2012. július 25.

Önazonosság?

Címnek is furcsa, meg elmagyarázni is, hogy mit értek alatta, mert cseppet sem csodálkozom azon, ha mások egészen mást gondolnak. Ez lehet, hogy hosszú blogbejegyzés lesz, de nem a szövegek miatt. Tehát mivel régen zenéltem, most bizony ez következik, de nem muszáj mindet végighallgatni. Persze én élvezkedem velük, talán megbocsátható.
Mindenkiben ott lapul a gyermek, a fiatal serdülő, a korai felnőtt és így tovább. Nem tudtam (eddig) végignézni az Ízek, imák, szerelmek c. Julia Roberts filmet, talán még egyszer megpróbálom. Lehetetlennek gondolom, hogy ami íz, illat, emlék, benyomás engem formált, azt meg tudjam mutatni, vagy átélhetővé tenni. (Nem is készítenék filmet róla.)
A témával kapcsolatosan csupán annyi részemről az előzetes, hogy belőlem mindig a zene hozta ki, hogy úgy mondjam a múltak részleteit. Igaz, hogy ezt szinte tökéletesen és ilyenkor lebiggyed a szám (egyébkéntnél is jobban), mert óhatatlanul a "régi bőrbe" visszabújva és tökéletesen azonosulva rájövök, hogy biztosan nem ezt képzeltem, nem ezt vártam, hiszen tizen-huszonévesen az álmaim legalább olyan merészek voltak, mint általában a korosztályomnak.
Először is jöjjön Karen Carperter, akit a 70-es évek elején hallgattam, amikor csak egyszerűen soványnak néztük és senki nem foglalkozott az anorexia szóval ,mert nem is ismertük.


 Bátyjával a 4 évvel idősebb Richarddal ketten alakították a Carpenter's együttest. Richárd billentyűzött, Karen igen jól dobolt és dallamosan énekelt.


Itt már főiskolás voltam, és bizony naponta lestem a postát, j. sokat írt nekem, 200-nál is több levelem volt tőle.

Aztán persze voltak olyan számok is, amit Karen szépen elénekelt, semmi gond nem volt vele, de mégis egy kicsit "tökösebb" előadásban szerettem hallgatni.


Nagyon élveztem őket, jó zenéjük volt, lehetett rá bőszen rázni. (Röhej, de ahogy meghallom őket, ugyanúgy mozdulok rájuk, mint 50 éve. ) No aztán legyen itt a Jambalaya csúcsa, ha már itt vagyunk. Láthatóan nem árt, ha az unokám korának megfelelő legifjabb Hank már a country 3. generációs énekese, az apja és nagyapja nyomdokain.


Hát ilyen, ha csípőből és kromoszómaszintből jön a zene, az összes virtuzalitásával. (tuti, hogy nincs is ilyen szó.)
No, azért a Jambalaya egyébként nem nagy szám, és mivel sosem ettem, azt sem tudom, hogy ízlene-e. De egy picit még vissza az előző együtteshez:

Azért ezekben a dalos időkben javában küzdött Amerika Vietnammal, és legalább annyi ellenzője volt ennek, mint ahány művész csak létezett akkor. (Szinte.) A Jézus Krisztus szupersztár mellett ez az együttes (és még sok másik is), komolyan letette voksát az agresszió ellen, sok filmben is lehet hallani több zenéjüket.


http://www.youtube.com/watch?v=iP3TTGuddjY&feature=related
Aztán jöjjenek a gyapotmezők, amire kezünket-fejünket szétráztuk, akkoriban a lábaknak nem dívott túl nagy szerep, a népek leginkább a felsőtestüket tekerték eléggé fura és mostanra vicces látványként.

http://www.youtube.com/watch?v=9JjxpGpKNR4&feature=related


Ez a számuk a Forrest Gump örökbecsű jelenetének is kísérője.


Aztán sok egyéb remek mellett, amelyeket most már nem hozok ide (még az Esőt sem), ez a szám azért kihagyhatatlan, mert akkor volt egy velem összenőtt barátnőm. Czinder Erzsébetnek hívták, de Bözsis volt a rendes neve. Természetesen ő is rajongott ezekért és egyszer mikor összeszólalkoztunk azt találtam rá mondani, hogy te aztán nem egy Büszke Mary vagy, ellenben egy Kevély Bözsisnek megfelelsz. No itt kipukkadt belőlünk a röhögés, aztán vége is volt mindenféle komoly dolognak aznapra.

http://www.youtube.com/watch?v=HXwnkWsvlqQ&feature=related

Kicsit jobban visszamenve (még nem nagyon, azt legközelebb előhozom), ezt 7. és 8. osztályos korom táján hallgattam, amikor első komolyabb udvarlóm a "Tittye" álldogált az esőben és én bentről társalogtam vele, az ablakból. Azt hiszem, nem is voltam bele szerelmes, inkább a hiúságomnak tetszett, hogy ilyen nagy fiú foglalkozik velem, mert akkor ő már olyan 17 körül volt, ha jól emlékszem. (Klári???)

http://www.youtube.com/watch?v=6Dtbfv3fV44&feature=related

Jellegzetes egy nóta volt, noha ennek az együttesnek a mai napig más számát nem is tudok. (Már nem úgy, hogy nincsen nekik, de nem került bele a tudatomba már.) Vannak ilyen egydalos bandák, hogy kiugranak valami eléggé jóval, aztán még évekig "elvannak" vele.

Haladva az időben, ez bizony már az a nyár, amikor augusztusban összeházasodtunk. Nem egy táncos lábú J. , mégis azt kell mondjam, legénykora óta sokat javult a helyzet. Akkor alig tudtam rávenni, hogy pördüljön velem egyet-egyet. Csak vigyorgott, és maradt. Most már ha van valami jó kis esküvő (temetést mégsem mondhatok), azért képes majd' végigtáncolni. (Ha nem fáj a lába, mint Dórika esküvőjén, mert akkor csak a kötelezőket "tudta le".)


Aztán itt van, már 1977-ből egy kedvencem. Egy darab lemezem van a legendás Chris Norman énekelte Smokietől. Azt mondom, (de lehet, hogy ez nem igaz), a régieknek nagyon-nagyon jellegzetes hangjuk volt, már nem csupán az énekesekre gondolok, hanem a zenekarokra is. Nem volt tele elektronikával, sajátosan szólt minden banda. Ők a dallamosabb kategóriát képviselték.


Akik most jönnek, azokért nem rajongtam, de nem lehet kihagyni, mert a vízcsapból is folytak akkor, úgyhogy csak egyet belőlük.


Érdekes, hogy mennyire más "jelmezeket" hordtak az akkori zenészek. Egyik másik ruházatát ma már szinte pizsamának nézem. A német oldalról is erős hatások jöttek, jó pár együttes ott vfert tanyát, persze angolul énekeltek. Nekem a Les Humphries nem volt nagy zsánerem, de  ne legyek igazságtalan azért velük.


Voltak keményebb bandák is, a fiúk az osztályban persze őket részesítették előnyben. Így aztán bármilyen osztálybuli is volt (jók szoktak lenni, több fiú volt az osztályunkban, mint lány!!), ezeket az irányzatokat is ismertüök és hallgattuk, legfeljebb nem ezekre táncoltam akkor. (pihi, csüccs!)

Nem voltak ezek rossz számok egyáltalán. Voltak, akik értékesebbnek vélték a sok szirupos könnyedebb dallam mellett . Hát ugye, ezért volt az, hogy mindenki megélt a piacon.


Azért visszanézve furcsa, milyen rocklegendákkal éltünk együtt, bár a nagy generáció olyan 5-8 évvel azért felettünk volt. A csóvába belekerültünk, tehát volt élmény. Ez végül is nem más, mint maga a beatnemzedék történelme. Aú, de jó nagy mondatra sikerült, viszont igaz.

Visszatérve Karen Carpenterhez, ezt érdemes megnézni, remek összeállítás az egész, zeneileg, jó hangszerekkel, és látnivaló, mennyire elemében van. 


Hihetelen tehetség és csak 33 éves volt.


Azért Richárdnak borzasztó lehetett elveszítenie a húgát, vége lett a Carpenter's zenekarnak is. Sok dalt írt róla, előadta zongorán a turnéin. Aztán miért is ne, mindig akadnak "feltámadások" valamilyen módon, erre itt egy példa:


Hát, lehet, hogy hosszú voltam ezzel, de képzeljétek el, ez egy nagyon picike szelet volt, egy nagyon szűk keresztmetszet és amit én élveztem, az másnak lehet totál unalmas és érdektelen. (Még jó, hogy a Mamondom alatt valami ilyesmire IS céloztam).
Ezért nem lehet, vagy nagyon nehezen jó filmeket csinálni az emberek életéről, vagy inkább a lényegükről. A legnagyobb rendezők azt hiszem, azért tudják ezt. A legeslegnagyobb rendező pedig időnként "elkúrja", akármit is gondoltam előre fiatalkoromban.










Tovább »
dátum: 1 megjegyzés: Címkék:

2012. július 24.

Ej, de működőképess!

Az, hogy Veszprémben feltúrták a legfőbb közlekedési csomópontot, a 8-as út bejövetelét, csak üdvözölhető volt. Nehezen lehetett bejutni a városba, már csak azért is, mert a 4 sávos út a város határában egyszeriben kétsávossá szűkül és ezen az sem segített sokat, hogy az elkerülő útra hányan felmennek. Mindig sokan akarnak a városba is bemenni, nekem úgy tűnik, amikor várakoznom kell, hogy mindenki befelé nyomulna. (Kaposváron a 2 sávos bejövő útból lesz 4 sávos a város határánál. Kicsit könnyebb a dolog.)
No, nem erről akartam persze írni, ez csak a bevezető füstölgés volt, hanem az alábbi képről:


Ez a látványterve a "pártház" előtti térnek, aminek a forgalma eddig lámpásan működött. Kezdetben is szemet szúrt, hogy mekkora baromi nagy, óriási az egész, felemésztette a csomópontot eddig körbeölelő szabad területeket. Erre akár vállat is vonhatnék, bár van némi megalomán feelingje, akárhányszor körbekerülöm, még épültében is. (Megint csak eszembe jutnak Kaposvár szökőkutakkal és virágokkal megrakott körforgalomjai, okosan térbe helyezve. A legkisebb talán a Kodály iskolánál az Anna utca és a Fő utca kereszteződésénél van, oda a sok busz kihajtása miatt tettek egyet.)
De legyen, ekkorára tervezték, most már így lesz, csak azon sopánkodom, hogy amennyire használhatatlan lesz, ahhoz viszont valóban túl nagy és gondolom sok pénz is.
Mire is alapozom ezt a használhatatlanságot? Elsősorban arra a sajátosságára, ami a körforgalomnak van, és ami a lámpás forgalom-irányítástól alapvetően különbözik Ugyanis a körforgalom folyamatos haladást tesz lehetővé, a lámpás viszont szakaszosat. Eddig Veszprém belvárosában a bejövő 8-as út valamennyi kereszteződése lámpákkal működött. Kezdve a kis körúttól, a Hotel Veszprém előttig, a Séd Filmszínházig, a Mackó cukrászdáig, szóval mindenütt lámpa, lámpa hátán. Csupán jól kellett (volna) összehangolni és gond nem is lett volna. A legforgalmasabb helyen a Jutasi útról való kijövetelnél volt a torlódás, buszok is nehezítették az ügyet, tehát ebből a szempontból logikus volt, egy könnyítés a körforgalommal. De mi van akkor, ha egy szakaszos rendszerbe beillesztünk egy folyamatosan működőt?

Ez természetesen költői kérdés volt, mert aki bejön Veszprémbe, már most tapasztalhatja.... Ugyanis, ha a Hotel előtt pirosat mutat a lámpa, mivel kicsi a távolság, a forgalom nem tud "elrázódni" a körforgalom és a Hotel közötti alig 50 méteren, "besül" a körforgalom és benne rekednek az autók.  Persze gondoltak erre a tervezők és a körforgalom mellett odatervezték a kikanyarodó sávokat is. Más kérdés, ha áll az úton a forgalom, csak kikanyarodó irányba tudnak állni legfeljebb.

De nézzük a másik problémát, már ez is működik javában. A városba bejövő, aki a Jutasi útra akar lemenni,  a képen látható keresztben álló nagy tömbű "pártház" előtt akar lekanyarodni. (A képen a jobb oldalon levő hosszabb zöld sáv melletti bekanyarodást említem.) Van is kanyarodó sávja külön. Nem tudom miért, az annyira benyúlik a Jutasi út sávjába, hogy a körforgalmat szinte maga mögött hagyja. Ugyanakkor és természetesen elsőbbségadásra kötelezett. No, ezt személyautóból meg lehet oldani, mert hátranézek, J. viszont a buszból semmit nem lát, hátranézni nem tud, mögötte az utasokat elválasztó panel. Tükörből visszafelé a kanyarodó pozícióban levő buszból nem arra lát, azaz nem tudja az elsőbbségadást teljesíteni, mert nem lehet az ő helyzetéből az így hátra görbült teret belátni. 
Mit tesz akkor?  Hát bemegy a körforgalomba, és onnan fordul le a buszpályaudvar felé. Gyanítom, erre pár buszos is rájött már, akiknek pedig sikerül kikanyarodniuk, vagy más a buszuk, vagy hazardíroznak, hogy úgyis ők a nagyobbak.
Szóval majd csak jövőre lesz készen teljesen az egész komplexum, de ahogy elnézem, igazi magyaros és tipikus eset, még alig van használatban, igazán csak a kezdetén, de mérgelődni már lehet rajta naponta.

Ja, és ez csak a felszín, ehhez jönnek az aluljárók a gyalogos és kerékpáros forgalom majdani megindulására, amelynél már most látszik, hogy az akadálymentesítés miatti rámpák hosszúsága (lejtésszög) okán a "lordok háza" előtti fél teret is megeszi, nem baj, kevesebbet kell a felszínen burkolni.
J. szerint valami "csókos" cége tervezte az egészet, jó kis uniós pénzek felhasználásával. 
Hát mit mondjak, innen nekem ez így látszik, lehet velem vitatkozni. (Most jönne az, hogy végtére is ki vagyok én, és pláne nem is értek az egész cécóhoz abszolút semmit. Csak időnként közlekedek.)

Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. július 22.

Ha harc, hát legyen!

Nagyon szépen termett a ringló az idén. Locsoltuk is sokat, igazi bő levű a gyümölcse. Sajnálatos módon, ezt a darazsak is észrevették, igen rákaptak és sorra kezdik meg a még fán lévő szilvákat. Tulajdonképpen, ha csak a potyogotton rágóznának, hagynám is, de nem kondicionálhatók ekként ezek a jószágok.


Ezért goromba módszer jött, amit egy Ausztráliában élő magyar ajánlott a blogján. (nahát, ez a "zinternet!!)
Fellelkesedtem és rögvest nekiláttam, még a boltba is elfutottam csirkemájért. (A maradékot Hancz úr kedveli úgyis.)
Úgy szólt, hogy egy üres műanyagpalackot forró csavarhúzóval körbe-körbe kell lyukasztani. (Én hegyes kiskéssel csináltam.)
Ezután a tetejét is át kell fúrni, a Nesteás dobozok jobbak, mert szélesebb karimájú a tetejük, és vékony zsineggel egy friss véres húsdarabot, vagy májat kell az üvegbe felakasztva lógatni. Gémkapoccsal rögzítettem a májat, majd a kapocsba fűztem át a zsinórt. Utána kis mézzel körbemaszatoltam belül a palackot és az aljára vizet tettem. Ugyanis úgy szólt az eredeti leírás, hogy a darázs boldogan bemászik a kicsi lyukon, de kijönni már nincsen elég sütnivalója. Egy idő után aztán elfárad és beleesik a vízbe. 
10 perccel a felrakás után 8 db darázs már fürdött

Mindent szépen összeraktam, csak a vékony zsinegemet nem tudtam kellően a tető fölött csomózni, mert még akkor is átesett, túl vékony volt. No kimentem a műhelybe, J. éppen az átjárót gletteli, kértem tőle olyan alátétet, amin picike a lyuk. Persze mindegyiken nagy volt, és mire lemondtam volna a szakszerű összeszerelésről, megpillantottam a tökéletest. Egy pici kétlyukú fúvóka volt, mindkét magdzag éppen átfért, a fúvóka alja pedig tökéletesen illeszkedett a palack tetején kiszúrt kis lyukba. Pompás, maga a tökély, csak J. arca nyúlott kicsit, amikor elmagyarázta, hogy a permetezőjének a szelepét, vagy fúvókáját használtam éppen el. Na de amikor látta, milyen naccerű, beleegyezett, mondtam, a méhek úgysem rongálják meg.

Folyamatosan tülekedtek befelé, ebben a zöld hátú döglegyek is részt vettek




3/4 órával később a víz tetejét már elborították a darazsak
No de minden sajnálaton túl, azért utoljára mégiscsak májat ebédelhettek és méz volt utána az édesség. Szóval  aki ínyenc, az lehet, hogy elébb-utóbb rajtaveszt a dolgon. Nahát, jobb majdnem, mint egy La Fontaine mese vége.
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. július 20.

Múlik a nyár....

A fenébe is, nagyon lehangoló, amit J. mondott tegnap. Hogyaszongya, már nem tudja megírni a menetlevelet, amikor reggel indul a busszal, mert fel kell kapcsolnia a világítást. Egyébként is ez a Szent Iván nap olyan izé, amikor még csak június 24. van, és már onnantól rövidülnek a napok. Lassan úgy leszek, mint a hétvégével, a karácsonnyal és hovatovább mindennel. Előtte várakozni a legjobb, akkor még minden előttünk van, csinálni sem kell semmit, és milyen jó is lesz, ha eljön. (Rémes, akkor meg már alig kell. Gyermeki hozzáállás, nem mondom!)
Azért persze folydogál a nyár, tegnap újra lementünk a Sédhez fürödni, és Iván magától lubickol már, nem is kell bemennem vele. Talált megint egy ismeretlen kutyát, megpróbált vele elhancúrozni, de ez felnőtt volt, nem lehetett vele vadulni. Mindig szidom és nem engedem, hogy a járdán a kerítéseken belül acsargókhoz közel menjen, de hát persze barátságos, meg kíváncsi és tegnap az egyik házban lakó pitbull kanja alaposan beleharapott az orrába, amikor bedugta a rács mögé. Jól vérzett, de nem sipákolt érte. Remélem, tanult az esetből.
Hullik a ringló, szedegetem a földről és furcsa zümmögésre figyeltem fel a normális sok-sok méh között. Eléggé nagy volt, nem is láttam ennyire sárga potrohájú rovart és repülni sem tudott. Gyorsan lefotóztam, lehetséges, hogy egy fiatal királynő bénázott?





Ha pedig nem is királynő, vagy leendő, akkor is eléggé különösnek tűnt, valahol utána kellene nézni kiféle szerzet volt.

No ennyit mára, még kiszedem a lekvárokat a párnák közül, ki kell magoznom a szilvát és be kell mennem Veszprémbe készen lett a poszter, kíváncsi vagyok rá, milyen montázs sikeredett. (Milyen is lehetne, nem vagyok egy fotovirtuóz!)
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. július 12.

Főmegmondóasszony dr.

Semmi újat nem fogok mondani és az is igaz, kár erre a szörnyellára pazarolni "papírt és tollat", de meg kell örökítenem, mert annyira jellemző a fajtájára, hogy nem is egyedi. Mindenki ismer ilyeneket.
Selmeczi Gabriella becsülni valóan elvégzett vagy 3 felsőfokú iskolát,  és miután apja cégénél pincérkedvén két kezével, gondolom el is döntötte, mint én anno: akármi legyek is, ha felnövök, aratni nem fogok, az biztos.
Hát Gabriella sem a kétkezi munkájából ért oda, ahol most van, ami önmagában messze nem bűn, csupán ízlés és gyomor dolga. (Most akkor komolyan utaltam bármire is?)
Nekem nem tetszik a hölgy, s nem azért, mert savanyú a szőlő, voltam valamikor még szép is, meg okos is, bár az utóbbiban annyira nem bíztam, mint amennyire az előbbit nem is hittem.

Ellenszenvem fő iránya Selmeczi látszólagos tudálékossága. Mindenhol nagyot magyaráz, olyan stílusban, hogy azt érezni ki belőle, eleve hülyéknek tépi magát. Egymástól  fényévnyire eső témákban fakít a mikrofonok előtt, és mire elhinném, hogy ő valóban a nyugdíjak szakértője, már a parlamenti pártoknak osztja az észt, hogy hogyan is kellene nekik dolgozniuk a T. Házban.
Amolyan csereszabatos gumihölgy, persze nem ő a cserélni való, hanem az általa emlegetett időszerű témák, amikkel kiáll.  Stílusa sincs, humora sincs, pedig ennyi oskola csak hozott volna rajta valamit, ha lenne mit generálni belülről. Kár, hogy még mindig hiszek az iskolákban, no persze nem az épületekben, hanem az egyre kevesebb ott levő valóban oda is való emberben.
Őszintén szólva, teljesen a magánügyem, hogy tetszik-e a szolicica, vagy nem, hogy teljesen rendjén van ennyi idióta között egy-két női személyt is elnézni. Összesen azon gondolkozom el halványan néha, vajon megtudjuk-e egyszer, hogy a sok ökörséget, amit nekünk nyomnak a médiumokon keresztül, mennyire tudják sajátjuknak érezni, mert hovatovább úgy tűnik, mintha hinnének benne. Bár azt is régóta sejtem, hogy sokkal jobb színészek és nagyobbat alakítanak, mint a hivatásosak,  végtére a politika porondja is a világot jelentő deszka recsegő darabja.
Mindenféle nem díj és gyűrű helyett és pótlásul, szívesen kacagnék azon, ha legalább egyszer ez a számukra is tudott tény (ti. hogy recseg és ingatag), végre előttünk is méltón és minél hamarabb (nekik is jobb lenne) bekövetkezne. Taps, függöny, és boldog megkönnyebbülés. (A nyugdíjra nekik már úgysem lesz szükségük.)
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. július 11.

Boxxx!!

Na  tessék. Más sem hiányzott ennek a lökött színésznek, mint hogy magára haragítsa a "magyar emberek" regnáló kormányát.  Senki sem lehet hibátlan, és Grant sem az, jól esett nézni a két angol úrifiú épületes pofonjait a Bridget Jones élvezetes jelenetében. De az szerintem délutáni habos kakaó volt ahhoz képest, ami most vár a szép fiúra. Mi az, hogy olyasmibe üti az orrát, amihez nem ért, hogy Brüsszelben ócsárolja a magyar sajtó szabadságát, hogy negatív példaként Magyarországot hozza fel, mely ország kormánya éppen a  legdemokratikusabb és legőszintébb és leg..., csak az a baj, hogy mindenki más rossz irányba megy, mint az őrült autós a rossz pályán.
Mit tudhat erről szegény Hugh, náluk ez az axióma eleve, hogy rossz oldalon közlekednek, és lassan egyedül is maradnak vele. Szóval akkor ki a lökött itten? Azt pedig, hogy nem ismeri a magyar sajtószabadságot, nem is bocsátjuk meg neki. Aki olyanba üti az orrát, amihez köze nincs is, az tájékozódjon. Igenis, ismerkedjen meg legalább Szalai Annamáriával, de Selmeczi (kiflis) Gabriellával sem árt, és lejtsen el (leginkább a Fletóval kettesben)  egy éneket-táncot a Klubrádióban. Na ezek után már próbálkozhat némi nyilatkozattal.
A kormány egyelőre ott tart, hogy keresi, mint Petőfi sírját, avagy Attila kardját a fenti színész privát címét. Föl akarja világosítani, komoly és pontos nyilatkozatot, frappáns választ adni. Azért ez már valami!-mondaná Hofi, elvégre melyik kormány az, amelyik egy világsztárral áll ilyen napi, politikai kapcsolatban.  Aztán pedig, hogy mi lehet a levélben, azt nem tudni, de tökös legény ez a Grant, azt hiszem, inkább röhögni fog, mint sírni.
Zokogni már mink fogunk lassan itthon, még kicsit várunk, mert a magyar ilyen, a tett már biztos, az indokot még keresgéljük, hogy a sírás-rívás komoly lesz-e, vagy kínunkban átcsap vihogásba.  Hugh Grant ázsiója tuti emelkedik kicsit, elvégre ha hangyányit is, ő is belerúgott a mi törpilla vezérünk focitól izmos (??) fenekébe.  (A részesedésről és egyéb a gázsit érintő kérdésekről, később még szót ejtünk.)
Ennél jobb csak Sandra Bullock volt (bocsi Bruce, hiába forgatsz itt Budapestet felforgatva), amikor  politikai véleményként a riport végén (Beépített szépség) hamiskás mosollyal hozzátette:

 "..na és a világbéke!"

Tovább »
dátum: 1 megjegyzés: Címkék:

2012. július 5.

Döbbenet

Nekem már senki ne mondja, hogy én mennyire allergiás vagyok, mert folyik az orrom és könnyem és viszketek és tüsszögök. Szegény-szegény parlagfű, mennyit játszottam vele gyerekkoromban, főként a magjaival, amit lehúzkodtunk és persze szórtuk, ahová csak lehetett, tüsszentés nélkül.
Az én szememben tehát ez a sok blabla a mindenféle növényekről mindössze szócséplés. Az embernek hosszú ideje volt arra, hogy a körülötte élő növényekhez, azoknak a hatásaihoz alkalmazkodjon. S ezt meg is tette. 50 év viszont ebben nem tétel, ez alatt nem tudtunk idomulni ahhoz a méretű változáshoz, szennyeződésekhez, ami már mindenkit megkínoz. 
A levegő elsősorban, a vegyszeres, színezékes és tartósítószeres táplálékhoz, a kemikáliákkal megtömött kozmetikumokhoz.
Alig 2 hete dobtam ki 2 db narancsot, amit őrizgettem a pulton, március óta. Egyszerűen nem romlott meg, csak egyre kisebb lett mind a kettő. Semmi penész, vagy rothadás nem kezdte ki őket. Eddig is tudtam, hogy ezeket mindenféle csíraölővel és érést elősegítőkkel kezelik, hogy szállítás közben ne legyen velük baj, de ez túlságosan is meggyőző volt számomra, hogy ne egyek többet narancsot és ilyesmiket.

No nem sorolom tovább, de mindennek a teteje, hogy mi mindent elrontottunk már, kiszáradt a Szalajka völgyben a Fátyol vízesés is. Elképesztő, életemben nem gondoltam volna.
Nem is próbálkozom azzal, hogy mi jöhet még, ezt azt hiszem valóban jól elkúrtuk, nagyon megőriztük a Földet az unokáink számára.

Szegények, dolgozhatnak feszt, míg 5 generáció múlva, ha élnek addig, valahogyan visszacsinálják..
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. július 4.

Gölle szívja

Az könnyen lehet, hogy akik az egészségügyi körzeteket kialakították, csupán a távolságot nézték, a közlekedést pedig nem. Gölle valóban közelebb van a Tolna megyei Dombóvárhoz, pláne Inámon és Nakon keresztül. Csak éppen a Gemenc Volán járatai nem fordulnak a faluba egy cseppet sem, hiszen mióta buszközlekedés létezik, mindig a somogyi cég, a Kapos Volán buszaival lehetett kijutni a faluból.  Ha lenne egy rendszeresített forda Gölle és Dombóvár között Kapospulánál kibukkanva, akkor is nehéz lenne, hiszen a dombóvári rendelő jóval kijjebb van, egészen a város szélén, helyi járattal kellene megközelíteni.
Nem beszélve arról, hogy egyéb ügyekben azért mégis Somogyhoz tartozik a falu, nem kikerülhető Kaposvár több összefüggésben sem.
De az alapvetés egyébként is az jelenleg, hogy ha nincsen autó, akkor bizony el kell buszozni Batéba, és ott át kell szállni egy Dombóvár felé tartó buszra,  a kettő között pedig lehet várakozni esetleg órát is. Mellesleg, akiknek egyenes buszuk, sőt, vasútjuk is van Dombóvárra, azaz a batéiak, azok továbbra is Kaposvárhoz tartoznak.
Szóval nagyon lehetetlen helyzetbe hozták ezt a falut, és el sem tudom képzelni, milyen pancser volt, aki vagy akik ezt megtették.



A második forrásban van ugyan egy szépséghiba, nevezetesen, hogy a göllei iskolát senki más nem szüntette meg,  az egyedül az önkormányzat "befektetése" volt, kár erre érintőlegesen is hivatkozni, akár elmúlt azóta 5-6 év, akár nem. Sokan vagyunk még, akik tudjuk tanúsítani, hogyan volt és miképpen történt.

Erre mondják, hogy "Ma nekem, holnap neked."   Valóban egyszerű, és ahogyan tapasztaltam, eléggé érvényes a dolog.

Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. június 13.

Bizonyítványfrász

Talán mindenkit elért az életben, lehet egyszer, vagy többször is, hiszen úgy nem nőhetünk fel jelenlegi kultúrkörünkben, hogy ne találkozzunk a tanulás eme tárgyiasult eredményével. Persze léteznek kellemes emlékek is, hiszen azt azért tapasztaltam, hogy a kicsi gyerekek között, éppen nem azok voltak a legnagyobb frászban, akiknek minden okuk meglett volna rá. Inkább azok tépték magukat, akiknek becsúszott az a nem kívánt négyes a sok jeles közé.
Nekem évente megújuló tevékenységem köt ezekhez az év végi dokumentumokhoz, és mivel most 3 évet  kényszerűen kihagytam, újult erővel tört fel belőlem a dohogás, bár emlékeim szerint ezekkel az átdolgozott szörnyszülöttekkel már megtettem ezt. (Jó, akkor még nem írtam róla bejegyzést, mert nem vót.)
 Szóval először is:
Amikor először megláttam, arra gondoltam, ej, de jól megy nekünk, hiszen egy elsős kis srác is diploma méretű holmival ballaghat haza, ráadásul arany nyomat, bőven kemény tábla, szóval igen meg lett csicsázva a régi egyszerű semmilyen színű (barna??) keskenyke bizonyítvány.
Ahhoz képest, hogy milyen szegényesen vagyunk ellátva sokszor, itt nem sajnálták a rávalót, bár a külcsín is eleve idegesített, nem leltem okát az egésznek. A továbbiakban hozzájött a használhatatlansága, ugyanis, akinek ebből 1 van, az nem gond, de nekem, ha egyszer összekutyulom őket (amit azért mindig megteszek, ha akarom, ha nem),  semmilyen más módon nem tudom kideríteni, hogy kié, csak úgy, hogy egyesével fellapozom őket. Ugyanis a régivel ellentétben kívül semmilyen felirat, név, nem helyezhető el.

Szóval nem olyan egyszerű névsorba tenni őket, és mindig veszélyes, figyelni kell, nehogy valaki máséba írjak, mert nem figyeltem eléggé a belső lapjára.
Na ennyit egyelőre kívülről, és mondhatom, ez a kisebb probléma.


Megismerkedvén a beltartalommal (érdemjegyektől függetlenül), a felesleges pazarlás, és logikátlanság csimborasszója a tákolmány, íme:


Bocsi Panna, de ez volt legfelül. Szóval az aktuális oldalon az égvilágon semmi érdemleges nincsen a néven, osztályon, és a hiányzott órákon kívül. Az oldal gyakorlatilag szinte üres.
Fel nem foghatom, minderre minek egy oldal, pláne a tetemes mennyiségű helyre, ami "Záradékok" címszó alatt fut, ahová az esetek 99%-ban semmit nem írunk.


Most pedig jöjjön a dupla csavar:

Ahhoz, hogy ez végül valóban bizonyítvány legyen, valahová írni is kell, és ezt úgy gondolták megoldani, hogy a legutolsó oldalának belsején egy tasakot helyeztek el, benne frankón elveszíthető pótlapokkal, amelyekre rá kell írni évről-évre akkor a tantárgyakból szerzett zárójegyeket.
Ehhez ezt össze kell hajtogatni, és ügyesen belecsúsztatni ebbe a pazarul kiképzett fülbe, ami persze csakis abban az esetben megy, ha pont félbehajtod, és ne nagyon bukjon meg a tanuló, merthogy eléggé szűk a hely, szerintem 4-nél több lapot már csak kellő erőszakkal lehet beimádkozni.

Ez azért is klasszikus ötlet, mert míg ezelőtt egy lapot visszalapozván máris látható volt, hogy tavalyhoz képest javult-e, vagy romlott a nebuló eredménye, most ezzel a módival az összes pótlapot ráncigálhatjuk elő, mivel azonban ez eléggé munkás, igen egészségesen azt gondoljuk, hogy franc, akit érdekel, tavaly mi is volt.
Végezetül közelebbről megvizsgálva a jeles pótlapot, azt látjuk, hogy nagyon  bőségesen van hely, hiszen az egyébként A 4-es méretű lapon jelenleg ennyi található:


Azon túl, hogy Panna munkája szép volt, valljuk be, ezt simán beleírhattam volna a bizonyítvány üresen tátongó oldalára is. 
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindezt a szöveges értékelés bevezetésekor ötölték ki, és erre a pótlapra valóban írunk is rendesen elég sokat elsőben és második félévében. De ebből a szöveges értékelésből is visszavonult az oktatáspolitika, megengedi, hogy az iskola, ha akarja, ne alkalmazza ezt egy idő után.
Az intézmények többsége pedig nem is teszi, hiszen a szülői oldal felől is és a pedagógusok felől is eléggé nagy a nyomás abba az irányba, hogy írhattunk mi bármit, mégis azt kérdezték végül, hogy akkor ez tulajdonképpen hányas is lenne.
Több évtizedes beidegződéseket nehéz megváltoztatni, nálunk pedig mindig is az osztályzatok voltak érvényben, akár fentről lefelé, vagy lentről felfelé számozva.
Tehát maradt ez a szörnyeteg,  szépen, csinosan és minden valódi ok nélkül ilyen szép méretesben.

Azért a végére vidulásként teszek ide egy linket, aki nem rest, nézze nyugodtan végig:

http://www.youtube.com/watch?v=UQWr--Hi3jI
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. június 11.

Lolka-Bolka

Ha már az állatoknál tartunk: a cicák napokig sírdogáltak a padlásomon. Hagytam egy darabig, gondoltam az anyjuk majd elintézi a tennivalókat velük. Azt tudtam, hogy idegen anyacica kölykei, mert nekem ugye csak Hancz-úr van, aki kandúrrr.
Végül gyanút fogtam, mert nem csitult a kétségbeesés, és felnyomultunk a padlásra  Vagy 1 hét különbséggel találtuk meg a 4 cicát, egyiket először önállóan, azt hittük, nincs is több. Aztán később, amikor újra hallottam a nyávogást addig kutattunk, míg meglettek a tesók is 3-man. Belepottyantak a téli gumikba, a felnik lyukain keresztül leestek a padlóra, és a mamájuk semmiképpen nem tudott hozzájuk férni. Gondolom, ideig próbálkozott, végül feladta.
A 4 cica közül kettő nem kezdett el enni, fecskendővel nyomtam szájukba a hígított tejet, de úgy tűnik ez a kettő nagyon szépen megtanulta.
Lánycica mindkettő, és bár a rajzfilmen Lolka és Bolka fiúk voltak, a nevük helyesen fiús is volt lengyelül: Lolek és Bolek.
Lolka a nagyobb, ügyesebb, erősebb, Bolka eléggé béna, balfácán, de nagyon igyekszik. Amíg Lolka erőszakosan mászik mindenfelé, Bolka bambán nézi és marad egy helyben. Nagyon szórakoztatóak, és már kezdenek ragaszkodni is, bár még nem nyávogtam nekik, ők már dorombolnak nekem.






Szerintem be lehetett azonosítani a macsekokat, eléggé látható, hogy melyik-melyik. Nagyon rendes mamájuk volt, mert szemernyi bolha nincsen bennük, csak a szemükkel kellett törődni, mert sokáig tartott, míg rendbe jöttek.
Majd meglátom, marad-e mind a kettő, egy lánycica kell, mert Hancz-úr, beza nem nagyon hajt az egerekre.


Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék:

2012. június 7.

Iván?

Nem tudom, megszokom-e a nevét, a gond, hogy hallgat rá. Persze tudom, arra fog hallgatni, ahogyan hívom. Én nem adtam volna ezt a nevet, mert emberi nevet sosem adtam kutyának. Ezen még csócsálok pár napot, lehet.
Nagyon szépen utazott haza, Balatonalmádiból hoztuk, az ottani gyógyszerész  fiatalasszony berni pásztor kutyájának a félrecsúszott porontya. 5 hónapos, fiú kutya, nagyon rendes, jó kötésű legény. A többi menet közben kiderül, de Hancz-urat tegnap este komolyan elhajtotta kétszer is.








Tovább »
dátum: 4 megjegyzés: Címkék:

2012. június 6.

Falusi módra, de komolyan!

Akárhogy is van, ez a Vénusz áthaladás engem is érdekelt. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán látni fogok valamit, de azért nekiveselkedtem. Kerestem itthon fellelhető eszközt a kukucskálásra, sajnos a távcsövet éppen nem találtam. Mivel olyan 3/4 7 körül jött erre lehetőségem, még szűken a vonatom indulása előtt, én éppen kilépés táján csíptem el a bolygót, egészen a napkorong jobb felső szélén. Jó picike volt, csalódtam is, mert amennyi szenzációt mondtak, valami látványosabbra számítottam. Biztosan az is volt, ha teleszkóppal néztem volna és nem hegesztőmaszkkal. (Valljuk be, egészen rendkívüli lehet az élmény közötti különbség!).

De azért jó érzés volt, hogy nem kell a legközelebbi eseményre várni még 117 évig, mert hát ugye amit megtehetsz most, ne halaszd holnaputánra sem.


Ami pedig a kis széket illeti, már amikor ráálltam is tudtam, hogy nem kéne, mert a Napot a földön állva is láttam volna. Azért mégis valami jobb és komolyabb érzés volt, ha székről leskelődök csillagvizsgáló híján. Ezért mondom, nem is az a leglényegesebb, milyen komoly helyről kapcsolódunk az égiekhez, már maga a szertatás is sokat lendíthet az ügyön.
Tovább »
dátum: Nincsenek megjegyzések: Címkék: