A médiatanács szóvivője

Kész cirkusz volt. Gyanútlanul sütögettem a halamat, amit tegnap kaptam, igazi balatoni keszegek. Aztán csak hallgattam a rádiót, és egyre inkább elhűlve hallgattam, már majdnem a halaim is kihűltek a forró olajban az egésztől. Szóval Kiricsi Karola, volt BKV szóvivő huzakodott (szó szerint) az egyik legismertebb baloldali rádióadó médiasáv pályázatáról (miután ő a BKV-től el lett küldözgetve), a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság  berkein belül, Szalai Annamária beosztottjaként. Komolyan mondom, ha nem Bolgár György a partnere, semmit nem tudtunk volna meg, de még szinte így sem. 

A pályázatban, eddig úgy lehetett tudni, hogy erre a frekvenciára olyan feltételekkel lehetséges pályázni, ami nem kifejezetten egy beszélgetős információs adó sajátosságainak megfelelő, hanem inkább olyannal, ami megint (a nap 15 órájában legalább), lökné a monoton zenét, és frissítőül idétlenségeket és röhögéseket lehet mellette hallgatni okulásul. Nem vagyok én ezeknek ilyen nagy ellensége, mint ahogyan ez látszik, de valóban nem szoktam hallgatni őket, és a másik bajom, hogy ezekből már szerintem amúgy is túlkínálat van.

Nos végigvették a pályázat kiírásainak feltételeit, esküszöm, hallgatni kellett volna, nem is tudom az egészet visszaadni, de a stílus ilyenhez hasonlított:

Bolgár Gy. Önök szerint plusz 20 pontot lehet azért kapni, ha a rádióban, amelyik pályázik,  40 százalék a zenei arány.

Kiricsi: Ez nem így van, nem jól nézték meg, mert az van leírva, hogy a magyar zenének kell ennyinek lennie.

Bolgár Gy. Rendben is van, de mégis azt írják a pályázatban, hogy főként zenei és helyi információs műsor legyen, és miért büntetik azt a pályázót, aki nem helyi, hanem országos információkkal is rendelkezik?

Kiricsi: Nem ez van bele írva, talán el kellene olvasniuk a pályázatot.

Bolgár Gy: Mi elolvastuk, többen is, de ezek szerint az én olvasási képességemmel van a baj. Akkor itt kijelenti, hogy a pályázati feltételek közül az említett zenei kitétel nem kell, hogy megvalósuljon?

Kiricsi: Mindenféle lehetőség adott a pályázóknak, nem teszünk olyan elvárásokat, amelyiknek egy beszélgetős rádióműsor ne tudna megfelelni.

Jaj, de béna lett, szóval mellébeszélt, támadt, kihátrált, egyenes kérdésre nem válaszolt, ha nagyon beszorították, akkor pedig agresszív lett. Hihetetlen, hát szóval így kell szóvivősködni, és így kell leiskolázni olyanokat, akiknek a kisujjukban több ész van, mint az ő egész fejében.

Amúgy pedig mit kell csodálkoznom az egészen, amikor Szalai Annamária felügyeli a magyar médiatanácsot és mondja aki a végső szót arról mi az erkölcsös, és mi nem. Kár, hogy az egyik régebbi munkahelye nem volt olyan nagyon erre tekintettel, de akkor még úgy tűnik ő sem volt erre túl fogékony.

Jah, kikből lesznek a legjobb feleségek?

Szóval ízléses, szép újság lehetett, de már mi megszokhattuk. (Maffiafőnökből belügyminiszter? mecsoda magyar virtus!)