Kiadatlan levél a pedagógus-minősítések tárgyában

Valóban régen füstölögtem vele, mint alant a dátum is mutatja. Most elolvasván semmi átírni valót nem találok benne. Bizony, ez akkor volt, amikor még nem működött az életpálya-modell és az intézmények saját maguk minősítették (legtöbbször pancser módon) a munkatársaikat.

Ime:

Tisztelt Igazgató Úr!

Elnézését kérem, hogy engedélye nélkül megszólítom, de vegye visszamenőlegesen is figyelembe, hogy én csupán 76,6%-ban vagyok alkalmas munkaerő. Ezáltal nekem több jogom, és lehetőségem van munkahelyi hibákat elkövetni, mint másoknak. Azért írom ezt a levelet, hogy észrevételeket tegyek, írott formában, a munkahelyi pedagógusminősítések tárgyában.

Fontos ez az Ön számára is, nem csak nekem, mert míg én tavaly voltam mérges, Ön tavaly is és az idén is. Ha kellően kiforgatom a számokat, amit miért is ne tennék, megállapíthatjuk, hogy a haragjából is 76,6% ami engem illet, bár tudom, hogy vannak köztünk olyanok, akik ezt több mint 90%-ban csiholják ki Önből.

Sokat gondolkodtam éppen ezért azon, hogyan lehetne a jövőben ennek az évente előtüremkedő kínos dolognak kellemesebb felhangot adni, ha már elejét nem vehetjük, véget pedig nem vethetünk neki. Hosszas megfontolás után rájöttem, nem elég morgolódni, és magunkon kívül mindenki mást okolni, mert az olyan, mint sok monstre parlamenti vita. Sem nem élvezetes, pláne pedig nem vezet sehová. Előterjeszteni, javasolni szükséges, vagy szakszervezeti „blikkfanyelven” valami „penitenciát” átnyújtani Önnek ebben a tárgyban.

Mivel a jelenlevők (sőt a távollevők is!), erről mit sem tudnak, leszögezem, ez ügyben ők legalább 95%-ban ártatlanok. Azért nem 100%-ban, mert ha csak egy észrevételt is tettek, a „Tökéletes Munkatárs” cím nekik is befuccsolt, mi több, saját kezűleg. Ezért a javaslataimat egyedül fogalmaztam meg, tehát a felelősség is (persze csak 76,6%-ban) egyedül az enyém.

A minősítési folyamat tárgyában benyújtott újszerű javaslataim tehát a következők:

1.    A minősítés folyamata ne 1 év legyen, hiszen az olyan hosszú idő, ki a fene emlékszik már arra, májusban-júniusban, hogy hányadik osztályt is kapott szeptemberben, és milyen tantárgyakat tanított. Javaslom a napi minősítések bevezetését és ennek alkalmazását. Pont úgy, mint a matematikai monoton műveletek tulajdonságai (ld. matematika kompetencia helyi tanterv a 3-4. osztályban), azaz, ha valaki 1 napig kiválóan végzi a munkáját, a monotonitás törvényszerűségei szerint egész évben így fogja tenni, tehát felesleges a munkatársakat ezen az 1 alkalmon kívül ezzel zaklatni. Sajnos az nem zárható ki teljes biztonsággal, hogy azon az 1 napon a vizsgált munkatárs valamelyikének éppen ne legyen rossz napja, s ebből következően lesz egy egész „szar” éve. De kompenzálni lehet ezt egy minimális 85%-os szinten, amit rögzítve végül is csak 15%-ot bukik el abban az évben, ami nem mondható kifejezetten gyenge eredménynek.

2.    A minősítés tartalmát a jelenlegi –túlnyomórészt szakmai- követelmények mellett sürgősen ki kell egészíteni olyan további megkerülhetetlen kritériumokkal, amelyek fontossága régen túlnőtt a szakmai területeken.

Javaslom tehát a következőket pótlólag beemelni:

a)    Tud-e az illető vizsgált pedagógus, kapásból legalább 10 viccet bedobni alkalmanként, oldandó a munkahelyi vitákat és a szülőkkel való feszültségeket (ha favicc, akkor elegendő ennek a fele is).

b)    Hányszor és milyen minőségű süteményt sütött, különösen fontos, és rémesen hosszú értekezletekre. (Ha többfélét is sütött, az beszámít akkor, ha különben nem voltak finomak!)

c)    Milyen rendet tart a tanáriban az asztalán, vagy a fiókjában. (vagy ha nem, mennyi idő alatt képes előkotorni a tőle kért sürgős-aktuális iratokat)

d)    Hányszor szólal fel alkotó módon, olyan értekezleteken, ahol külső meghívottak is jelen vannak (pl: képviselők, polgármester, szülők, szakmai- és sportegyesületek, karitatív szervezetek, történelmi és nem történelmi egyházak képviselői és egy db. esélyegyenlőségi szakértő), ha nem szólal fel, mennyire alszik csendesen.

e)    Mennyiben képes, az oktatásügy jelenlegi és történelmi, hagyományos piros-fehér-zöld színben bukdácsoló helyzetét egyértelműsíteni rózsaszínű formátumban. (Ha csak rózsaszínűbb, de még nem teljesen, már az is elfogadható, de csak 80% alatt).

Végül:

Jelen beadványomat kérem komolyan figyelembe venni a munkahelyi minősítések további finomításakor, és még feltétlenül azt is, hogy akár elfogadják, akár nem, és semmisnek tekintik, azért lehetséges, hogy éppen 76,6%-ban mégis igazam van.

                                                                                  Mély tisztelettel:

                                                                                              egy ALKALMAS munkaerő

XXXXXXX, 2011. június 24.

Utóirat?

Azt szokás mondani, aki közel van a tűzhöz, az melegszik, legalábbis télen, és aki messze van, az befürdik. A 30 fokra való tekintettel én most mégis inkább benne lennék a vízben, addig biztosan, míg ki nem húznak belőle.