Várakozással készültem rá, és kíváncsisággal is. Egyrészt, hogyan is lehet ezt a könyvet színpadra állítani, másrészt hogyan viszonyulnak hozzá ezek az alsós gyerekek.
A veszprémi színház próbálkozása becsületes volt, igyekeztek annyi látványt és ötletet kihozni belőle, amennyit csak lehetett, persze a hitelesség és a könyv keretei között. Igazi látvány volt, szinte 3 D-s, amikor a vetített háttérben megjelent a Föld bolygó forogva, vagy a csillagok. Nagyon tetszett. A sivatagon nem lehetett mit variálni, de jók voltak a kis bolygók emberei is. Az iszákos, a lámpagyújtogató, a térképész, a bankár mind egy-egy mozgatható magaslaton bolyongott a csillagok előtt-között. Szóval voltak ötletek. A szereplők is igyekeztek, a pilóta kicsit halvány volt, a kis herceg gyerekecskéje talán 20 előadás után biztosabb lesz, de ez óriási teljesítmény egy ilyen kisgyerektől. Megtanulta majdnem az egész könyvet! csak néztem. (Másnap elmondtam a suliban a gyerekeknek, hogy nekem aztán ne "rinyáljanak " többet egy-egy kis vers miatt.).
Azért két dologban megegyeztem magammal: az egyik, hogy ez a könyv alapvetően, mint tudjuk, nem gyerekeknek íródott. Kevés gyerek érti meg azokat a mély bölcsességeket, amelyeket az író beleírt. Még akkor is mondom ezt, ha előtte felkészítjük a gyerekeket mindarra, amit látni fognak, hogy értsék is.
A másik, ahol ennyi beszélgetés van, az messze nem egy sodró lendületű, cselekményes mű. Magyarán, sokszor nem volt mit nézni, inkább csak bámulni és hallgatni.
Zajongtak is időnként, fáradoztak is, mert ugye a figyelem, az nem mindig szórakozás, ha érteni szeretné azt, ami a színpadon folyik.
Azon is elgondolkodtam, megvan-e a mai gyerekeknek az az érzelmi háttérvilága, ami ilyen művek befogadását segítheti. Nem mozdulnak már rá, egy olyan történetre, mint a Pétör a csaló, vagy a Hét krajcár. Inkább nevetnek rajta, nem áll hozzájuk közel, nem ismerik azt a világot, amiben ezek a művek születtek. Nem tudom, jó-e, vagy nem, mindenesetre ma már máshogyan van, és nem hiszem, hogy ezek a gyerekek valaha Jókait vagy Mikszáthot, vagy Móriczot fognak olvasni.
Nem mondom, hogy nem fognak olvasni, de mást, és ettől és a kortól is már nagyon mások is lesznek.
A kis herceg lehet, hogy idejét múlta már, azt sem tudom, lépett-e a helyébe más. Harry Potter nagyon más, érthető, hogy ezt a küzdeni tudó varázstanoncot szeretik, nem azt a kis málét, aki hagyja, hogy megmarja egy kígyó. (No, ebből is lehetne rittyenteni egy irodalmi diplomamunkát, hátha még nem jutott eszébe senkinek, e két hőst összevetni tudományosan.)
Szóval megnéztük az előadást, a gyerekeknek másnap jól előjött a látott kép, a felszín, én pedig sokat mélázhattam az idő múlásán és azon, hogy bizony egyik generáció sem olyan, mint az elődei és ez jól is van, de régebben ezek lassabban történtek, volt 2-3 generáció is amelyik értette egymás nyelvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése