Mekegések

Miért kell minden kitalációt meghallanom, és már mérges is vagyok, mert mi a fenének kell mindenre reagálnom is! Azért remélem, majd elmúlik, mert jön a fásultság lassan.

Az a ma reggeli hír, hogy visszaállítják a szakfelügyeleti rendszert és majd a pedagógusbérezéssel is ezt kapcsolatba hozzák valamiképpen.  Én voltam a ló mindegyik oldalán, nálam is látogattak anno még a szakfelügyelők, s bár én nem voltam az, mert átavanzsált szaktanácsadói hálózattá (nem volt olyan hatékony, mert nem ellenőrzött, csak ha kérték), de több, mint 10 évig aktívan dolgoztam benne nem is egy megye területén. (közoktatási szakértőként pedig ellenőrzéseket is kénytelen voltam végezni.)

No mit tud nyújtani a szakfelügyelet? Óralátogatásokat, dokumentációk ellenőrzését és mindebből következtetéseket levonhat. Mi a dokumentáció? A naplóbeírások, tanmenetek, a kettő összhangjának tételes megfigyelése, tanulói produktumok, füzetek és annak vezetése, javítása, ellenőrzők, tájékoztató füzetek átnézése, szakköri naplók stb. S ebből levonható következtetések, ami értő és tapasztalt szemmel nem is kevés.

 Aztán még megfigyelhető:

1. Az adott órákon, amit jórészt előre tudunk, mennyire sikerült az óratípusnak megfelelően a gyerekek "vezérlése", munkálkodtatása?

2. Milyen személyes kapcsolat működik (és hangulat, hangnem) a pedagógus és gyerekek, a gyerekek és gyerekek között?

3. A fentiek begyakorlottsága, és szokásrendje állandó-e, azaz zökkenőmentesen zajlik, mert általános szokás, vagy döcög, mert nekem lett csinálva. (És persze stb.stb. hiszen 5000 féle megfigyelnivaló is lehet.)

Ebből sokféle következtetést le lehet vonni valóban, de ezek közel sem jelentik azt, hogy általánosítani lehet pár alkalom során. Hiszen messzemenő okfejtéseket ilyen tapasztalatokból nem szerettem levonni, mindig legfeljebb azt, hogy az adott helyzetben, abban, amit láttam, ez és ez volt. A többit tegye hozzá a kolléga főnöke és egyéb felettesei, akik valóban ismerik őt.

Mi az, amit nem tud a szakfelügyelet megállapítan?

1. A pedagógus többletmunkáját nem látja, mert a munkaidejének egy része csak a tanítási óra.

2. A legfontosabbat, a szülők ( a leglényegesebb oldal) elégedettségét és véleményét sem ismeri.

3. Nem tudja, milyen ember, milyen kolléga, ami rém fontos egy közösségben, a tantestületben.

4. Alig lehet megbizonyosodni arról, hogy milyen nevelő, mert az sokszor nem olyan direkte látszik, mint az oktató munkája, pedig igen-igen lényeges.  És itt is van stb. stb.

Nem azt mondom, hogy nem kell a szakfelügyelet, egyáltalán. Kell és szükséges, mert az igazgatóknak olyan sok más egyéb munkája van manapság, képtelenek ilyen óralátogatásokat csinálni, pláne, hogy minden kollégájukhoz eljussanak évente több alkalommal is. Tehát úgymond a belső ellenőrzések mégsem olyan hatékonyak jelenleg, mit a külsők voltak valaha.

De azért vannak kérdéseim:

1. Kik lesznek és milyen tudásbázissal rendelkeznek (és tapasztalattal) azok a leendő kollégák, akiket majd most, augusztusban fognak kiképezni szakfelügyelővé? Ha olyan rendszerrel és gyorstalpalóval, mint ahogyan a mentorokat kilökték a jelenlegi folyó innovációkhoz, akkor nem kell a kérdést feltennem, mert tudom.

2. Milyen rendszert építenek fel hozzá? Megyeit, régióst, kikhez fognak tartozni, OKÉV-hez, megrendelhetőek lesznek, vagy "rázúdulnak" rajtaütésszerűen az iskolákra?  

3.Hogyan képzelik el a szakfelügyelet és a bérezés kapcsolatát, kikkel fogják ezt egyeztetni, szakszervezetekkel, vagy nem fognak senkivel?

Szóval azért ez a dolog kissé bonyolultabb, mint egy hírt bedobni, hogy jönnek és ki lesznek képezve, pont.

Különben tudom, hol áll a szakma, és nem a mundért akarom védeni. DE!! Az orvosoknál miért nincsen ilyen szakfelügyeleti rendszer? Azért mert ott a kamara? És a korrupt ügyvédeknél? Szintén?

Mindig a pedagógust kell nyúzni, ezt tudom, de azért azt sosem veszik figyelembe, hogy a legtöbb értelmiségi a munkahelyén nem egyedül dolgozik.

Az orvosnak ott az ápolónő, körzeti orvosnál asszisztens, írnok, a jogászoknál fogalmazó, ügyvédbojtár, és a színészeknek is segítők hada van a színháznál.

Mi mindig egyedül voltunk együtt az osztályteremben a gyerekekkel és nincsen tanítósegéd és asszisztens és senki. Magad uram, és oldd meg, ha ügyesebb vagy, mint az átlag, talán nem okozol túl sok kárt.

Elismerem, hogy aki emberekkel dolgozik, legyen egészségügy, vagy akár egy okmányiroda, ezt jól vésse az eszébe és lehetőleg ne is felejtse el. Aki pedig gyerekekkel van együtt, az próbáljon minél kevesebb hibát véteni, különösen egy osztályfőnök, mert ő  évekig rajta hagyja az egész személyiségét a gyereken és így a családon is. Van aki erre nem alkalmas, minden iskolában vannak ilyenek. De körülnézve, egészen a legmagasságosabb posztokig, megérjük-e azt, hogy az alkalmatlanokat MINDENHONNAN eltávolítják, mert eltávolíthatóak lesznek? Nem hiszem. Ez nagyon messzire vezetne és az egész társadalom közös együttműködésén kellene alapulnia. Ehhez a mai morál még nem nőtt fel.

Hát akkor lássam azokat a leendő szakfelügyelőket!