Sok-sok éve már mindig szánok e-le-g-e-n-d-ő időt arra, hogy a téli szünet után beérkező csacskasereget meghallgassam. Leülünk, és mehet parttalanul, nem számít a matematika óra elszállása. Mert pl. ma az volt az első és ezt lehetetlen nap végéig elodázni. A felvezetés többnyire úgy szól, hogy mi az, amit szívesen elmesélnél, ami érdekes annyira, hogy a többieket is érdekelje. Na, és persze az ajándékok.
A trendet már tudom régóta, így igazán nem lepődtem meg most sem. Inkább folyamatosan szomorkás vagyok. Jöhetnek a tabletek, az okos telefonok, az x-boxok, és egyebek, amikre rá is kell kérdeznem lassan, hogy mi az. Nem keresem a mai ajándékok között és a mai gyerekek mesélésében a múltat, nem velük kell nekem nosztalgiázni. Még arról sem tudok én dönteni, hogy 25 közül csak 1 kapott könyvet és ez jó lesz-e hosszú távon, vagy sem.
De arra a kérdésemre, hogy voltatok-e valahol, volt-e valamilyen családi program, kirándulás, egy mozi stb. nagyon elenyésző igen érkezett.
 |
| Na jó, lehet nem a pókerkocka a legjobb, de mégis. |
Nekem még mindig emlékezetesek ezek az együttlétek, bármi okán, és gyanítom, a gyerekek is így működnek, ebben nincsen változás.
A karácsony elmúlik, a játék elöregszik, elveszik, tönkremegy (volt, aki el sem tudta sorolni, mindig kimaradt valami), az együtt töltött idő, életünk végéig a mienk maradhat. Hát ebből volt kevés, ezt kellene a mai szülői generációnak átgondolnia. (Esetleg tablet helyett egy jó kugliparti??)
Talán majd a következő karácsonyra összejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése