Évértékelőm

Szempontsor az előadáshoz

Nem biztos, hogy értenem kell, miért éppen februárban  hangzanak el egymás után ezek a kisebb, vagy nagyobb ívű beszédek, hiszen az évnek éppenséggel sem az elején, sem a végén nem vagyunk. Inkább olyan "tájékán", de ha bevett szokás ez az időpont, mit tegyek, én is felsorakozom. Nagy bajba sodortam magam ezzel, mert elsősorban is nincsen aki megírja helyettem, másodsorban el nem mondhatom sehol, és végül gyanítom, rajtam kívül a kutyát sem érdekli, mit értékelgetek itt.

Írtam volna én persze másról is, annyira jó volt ez a "mákgubó-ügy", hogy előre örültem neki, aztán úgy véltem, jobbat nem tudván, hagyom az egészet a csudába, ha már Gyurcsány szóhasználatánál tartok.

Leszögezem, ez az évértékelő-féleség nem csak hogy egyszemélyes show, de a helyszínen nagy rizikója sincsen, hiszen nem követik az azonnali megbeszélések és hozzászólások. Magyarán, akár szórakoztató valaki, akár dög unalmas, akár igazat mond, akár hazudik, vagy éppen beszél csak, de semmit mond ( régóta viccesen nem tagadunk duplán), elkezdheti az elején és bízhat benne, amíg ideje és a papírja kitart, addig övé a rokonszenv a szimpatizáns teremlakóktól. Az már egészen más kérdés, ha és amikor, a delikvens utólagosan sül fel, mert becsületes elemzők képesek kimutatni a sokkoló hülyeségeket is, aminek a helyszínen semmi nyoma még nem volt a tapsözönben. 

Tehát úgy döntöttem (saját felületemen megtehetem), nem minősítem ezeket az értékelőket, bár Schmuck Andor produkciója nemesen egyszerű volt, inkább törődök a magam leélt évével.

Kezdeném azzal, hogy nem vettünk semmit, és nem voltunk sehol. Ez a tuti, a NAV, ha erre téved, akkor ebből nem lehet baj. Dolgoztunk januártól és ez több-kevesebb sikerrel most is tart, bár volt egy fordulat április tájékán, amikor úgy tűnt, beszakad a költségvetés és nagy hiány lesz. Végül sikerült elkapni egy mentőkötelet és kedvező szerződést kötni. Megjegyezném nyugatias  az ügy tájolása, amennyire a cég földrajzi elhelyezkedése tőlünk 10 km-re van nyugati oldalon..  Rólam nem tudok ilyen kedvezően nyilatkozni, keletnek utazom naponta,  és bár a fizetésem emelkedett, a jövedelmem nem, ugyanis jóval többet dolgozom azért a kevés pénzért, amivel többet keresek.

Igazi hazai zászló előtt

Azért, hogy pozitívumokat is soroljak, átlátható módon keletkezett egy külső szerkezetünk, de ez nem tekinthető vagyongyarapodásnak, mivel aranyáron vételeztem hozzá az anyagot. A munka az fusiban volt, ám ezt még a Kádár korszakban ilyen kis volumenben javában elnézték. Továbbá egy fővel gyarapodott a családunk, aki igazán csak egy kicsike fő volt, tehát nem adóköteles, de bár nagyon örültünk neki, ezzel is mértékadóan kell, hogy elszámoljunk, mert tágabb családunk megfogyatkozott egy fővel, aminek fájdalmát még most sem hevertük ki.

Azt hiszem, röviden mindenről beszámoltam, amit elhallgattam, egy rövidke túra volt, szinte bakancsos, és saját zsebre ment, nem közpénzből. (Na jó, két legyet ütöttünk és jártunk vagy  4 országban 2 hónap alatt, de ezt a vagyonnyilatkozatban fel sem kell tüntetni.)

Most akkor ide még kellene egy-két frappáns idézet, emelendő a kurta  szösszenet színvonalát és fényezni kicsit magunkat egyúttal.

Sajnos, jobb, ha csak magam találom ki, mert mihelyt VALAKITŐL idéznék, azt mindjárt lehetne elemezni, hogy kitől idéztem és mit, és illő volt-e, vagy kesze-kusza, koherens volt-e az értékelővel, vagy tákolmánnyá süllyesztette az eredetileg sem túl magvas gondolatsort.

Tehát: "Vigyázz arra folyamatosan és megingathatatlanul, hogy amit teszel, annak egyszer vége is legyen, ne csak eleje, vagy zűrzavaros, hosszan tartó és áldatlan közepe."  (Én)

Mivel egy viszont nem kellően elegendő és nem is volt eléggé vicces, azzal zárnám:  Nyergelni nem tudok, kantár kezemben sosem volt,  lóra nem ültem, sem élőre, sem döglöttre, így eb ura fakó, maradok saját kutyámnál, ez a tuti! Ivánnak hívják, van benne kelet és nyugat egyaránt, és maga sem tudja többnyire, milyen irányba akar menni. Éljen a családunk, hát hajrá Iván!