Tudom, hogy már lerágott csont, mert ebben a motorizált internetes áradatban nem lehet hónapokkal később reagálni.
Eszemben nincs a filmről mozis elemzéseket írogatni, csomót lehetett eddig is találni. Persze mindenkinek egyéni és sajátos a véleménye, mert mindenki más-más részletet emel ki, vagy gondol jelentősebbnek.
Az axióma nálam, hogy Colin Firth jó színész és kedvelem. Örültem is a díjnak, megérdemelte, és ilyenkor az összes filmje is bevillan, amíg idáig elért. Azonban végig azon gondolkodtam, hogy bár különösen nehéz lehet egy dadogóst eljátszani és küzdeni a megszólalásokkal, főként ennyi kamera-közeli felvétellel, nagyon méltó párja a filmben Geoffrey Rush. Röstelltem, hogy nem is ismertem különösebben, pedig 1 Oscarral és 3 jelöléssel rendelkezett már e film előtt. Nagy alakítása volt, lubickolt benne.
De mindezek ellenére, még nem ragadtam volna billentyűt, éppen, mert megírták előttem ezeket sokkal többen és részletesebben. Ellenben maga a beszéd volt az, ami zavarba ejtően áthallásossá vált számomra. Volt előtte egy filmjelenet, ami Hitler szónoklatát mutatta. VI. György nagy érdeklődéssel nézte, s amikor megkérdezték tőle, hogy miről beszél Hitler, azt válaszolta nem tudja, viszont nagyon hatásosan teszi.
A film végén VI. György beszéde az élő ellenpéldája volt ennek. Abszolút hatástalannak tűnt, hiszen semmi hadonászás, semmi kiabálás, csak a csöndek és az akarat, hogy a szavak és mondatok sikerüljenek. El is lehetett volna veszni e formákban, de a beszéd önálló életre kelt bennem, és a mai Magyarországon ülve rémesen hangzott. Annyira aktuális volt, annyira minden mondata ült most, egy ugyanolyan veszélyes ember hagymázas diktatúrája ellen, hogy szinte rosszul lettem. Tudom, a történelem ismétli önmagát, mégis arra gondoltam, hol van vajon a mi György királyunk, azt sem bánnám, ha dadogna, csak legyen egy tiszta, világos, karizmatikus vezető, aki nemes egyszerűséggel lesöpri Viktátort, és legfeljebb cenzúra nélkül annyit mond, hogy: "fuck!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése