Mivel én vetem fel és csak a történet kedvéért és annak alátámasztásául, pár személyes dolog idekívánkozik előszó gyanánt. Az egyik, amit régóta tudtok, hogy messze vagyok már a szépséges koromtól, a nyugdíj kézzelfogható közelségben van immár, azaz nem vagyok friss csirke. Nem baj egyébként, tetszik ez a kor nekem, némi karcsúságért és simább bőrért nem cserélném le azt, amit ezenközben fejben megszereztem. Nem kell túl nagy dolgokra gondolni, még mindig 1 cukorral iszom a kávét és ez marad is. (Egyszer egy kedves barátnőm jegyezte meg, hogy a kávé cukrozása intelligencia kérdése, és természetesen ő sosem tett cukrot a kávéjába.)
Az is kiderülhetett eddig, hogy pedagógus vagyok, pontosabban tanítónő, nekem szebb kifejezés így.
Nem lettem pályaelhagyó sem, holott van másik szakmám is, dolgozhattam volna a vegyiparban, a lombikok csak forrók néha, de nem beszélnek vissza, és még a sok-sok betegséget sem a kémcsövektől kaptam volna el.
Nos, így lett, ahogy lett és jó is volt. A sok év alatt rengeteg osztályom volt, talán 2 év kivételével mindvégig osztályfőnök is voltam. Nálunk ez természetesebb, mint a felső tagozaton, tehát nem különösebb érdem, ha valaki osztályfőnök, úgy értem nem kellett hozzá szakmai megmérettetés, vagy alkalmasság. Sőt, kibújni sem lehetett alóla legtöbbször. Na, nem mintha szándékomban lett volna, bár voltak olyan kollégáim, akiket erre a posztra nem tartottam megfelelőnek.
A tanító sokkal többet van a gyerekekkel, mint egy tanár, napi 4-5 órát legalább. Azt, hogy ez mekkora felelősség, sokan el sem hiszik. Persze nem a tanításban keresendő ez, inkább a huzamos együttlétben. Mindig is tudtam, noha nem gondolkodtam el rajta mélyebben, hogy mennyire leszünk lenyomatok mi a gyerekeken, vagy inkább az osztályon. Ennek oka talán az volt, hogy olyan helyen dolgoztam a legtöbbet, ahol minden osztályfokból csak egy volt, azaz igazán nem volt összehasonlításra való alap. 7. éve viszont már itt párhuzamos osztályok vannak, ugyan csak kettő, de ez elég is, hogy kiderüljön: a társam keze alól nagyon fegyelmezett csapat kerül ki, nem túl kreatív, a fegyelmezést a kolléganőm kézi vezérléssel, és igen hatásosan oldja meg. Ez sikeres is mindaddig, amíg az osztály az ő irányítása alatt él, sajnos utána szétesik és teljesítménye romlik.
Az is kiderült, hogy az én osztályom mindig nagyon kotnyeles, zsizsik csapat, aki nem kellően erélyes, keresztben lenyelik és megeszik. Nagyon aktívak, ötletelnek, és munkát keresnek azonnal, ha nem foglalják le őket. Az eredményeik megtartottak, sőt javulnak is a felsőben.
Egy ideje már ki is nyilvánítom, hogy ebben én vagyok a felelős, mert magam is ilyen voltam, már gyerekként is, és felnőttként sem a fegyelem a legfőbb erény a szememben.
Nos, senki nem lépheti át az árnyékát, ha posztra kerül, és én még könnyen beszélek, mert akárhány osztályt is tettem képemre hasonlatossá, az meg sem közelíti a milliós nagyságrendet.
Szóval igen, elérkeztem ma reggeli párhuzamom alanyához, ami nem is tudom hogyan és mi okból, de a vajas kifli mellől hangosan elröppent. Orbán Viktor nem más, mint egy országnyi ember osztályfőnöke, és csapnivaló munkát végez, ha tudja, ha nem.
Tudjuk, hogy ebben az országban nincsen elnöki hatalom, és azt is, hogy parlamentáris hatalom sincsen, legalábbis demokrácia által vezérelve. A kétharmados többség egyúttal a miniszterelnök kezébe tette (tette, mert hagyta, hogy ő magához vonja) az abszolút, mindenre kiterjedő hatalmat és irányítást, ezért tekinthető ő úgy, mint ennek a 10 milliónyi magyarnak az osztályfőnöke.
Nagy vonalakban mi is lenne a dolga, ha megtenné nekünk ezt, és elvégezné:
- az osztályközösségnek, mint közösségnek a létrehozása, közösségi érzés, összetartozás kiépítése, megerősítése
-a közösségen belüli normarendszer kialakítása, a társadalom számára fontos közösségi értékek, mint szolidaritás, segítségnyújtás, a társak megbecsülése, a közösségi érdekek egyéni érdekek elé helyezése,
-a közösségen belüli hierarchia demokratikus kiépítése, a vélemények és választások útján, a vezető egyéniségeknek segítségnyújtás, a kontroll, megfigyelés, elemzés eszközeivel
-a közösségen belül az egyenlőség deklarálása, a lemaradók segítése
- a közösség külső profiljának megteremtése, kapcsolatrendszerek kialakítása (másik osztály, óvodások, szülők, az osztályba bedolgozók, szakkörvezetők stb...)
...nem sorolom, ennyi bőven elég is, hogy lássuk, mindezeknek miniszterelnökünk kezdetektől fogva sem felelt meg. Annyira nem, hogy éppen az ellenkezőjét tette, szisztematikusan.
Nem épített közösséget, mert félt a közösség erejétől, nem szereti, ha egyezség körvonalazódik, ami nem az elgondolása szerint működik. Szétdúlta a közösséget, saját kezével ásott annyi árkot ebbe az országba, ahányat csak tudott, annyi társadalmi réteg és csoport között, ahányat csak látott és ott, ahol tudott. Saját érdekeit sosem tette a nép érdekei mögé, igazából az egész közösség, és a benne élők különösen, a mai napig és a továbbiakban sem érdekelte. Nem azokat helyezte pozícióba, akik erre hivatottak lettek volna szakértelmükkel, emberi hozzáállásukkal, inkább csak saját talpnyalóit, hűbéreseit. A közösség megszerzett vagyonát hűtlenül kezeli, pont azoknak nem nyújt segítséget, akik erre igazán rászorultak. A közösséget olyan színben tünteti fel, hogy normális másik osztály, már focizni sem áll le velünk, mert tudják, hogy itt a szabályok nem érvényesek, és különben sem alacsonyítják le magukat egy ilyen norma vesztett csaló társasághoz.
Én bizony elvenném tőle ezt az osztályt, ennyi év alatt már felnőtt itt egy olyan fiatalság sajnos, ami a képére formálódott és aminél nagyobb kárt már el sem tudok képzelni. (Ismerjük jól a 29 éves vezérigazgatókat, a 31 éves minisztert és jól ismerjük fennhéjázó mondataikat és modorukat.)
Kijelentem ezennel, ha már ez ilyen szépen levezetődött, hogy az én szememben aki nem képes egy 30-as létszámú közösséget elvezetni a sikerre, akár gyerekközösséget, akár felnőttet, az ne akarjon 10 millióhoz fogni, azonnal az egyetemi iskolapadból kikerülve.
Nálam Orbán Viktor kései tanuló megbukott, nem a tudása okán természetesen. A baj nagyobb és számára már nem is kijavítható.
Végszó: és még humora sincs, jön ezzel a szerény ibolyával.....
