Legalábbis túléltük. A végső számlálás kimutatta precízen, hogy nem szaporodott, de nem is fogyott a társaság. Emlékszem, még úttörőtáboros időkben Alsóőrsre vittük naponta a pulyákat fürödni, s majd minden nap volt, hogy más csapatból beálltak hozzánk gyerekek. Alig tudtuk kiválogatni őket. Legalább most csak egyedüli csoport voltunk. Különben igazi gyerekek. Mihelyt megérkeztünk 3/4 10-re, rohanni akartak a vízbe. Aztán mire odaértünk, hogy akkor mehetünk is, visszarettentek, mert tényleg barátságtalan volt a víz hőmérséklete. Olyan vacogás volt, szerintem Almádiig is elhallatszott. Igazi eréllyel kellett rájuk szólni, hogy na akkor most, ha ennyire akartad. Persze voltak olyan kis vékonykák, csontjuk kiáll, semmi fókazsír rajtuk (mint rajtam), 3 perc múlva vacogva igyekeztek kifelé. Akkor ugye törölközőzés, napraültetés, napozóbekenés, szóval mindegyikünknek volt bőven dolga. Délutánra már igazán kellemes is volt, és jelen pillanatban szerintem biztosan tökéletes is. Ilyentájt szeretek egyébként fürödni menni. Egész nap melegítve van hivatalból ugye, és estére már nagyon jó. Különben büszkén mondhatom, egyetlen gyerekünk sem égett le, hozattunk velük fehér pólókat és sapkát, úgyhogy dél körül csak ezekben lehetett bejönni fürödni.
Ők persze bírták volna napestig, de hát lesz még alkalom a nyáron remélem, hiszen a kedd és a csütörtök a "fürcsi-nap".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése