Már régóta meg akartam írni és gondolkodtam is azon, hogy mire való ez a sok irkálás nekem és egyáltalán mire való ez a blog. Merthogy egyébként már elég sok mindent belegyömöszöltem és használom is erre arra. De sosem voltam meggyőződve arról, hogy ennek témájában, vagy bármilyen formájában valami irányultságot kellene mutatnia. Azaz, hát nem használom másra, mint a saját belső monológjaimra, meg mindenfélére, ami eszembe jut. Végül is, valóban egy magán napló és akkor miért is nyilvános? Úgy vélem, ez hozzátartozik a sportszerűséghez. Jó pár blogtársam van, akiknek az életébe így már jó ideje bekukkanthatok, persze, amennyire írásaik során ezt megengedik. Őket már kezdem ismerőseimnek, virtuális szomszédaimnak tekinteni. Érdekel, ha valamit beírnak, azzal akkor másnap mi lesz és úgy gondolom, ha én így vagyok ezzel, akkor más is. (Pont tehát azzal a megállapítással nem értek egyet, hogy ez micsoda magányos tevékenység.) Szóval ezt azért hoztam fel, mert vannak ezek a kommentek ugye. Bár nem mindenki locsog bele más ügyeibe, azért magamból kiindulva legalábbis, nem nagyon bánjuk, ha más is hozzátesz valami okosat, vagy egyetért stb. Szóval nem zavarnak az észrevételek és úgy látom ez legtöbbünknél így van. A napokban viszont beleütköztem 2 blogtársam oldalán is eléggé negatív, sőt durva és gonoszul bántó hozzászólásokba. Az a helyzet, hogy akik ilyent tesznek, azok elfelejtik az egész lényegét. Nevezetesen azt, hogy ezt
NEM KELL OLVASNI!!! Szóval nem kötelező, ezért, ha valami nem tetszik odébb lehet állni, és ezt még megjegyzéssel sem kell megtoldani. Van egy csomó olyan blog, amiket én nem látogatnék véletlenül sem, de lehet, hogy ezeknek a darócruhásabb lelkű emberkéknek megfelelnek. Nosza, akkor oda kell menni és ott lehet duhajkodni. Azt hiszem, ha valaki akarattal nem vet szelet, akkor remélhetően vihart sem fog aratni, és folydogáljanak békében a csevegések sok-sok fontos és kevésbé fontos dolgokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése