Eurovízió 2011.

Mielőtt totál elmerülnék a mindennapi politika szennyes mocsarába és már magam számára is unalmas lennék, röpke időre visszatérek a normál élethez és végigcsemegézem a kínálatot. Azzal a tudattal persze, hogy már kész, eldőlt az egész, de hátha nem mindenki tudja.

Szóval volt szép itthoni verseny, bemutató, minden, ahogy kell és Wolf Kati (a Vuk dalos kislány-nagylány) lett a befutó a dalával.

 Az első dalt az a Hoffmann Mónika énekli, aki valamelyik még kezdő Megasztáros szériából kiesett, mutatós, jól is énekel,  a gond a teljesen szokványos dallam és ritmusvilág, sivár gépkísérettel, ami fölött el lehet ugyan énekelni szépen, de semmiféle egyebet nem mozdít a lélekben.

A második Rácz Gergő, nem volt nekem szem előtt ez a fiú, sem a csapata,  most mindenképpen egy érdekesebb dallal kínálták meg, van ötlet a hangszerelésben, az egész hangzásban, bár nekem annyira nem tetszik, de azt elismerem, hogy legalább eredetinek tűnik, és jól énekel.

Tóth Verát szerettem mindig, soha egy félresikerült hangot nem hallottam tőle, kár, hogy ilyen súlytalan dallal kínálták meg, így hiába énekel jól, amire képes, annak ez a limonádé a közelébe sem megy, tehát, beleszürkül a tucatba.

A negyedik, a nyerő dal igazán megtestesíti azt, amit (családom már ismeri), én hupp-hupp dalnak szoktam hívni. A monoton alákevert rémes gépritmus fölé aztán próbálkozni lehet mindenfélével, még a szépen felívelő futamok sem tudtak meghatni, olyan sablon az egész.

Polyák Lilla szintén remek lenne, de hol van a neki való, gyönyörű dal? Hát ez pont nem az megint, és ezzel sajnálatosan vége is a kínálatnak.

Tippem, hogy nem nagyon leszünk nyerés közelben,  és azt hiszem , ez még csak nem is annyira az előadókon múlik, a kínálat lehet akár tökéletes is. de hol vannak azok a zeneszerzők, akik tudnak még dalokat írni, és hol vannak a dalszövegek írói?

Egy Presser, egy Dusán, egy Bródy ma már nem fogyasztható színvonal? Lehet, hogy túl sok ebben a bóvlisodó világban?

(Vagy idősödök és morgok mindenre:. Úgy is kell nekem!)