Kínrímek, de szeretettel
Hamar múlik el az élet,
lepkeszárnyon illan.
Mire az ember ráébred,
már hatvanon is túl van.
A bor zamatát az eltelt
idő érleli,
a nő életét múló kora,
széppé, teljessé teszi.
Becsülj meg minden percet, örömet ha
hoz,
Örülj családnak, víg gyerekseregnek,
ki véled időt és játékot
oszt.
Ne bánd hát gyűlő ráncaid,
csak előre tovább és bátran!
Veled tartunk mi -léha társaid,
töltsük mind együtt, mi hátra van!
Nos, a legtöbb figyelmes elemző ronggyá buktatná e faragványt, ám úgy véltem, képeslap hátulján készen
vett idézetek helyett, e mesterinek közel sem nevezhető de szívből jövő pár sor gratulációként tán megteszi.
Isten éltessen, erőben, jó kedvben, s ha azt mondjuk, na eddig még nem is volt olyan rossz, hát legyen akkor továbbra is így, és ne számoljuk a hosszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése