Nem lájkolom a homokozót!

Jókedvemben azt süvölteném: hurrá, buli van! Elképesztő parádékat lehet rendezni mifelénk a homokozóban. Csak úgy száll mindenfelé, na nem a pernye, hanem a sok bölcs ötlet, szó, és végtére a homok is. Nem is tudom, a Pál utcai fiúk mit szóltak volna hozzá, ha a féltve őrzött zászlójukra azt mondta volna Ács Feri, hogy  villámgyorsan szabjátok át szíveim, különben összetévesztik a mienkkel. Nézett volna Boka nagyokat, tán, még válaszolt is volna szűkszavúan (az ellenséggel azért nem kommunikálunk feleslegesen). 

Persze a Grund, az teljesen más volt, ott maguktól tanulták a srácok a tisztességet és becsületet. Ha nem, hát jött a kis betű, ami bevállalhatatlan megtorlás volt.

Már írtam párszor erről a mi magyar homokozónkról és a benne szorgosan lapátolókról. Azért hiába, mindig tudnak újat és még újabbat produkálni. Arra például egyik normális srác sem lenne büszke (ép ésszel legalábbis!), hogy lenyúlja a homokozóban fellelhető összes lapátot, így mindenki csak néz, mert oda a megélhetése, hiszen mivel lapátoljon, aztán meg a fő eistendoló-mester világgá kürtöli, hogy ő milyen ügyes is volt, és ez világszám. (Mert már nem tartozunk annyi lapáttal, csak kevesebbel, és ezt jól megoldottuk az ellopott lapátokból! Piha, valódi szenzáció?) 

Lassan pedig az a leginkább elképesztő az egészben, hogy egyszerűen nincsen senki, na nem az ellenfélnél, mert ott azért folyik a sipákolás naponta, de a sajátjai közül sem meri senki hátba verni, hogy figyelj öreg, amit csinálsz, sem nem sportszerű, sem nem erkölcsös, és bár minden alkotmányos homokos a mi emberünk már, de még így sem lesz törvényszerű. Azt nem tudom, akiket a NÉP ideküldött ebbe a lassan sz.r szagú homokozóba, azoknak csupán a pártos fegyelem számít, mert akkor ők bizony senkit nem képviselnek lassan, csupán önmagukat, és a saját érdekeiket.

Muszáj még ezt a hülye homokozót fenntartanunk?