Már nem egy bejegyzést írtam azzal a sóhajtással, hogy "bezony kevís a lóvé", és a csávók között a legfőbb is bajban lehet.
A jobbkeze pedig annyira, hogy inasát küldte maga helyett magyarázkodni, aki hűségesen próbálkozott is. Persze a tény ettől még tény, hogy borul a gazdaság, és vele sajnálatosan minden egyéb is. Három hónap alatt teljesítette az ország az egész évre irányzott hiányt, hát akkor most mi lesz fiúk?
Gondolom, még keményebben folytatódik a mindenkitől, mindent elveszünk politikája, amit eddig is tapasztalhattunk, csak az a kár ebben, hogy futunk egy olyan szekér után, amelyik messziről még rakottnak tűnik, közelről pedig régóta üres, nem csak annak látszik. Hol van az a beígért gazdasági rendbetétel, ami majd hozza az adóforintokat, hát sehol. A kiosztásból való visszavétel nem jelent pluszt, nem hoz többletet a konyhára.
Ha mindenhonnan elveszünk, mink fog maradni? (tudom ám, csak nem írom le!).
De ami az egészben mégis bosszant, az mindig az álságos félremagyarázás, a hülye duma. Most éppen a pedagógusok óraszámát kell felemelni, heti 22-ről, 28-ra azzal a kísérő szöveggel, hogy a pedagógus ne lébecolgasson a sok szabd idejében, míg mások 40 órát kötelesek dolgozni.Esküszöm, a 3 gyerekem közül egy sem lett pedagógus, mert azt mondták, hogy ők aztán nem szaggatják magukat ennyit, ennyiért. De jó, ne legyen nekik sem igazuk, jöjjön az a 28 óra, vagy akár 35 is lehet, mindegy. Bent lehet ennyit tölteni az iskolában vígan, csak azt nem fogják fel, hogy a pedagógus nem takarítónő, munkájához szükséges a gyerek. Őket valószínű, még a FIDESZ sem fogja bezárásra ítélni, így hát nem tudom, mit fogunk csinálni ennyi óraszámban. Illetve nagyon jól tudom. Egymás munkáját elvenni és aki délelőtt tanított, majd az napközizik is, legalább elég fáradt lesz ahhoz, hogy az első kekeckedő kis srácnak rögtön lekeverjen két pofont.
Másnapra pedig nem is fog már készülni, mert arra úgysem lesz ideje, elég, ha megtartja azt az órát valahogy. Amit eddig elvégzett 2 ember, most majd egy fogja. Ismét emelünk egy nagyot az oktatás eddig is silány színvonalán, újabb erős kritikának kitéve magunkat. Az persze el sem hangzik, hogy létszámcsökkentés és spórolás, hanem jön ez az izé. Ez az egyen szöveg, az egyen terhelésről.
Szóval naponta jönnek újabb és újabb arcul csapások, hol direktben, hangosan, hol meg sunyin, laposan. Azért teszek ide legalább egy, nagyon vidám képet, hogy láthassuk, azért valaki boldog is ebben a katyvaszban, amit Magyarországnak hívunk mostantól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése