Nem valami fergeteges elánnal (régóta nem) indultam a szilveszteri ünneplésnek. Őszintén: ha egyáltalán lett volna mit ünnepelni, az csakis az elmúlt 2011. év javára írható, hiszen eddig még megúsztuk. A leendő esztendő olyan, mint Forrest Gump mamájának bölcsessége, miszerint az élet, olyan mint a bonbon, hogy sohasem tudhatod, milyen ízűt húzol ki.
Szegénykém, ha tudná, hogy ezek az édes kis csokidarabok mára milyen bizonytalan ízűvé váltak, és lassan mindegy is, melyiket választjuk. Tegnap azért bekaptuk, és vele együtt jó pár olyan ízt is, amiről eddig tudtunk, de éjféltől valósággá is vált.
Például ezt:
Mostan csak azt kérdezem, mi legyen az összes (megkerült!!!haha..) iratommal, amin ott díszeleg a Magyar Köztársaság nem levitézlett, hanem levezényelt felirata és címere.
Aztán a szép új alkotmánnyal is, amiben bennefoglatatik az a sok szép sarkalatos, melyekre már nem csak bentről, de kintről is egyre többen néznek ferde szemmel, kivéve Kínát, akinek egyedül van szeme hozzá, de ez az összes, amit ránk vetett.
Az elnökünk viszont éjfélkor nagyon snájdig volt, alig bakizott, és úgy tűnik első leszereplésétől menekülvén a Parlament épületéből adta elő az épületest.
Persze szokásos módon hegyes füllel hallgatván kiordított belőle a Fidesz deklaráció, a súgás, az elmúlt év fényezése mellett a szájbarágós magyarázás is.
Elemezni nem tudom igazán, kevéssé figyeltem oda (ej!), nem akartam a kevéske hangulatot is rongálni vele.
Mindenképpen visszafogott voltam a pezsgővel, a jókívánságokkal. Nem félnék, talán többeknek kimondanám, hogy szorongok. S aki nem, azt becsülhetem is, vagy akár sajnálhatom, de az biztos, hogy kellő körültekintés nélkül koccintgatott az éjjel.
Mégse legyen az indulásom gyászos, hiszen az új esztendő első bejegyzése.
Képet ide a legjobb "kotonos úrról", aki tegnap éjjel apró megkönnyebbülést hozott:
Békés, boldog, reményeidben megvalósult új esztendőt kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm, reményem kevés, békességem tőlem is függ, ha lehet nem hagyom.
VálaszTörlésNeked is hasonló jókat!