Úgy alakult, hogy nem lettem híve a hollywoodi szép fiúknak. Most ezen azt értem, akár szépek, akár nem, de jobbára annak tartja őket a mozis közvélemény. Így voltam ezzel Leonardo DiCaprio esetében is, sőt tovább menve, még nem is szerettem. Nem mintha ez neki hangyányit is számított volna, csupán a kórelőzmények kedvéért mondom. A helyzeten némileg változtatott csak a Titanic, hiszen nőből vagyok, fülemen csurog ki a romantika, de ez igen szubjektív, mint tudjuk.
Jellemzően tehát nem rohantam a jegypénztárakhoz a filmjeiért, azt hiszem véletlenszerűen láttam tőle filmeket. (Aviátor, Tégla, Eredet), nem tudom mennyit, nem túl sokat. Azt hiszem, megfordult futólag a fejemben, hogy alakul ez a fiú, és valóban jó színésszé vált. Az áttörés mégis most következett be, a két ünnep között, amikor volt alkalmam látni A Wall Street farkasa című Scorsese filmben. (Jól összejöttek azt hiszem, a rendezőnek valamiért bejön ez a fiú.)
Szokásomtól eltérően semmit nem olvastam el előlegbe, bebutulva a karácsonyi programoktól és a dinom-dánomtól, csak mozizni mentünk, noha a választásom természetesen tudatos volt. Aztán csak belefeledkeztem a filmbe, lenyűgözve a történettől, a körítésektől, magától az egész hihetetlenül sodró személyiségtől, akit alakít a filmben. Azt hiszem, 3 óra egy filmnek bőven sok, és amikor elgondolkoztam azon, hogy kellett-e mindehhez 3 óra, egyet tudtam érteni a rendezővel. Ezt egyszerre nem lehetett volna letüdőzni, ehhez kellettek a lépcsők, a fokozatok, hogy valamit is megértsünk a vége felé abból, milyen az, ha nincsen korlát sehol, nincsenek akadályok és semminek nincsen határa.
Azt sem tudnám megmondani, milyen műfajú film, csak azt tudom, nem kaland, nem dráma, nem vígjáték, noha mindenből fellelhető benne valami darabka. Amikor szórakoztat, eszméletlenül jó humorral teszi és a mértéktelenséget is képes mérték nélkül tálalni. (Gyerekeim azt hitték, az első félórában távozni fogok. Nem tettem, azt hiszem, náluk is jobban szórakoztam. A prűdebbek ne menjenek megnézni! )
Vissza DiCaprióhoz: tökéletesen meggyőzött, bármit eljátszik, lényegében a legnagyobbak módjára. Nem játszik, hanem ő az, akit látunk. Nálam akkor igazán jó és hiteles és lecserélhetetlen a színész, ha azt tudom mondani, nem tudom elképzelni a szerepét mással. (Matt Damon közel állna esetleg hozzá, de túl sokszor láttam becsületesnek a figurát, Leorardoról jobban elhiszem a gazemberséget.)
Így tehát igen pozitív a véleményem, a történet ehető, hihető, és a figura egyedül is elviszi az egész filmet, noha beismerem, partnerei felnőttek hozzá. Kívánom, hogy eddigi 3 Oscar jelölése után ez a film meghozza a méltán kiérdemelt szobrot is neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése