akkor én egy balesetért duplán fogok adózni, bár alapból nem az utánfutóval csinálom az ügyeket, hanem azzal az autóval, amellyel vontatom. Ami okán pedig egyszer már befizettem a baleseti adót.

Szóval mindebből csak azt akarnám kihozni, hogy egy utánfutó messze nem önálló jármű, megkockáztatom, hogy mivel szerelvényben közlekedik, sebességkorlátozás is érvényes rá, max. 80 km/h-val (én már tudom!!) vontatható, és különben is óvatosabb az ember hosszabb cuccal. De ez mellékes, a lényeg, hogy szerintem sokkal több bicajos követ el balesetet és szabálytalanságot, és bár imádok kerékpározni, azt hiszem a baleseti adót rájuk nyomatékosabban ki kellene terjeszteni, sőt, és különösen maximálisan a gyalogosokra, már a tömegük folytán is rengeteg bevételt hoznának és különben se ugráljanak már annyit.

Elviekben akkor maradna még a babakocsi, de gyanítom ezzel már nem érdekes sokat foglakozni, egyre kevesebben lesznek, és ennyi kiscsávót már akár támogathatna is ez a családbarát kormány.

Tovább »

Minek a kezdete?

Nem valami fergeteges elánnal (régóta nem) indultam a szilveszteri ünneplésnek. Őszintén: ha egyáltalán lett volna mit ünnepelni, az csakis az elmúlt 2011. év javára írható, hiszen eddig még megúsztuk. A leendő esztendő olyan, mint Forrest Gump mamájának bölcsessége, miszerint az élet, olyan mint a  bonbon, hogy sohasem tudhatod, milyen ízűt húzol ki.

Szegénykém, ha tudná, hogy ezek az édes kis csokidarabok mára milyen bizonytalan ízűvé váltak, és lassan mindegy is, melyiket választjuk. Tegnap azért bekaptuk, és vele együtt jó pár olyan ízt is, amiről eddig tudtunk, de éjféltől valósággá is vált.

Például ezt:

Mostan csak azt kérdezem, mi legyen az összes (megkerült!!!haha..) iratommal, amin ott díszeleg a Magyar Köztársaság nem levitézlett, hanem levezényelt felirata és címere.

Aztán a szép új alkotmánnyal is, amiben bennefoglatatik az a sok szép sarkalatos,  melyekre már nem csak bentről, de kintről is egyre többen néznek ferde szemmel, kivéve Kínát, akinek egyedül van szeme hozzá, de ez az összes, amit ránk vetett.

Az elnökünk viszont éjfélkor nagyon snájdig volt, alig bakizott, és úgy tűnik első leszereplésétől menekülvén a Parlament épületéből adta elő az épületest.

Persze szokásos módon hegyes füllel hallgatván kiordított belőle a Fidesz deklaráció, a súgás, az elmúlt év fényezése mellett a szájbarágós magyarázás is.

Elemezni nem tudom igazán, kevéssé figyeltem oda (ej!), nem akartam a kevéske hangulatot is rongálni vele.

Mindenképpen visszafogott voltam a pezsgővel, a jókívánságokkal. Nem félnék, talán többeknek kimondanám, hogy szorongok. S aki nem, azt becsülhetem is, vagy akár sajnálhatom, de az biztos, hogy kellő körültekintés nélkül koccintgatott az éjjel.

Mégse legyen az indulásom gyászos, hiszen az új esztendő első bejegyzése.

Képet ide a legjobb "kotonos úrról", aki tegnap éjjel apró megkönnyebbülést hozott:

Tovább »