Semmi újat nem fogok mondani és az is igaz, kár erre a szörnyellára pazarolni "papírt és tollat", de meg kell örökítenem, mert annyira jellemző a fajtájára, hogy nem is egyedi. Mindenki ismer ilyeneket.
Selmeczi Gabriella becsülni valóan elvégzett vagy 3 felsőfokú iskolát, és miután apja cégénél pincérkedvén két kezével, gondolom el is döntötte, mint én anno: akármi legyek is, ha felnövök, aratni nem fogok, az biztos.
Hát Gabriella sem a kétkezi munkájából ért oda, ahol most van, ami önmagában messze nem bűn, csupán ízlés és gyomor dolga. (Most akkor komolyan utaltam bármire is?)
Nekem nem tetszik a hölgy, s nem azért, mert savanyú a szőlő, voltam valamikor még szép is, meg okos is, bár az utóbbiban annyira nem bíztam, mint amennyire az előbbit nem is hittem.
Ellenszenvem fő iránya Selmeczi látszólagos tudálékossága. Mindenhol nagyot magyaráz, olyan stílusban, hogy azt érezni ki belőle, eleve hülyéknek tépi magát. Egymástól fényévnyire eső témákban fakít a mikrofonok előtt, és mire elhinném, hogy ő valóban a nyugdíjak szakértője, már a parlamenti pártoknak osztja az észt, hogy hogyan is kellene nekik dolgozniuk a T. Házban.
Amolyan csereszabatos gumihölgy, persze nem ő a cserélni való, hanem az általa emlegetett időszerű témák, amikkel kiáll. Stílusa sincs, humora sincs, pedig ennyi oskola csak hozott volna rajta valamit, ha lenne mit generálni belülről. Kár, hogy még mindig hiszek az iskolákban, no persze nem az épületekben, hanem az egyre kevesebb ott levő valóban oda is való emberben.
Őszintén szólva, teljesen a magánügyem, hogy tetszik-e a szolicica, vagy nem, hogy teljesen rendjén van ennyi idióta között egy-két női személyt is elnézni. Összesen azon gondolkozom el halványan néha, vajon megtudjuk-e egyszer, hogy a sok ökörséget, amit nekünk nyomnak a médiumokon keresztül, mennyire tudják sajátjuknak érezni, mert hovatovább úgy tűnik, mintha hinnének benne. Bár azt is régóta sejtem, hogy sokkal jobb színészek és nagyobbat alakítanak, mint a hivatásosak, végtére a politika porondja is a világot jelentő deszka recsegő darabja.
Mindenféle nem díj és gyűrű helyett és pótlásul, szívesen kacagnék azon, ha legalább egyszer ez a számukra is tudott tény (ti. hogy recseg és ingatag), végre előttünk is méltón és minél hamarabb (nekik is jobb lenne) bekövetkezne. Taps, függöny, és boldog megkönnyebbülés. (A nyugdíjra nekik már úgysem lesz szükségük.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése