Kiképzés I.

Összességében pont ez az, amit nem szeretek. Ha szétfolyik, ha nem tudom a következő lépést, sőt éppen azt sem, hogy az aktuális mire való. Ettől függetlenül még éppen lehetnek jók (vagy jó szándékúak, bár az ilyen tét mellett kevés), az előadók, vajmi keveset jelent. Az idő, mindenkinek fontos, 3 nap pedig különösen, akár szünetről van szó, akár egyéb szabadidőről.

Tehát tanfolyamosok kéretik figyelni!!!

1. Tanfolyam 3 napos tematikája pontosan, vázlatpontonként, időbeosztással a "nebulók" elé. Mondjuk projektoron.

2. Megfelelő ez mindenkinek, van-e kérés, kiegészíteni való.

3. Azonnal belecsapunk a "lecsóba", játék később.

4. Elő az alapokkal, különben nem lesz mikre utalnom a következőkben
.
5. Gyakorló pedagógus örökké azt keresi, mit vihet haza, ezért mindent lefordítunk a gyakorlat nyelvére. (Melyik módszer mire való, hogyan lehet beilleszteni a tanítási folyamatba, milyen korosztálynak ajánlatos, alkalmazásának előnyei-buktatói és stb-stb-stb.)

6. Felhasznált irodalom, internetes címek, ahol mindezeknek utánanézhet az a pedagógus, aki tud és mer olvasni.

7. A megfizetett busás tanfolyami díjat illik kitölteni, ha már ott vagyunk mindannyian. Ez a mérleg jelen esetben a 30 órás tanfolyam napi 7 órával számolva: 21 óra. Ebből mínusz 3-szor 1 óra ebéd (köszönet), marad 18 óra. Ebből kb. éppen csináltuk a semmit, kb. szűk 2 óra, marad összesen: 16 óra az aktivitásra.

Hm. Vagy én vagyok túlságos??
Tényleg nem másért jajongok, elmegyek 1 db mondatért is, ha megéri. Ezt már sokszor mondtam is.
Nem hangzott el itt sajnos olyan mondat, amit nagyon tudtam volna szeretni. Kár, mert a szemlélet jó volt, előrevivő és a legteljesebb mértékben hiteles, mert saját gyakorlatukból fakadt.

De kétlem, hogy a fejekben logikai rend állt össze, és helyére került minden.

Tényleg: Mi is a projekt-hét és a téma-hét közötti különbség????
Huhhhés jajjj.

http://www.prizma.sulinet.hu/


Kissé odakozmált a szociális kompetenciám. De vajh', milyen lesz a Kiképzés II. III.???

Tovább »

Andor buborékban

Ez egyszerűen szuper kép! Minden fényképezni szerető ember megnyalná ezért mind a tíz ujját, (még esetleg a lábán lévőket is), hogy ha sikerül neki így elkapni azt a pillanatot, amikor Andor belenéz a lencsébe a buborékon keresztül, ami ugye még éppen nem pukkan szét.

Fotós: Pásztor Dóra

Tovább »

Becstelen brigantik

Ajvé! Néztem, mint a moziban. Nem rossz, nem rossz. De azért úgy jöttem ki, hogy "azért nagy marha" ez a Tarantino. Kéretik ezt nem tiszteletlenségnek venni, hiszen ő a művész, a rendező, a forgatókönyvíró és még a producer is. Szóval jegyezte a filmet tulajdonképpen enmaga. Sok minden eszünkbe juthat a világháború kapcsán és mert már annyi mindenkinek ez művészileg is eszébe jutott, hát nehéz ügy. Nem lehet banális, semmitmondó, lerágott csont, sablon. De hát akkor könyörgöm, még mi is. Nagyon szerettem a világháborúról szóló szovjet filmeket. Tudom, hogy egyoldalúan láttattak sokszor, de mégis olyan hangulatuk volt, csak rájuk jellemző világot hoztak létre. Aztán persze jöttek az ellen oldalról is örökbecsűek és jók is, nagy nevekkel.
Hát ezekhez mit lehet még rakni?
Például egy ilyen filmet, ahol többször kellett szájat tátani, vagy szemet becsukni. Viszont nem volt egy percig sem vontatott, inkább végig feszültséget keltett és közel sem lehetett mindig kitalálni a következő lépést. 5 fejezetben meséli el az egész elképzelést és jó, hogy nem szinkronizálták, mert nem is lehetett volna. A különféle nyelveken elhangzottakat hallani kell. A figurák nagyon jók voltak, paródiák tulajdonképpen. Bár Brad Pitt ehhez szerintem nem kellett volna, vagy szűk, vagy bő volt neki ez a figura, érzésem szerint nem rája szabódott. A német gestapósok elvitték a pálmát, a logikájukkal, műveltségükkel, nyelvtudásukkal. Nos ettől még nem voltak szimpatikusak, de az biztos, hogy mindenkit mentsen meg a jó sorsa egy nyájas ellenségtől! Borzasztó. Inkább harapja szemből azonnal a torkomat, az tiszta ügy. Hát beszélgettünk a filmről hazafelé és itthon 4 tányérka kocsonya fölött. Voltak persze nem tetsző momentumok is, de az összhatás végül is olyan, hogy beszélni kellett róla. És hát mire való egy film, ha nem arra, hogy utána némi malíciával szopogatva ujjainkat, meghányjuk-vessük a művet. Ja és a film kapcsán nekem cseppet sem volt érdekes, hogy történelmileg ez hogy is áll a valósághoz képest. Azt már annyiszor megmutatták, ez a film egy nagyszerű blöff , persze felhasználva a kor retteneteit. Szóval nem éppen a kedvenc filmjeim között lesz a helye, de nem bántam meg, hogy láttam. (Már a párbeszédek miatt sem, legalább annyira fontosak, és legalább annyi jelentőségük van, mint a képeknek.)
Szóval, ha legközelebb Tarantino mozit nézek, kicsit vájtabb leszek. (A Ponyvaregényt ugyanis még nem értettem anno.)

Tovább »

"Namáááá!!"

Azért mindennek van teteje, mondta anno Besenyő Pista bácsi és most már én is. Annyira büszkék voltunk az oktatási rendszerünkre, hogy ódákat zengedeztünk arról, hogy diákjaink természettudományos műveltsége ilyen-olyan versenyeken lehengerlő. Meg hogy még a japán diákok is Kodály szerint tanulnak énekelni! Azóta asszem ők már tudnak is, nálunk pedig énekóra szinte alig. Hová is lettünk a "kodályi mindennapos" énekléstől. Aztán jöttek a komor felhők egünkön, mert kiderült, hogy olvasni sem tudnak a gyerekeink, illetve marha jó, mert aki tud, az meg nem érti, hogy mit is olvasott. Aztán mindenféle újdonságot vezettek be és volt, amelyikben leledzett ötlet és ráció, de onnan meg "kilopták" az ötletet, de kezdem gyanítani, a pénzt is. Hát akkor a mi "fennenhordásunk" orrilag már nem olyan korrekt, és nem is kellene lesajnálni a "halzsírszagú" atyafiságot, mert a finnek elhúztak, ami még megemészthető. De majd mindjárt jön Afrika és Dél-Amerika is, aztán nézhetünk, mint a Ghána-magyar meccsen.
Nos a hír csupán annyi, hogy Uruguayban minden általános iskolás tanuló laptopot kapott. A tanulók 70%-a kapta ezt úgy, hogy otthon nem rendelkeztek számítógéppel, így ezen keresztül csatlakozott a család először az internethez. Ja, mert az is járt vele, hogy technikailag hogyan, nem tudom. Aztán mivel ez az egész procedúra az ország oktatásra fordítható költségvetésének mindössze 5%-át "emésztette" fel, hát jövőre bevonják a középiskolásokat és a még nem iskolás gyerekeket is.
Nos azt hiszem, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, mit fog ez jelenteni mondjuk hozzánk képest, ahol még a pedagógusoknak is a jó része nem tudja megfelelően használni a technikát, sok nem is rendelkezik vele, hát hogyan is tanítaná. (Ezt csak azért emelem ki, mert ha meg a gyerekeket hasonlítom össze, tán még rosszabb a helyzet. Mikor lesz mindegyiknek gépe?!) Aztán megint sápogunk egy sort lehet, hogy ki mindenki húzott el ismét mellőlünk, vagy inkább mögülünk.
Kezd elegem lenni, mert csak-csak itt vannak ezek a borzasztó végkielégítéses dolgok és rengeteg pénz is van. De ha valakik (sok-sok valaki), megfúrják, mert inkább nekik kellene az a jó kis pénz, hát előre mondhatom, sok ilyen hírt fogunk még hallani.

Tovább »

Vészrohanga

Persze, hogy az ilyen úgy működik, hogy bejelentik előre: pénteken riadó lesz, ne vetessük le a gyerekekkel az utcai cipőt és a kabátokat ne a szekrénybe akasszuk, vigyük be a tanterembe. Jönnek a katasztrófavédelmesek és mérik az időt, mennyi az annyi, míg kiürül az iskola. Nos, nekem aztán jó ilyent mondani, mert úgy elfelejtem, mint a pinty. Azért az előkészületeket megtettem, de belemerültem a matematika tanítás szépségeibe, mire felriasztott a sulicsengő 3-szor. Akkor aztán kirohantunk, naplót felkapva Editkével nagy tereléssel elértük az udvart. Jó volt, mert 3 percen belül kint volt mind a 6 osztály, szóval így könnyű, de nem ez volt a nap lényege.
Amire nem számítottam, az a gyár hangja volt. Először érdekesnek találtam, aztán átmentem költőibe, hogy szinte jajong, fura volt. Végül eszembe jutottak gyerekkorom riadói, amikor a repülőket és persze mindenkit riasztottak. Volt, hogy kint játszottunk éppen az udvaron, és akkor szólalt meg. Nem volt sosem ijesztő, hiszen minden reggel 8-kor és délután fél ötkor hallottam a hangját. Csak ez egy folyamatos szirénahang volt és mindig végignéztem, ahogyan a házakból futva, rohanva igyekeznek ki a férfiak és tartanak a laktanya irányába. Már el is felejtettem ezt, és aztán eszembe jutott az a hang is, amikor "lefújták" a riadót. Mindez végigfutott a fejemben, amíg álldogáltam a gyerekekkel az udvaron. Kicsit összeszorult a szívem
mert olyan nagyon régen volt.

Aztán 2-3 kemény legényt szétválasztottam és visszaballagtam velük az épületbe.
2 órával később a Főnököm megjegyezte, hogy nem érti, hol a fenébe lesz már az a katasztrófa.
Hát csak ott -gondoltam magamban-, hogy rohadtul eljárt az idő, és annyi minden a múltba veszett. De amíg eszembe jutnak ilyen régi dolgok, addig még legalább megvannak, ha másutt nem, a fejemben.

Tovább »

Hoppá?

Vagy esetleg súlyosabb. Hallottam tegnap a rádióban, hogy a Trigránit Kft. Európa legnagyobb szabadidő központját építi fel Szlovákiában Pozsony (bocs: Bratislava) mellett, valami 30 hektáros területen. Metropolis lesz a neve és 2010-ben kezdi el az építkezést, 5 évig fog tartani és 10 000 munkahelyet teremt. Csak Las Vegas veheti fel vele a versenyt, mert olyan komplexum lesz, amelyben szórakozni, bevásárolni, sportolni és minden elképzelhetőt megtenni lehet. Arra alapoz, hogy 4 nemzetközi reptér is a közelében van, tehát több millió ember meglátogatja majd. A beruházott 1,5 milliárd euróról nem is beszélve.
Minek hoztam ezt ide?

Azért, mert emlékszem rá, hogy kis idővel ezelőtt (1-2 éve), pont ez a cég keresett területet egy ilyen jellegű központ létrehozására Magyarországon. A területre pontosan nem emlékszem, de Budapest nagy körzetében lehetett, úgy rémlik. S a lényeg, hogy jó szokásunk szerint persze volt vita és nyavalygás, és mindenbe belekötés, végül Demján Sándor (merthogy ő áll ugyi ezen cég mögött többek között), elunta és elvitte az egészet Szlovákiába, persze a pénzével együtt.
Szóval miért jó ez nekünk, hogy azt is és azokat is elmarjuk, akik még akarnak valamit. Demján sokat épített már (West End, Nemzeti Színház, MűPa stb) ja és kiszállt a 4-es metróból, a cirkuszok miatt és a kormányzati negyed felépítéséből is ugyanezen okok miatt, és pont ő nem az az üzletember, aki -mint újgazdag-, csak harácsolni tud.
Neki már régóta olyan a helyzete és hozzáteszem az emberi mivolta is, hogy nagyon sokat áldozott pl. a magyar kultúráért, sportért is. (Príma Primissima Díj, Cseh László 6 M ft-ja az olimpiai ezüstökért, meg stb.).
Tehát nem értem, mint mostanában oly sok mindent itten körülöttem. Azt hiszem, a felsőbb érákban lévők nem csak a közpénzeket folyatják el, hanem még sok egyéb kárt is okozhatnak hibás üzletkötésekkel és az ország helyzetének tudatos, vagy nem tudatos további rongálásával.
Gyanítom, hogy én innen a jéghegy csúcsát sem látom, csak mert olvastam róla, hogy van, hát elhiszem, hogy létezik.

Tovább »

Hoppá?

Vagy esetleg súlyosabb. Hallottam tegnap a rádióban, hogy a Trigránit Kft. Európa legnagyobb szabadidő központját építi fel Szlovákiában Pozsony (bocs: Bratislava) mellett, valami 30 hektáros területen. Metropolis lesz a neve és 2010-ben kezdi el az építkezést, 5 évig fog tartani és 10 000 munkahelyet teremt. Csak Las Vegas veheti fel vele a versenyt, mert olyan komplexum lesz, amelyben szórakozni, bevásárolni, sportolni és minden elképzelhetőt megtenni lehet. Arra alapoz, hogy 4 nemzetközi reptér is a közelében van, tehát több millió ember meglátogatja majd. A beruházott 1,5 milliárd euróról nem is beszélve.
Minek hoztam ezt ide?

Azért, mert emlékszem rá, hogy kis idővel ezelőtt (1-2 éve), pont ez a cég keresett területet egy ilyen jellegű központ létrehozására Magyarországon. A területre pontosan nem emlékszem, de Budapest nagy körzetében lehetett, úgy rémlik. S a lényeg, hogy jó szokásunk szerint persze volt vita és nyavalygás, és mindenbe belekötés, végül Demján Sándor (merthogy ő áll ugyi ezen cég mögött többek között), elunta és elvitte az egészet Szlovákiába, persze a pénzével együtt.
Szóval miért jó ez nekünk, hogy azt is és azokat is elmarjuk, akik még akarnak valamit. Demján sokat épített már (West End, Nemzeti Színház, MűPa stb) ja és kiszállt a 4-es metróból, a cirkuszok miatt és a kormányzati negyed felépítéséből is ugyanezen okok miatt, és pont ő nem az az üzletember, aki -mint újgazdag-, csak harácsolni tud.
Neki már régóta olyan a helyzete és hozzáteszem az emberi mivolta is, hogy nagyon sokat áldozott pl. a magyar kultúráért, sportért is. (Príma Primissima Díj, Cseh László 6 M ft-ja az olimpiai ezüstökért, meg stb.).
Tehát nem értem, mint mostanában oly sok mindent itten körülöttem. Azt hiszem, a felsőbb érákban lévők nem csak a közpénzeket folyatják el, hanem még sok egyéb kárt is okozhatnak hibás üzletkötésekkel és az ország helyzetének tudatos, vagy nem tudatos további rongálásával.
Gyanítom, hogy én innen a jéghegy csúcsát sem látom, csak mert olvastam róla, hogy van, hát elhiszem, hogy létezik.

Tovább »

Árkon-bokron

Szép város ez a Budapest, ezt senki nem tagadhatja. Mindig el tudok csábulni az épületek szépségén, a budai hegyoldalban, a hidakban és általában ennek a városnak olyan szépségein, amelyeket csak itt lehet látni. Eltekintve most az új épületek kevéssé harmonikus sokaságától, a régi értékes épületek sajnálatos sérüléseitől és koszolódásától az összhatás még mindig egyedi. De! És most jön ugye a de. Amit most városszerte látni, az elképesztő. Rendben van, hogy meg kell újítani a hidat és építeni a metrót és még nem is tudom miket. De könyörgöm, ezt miért egyszerre az egész városban? Ilyen jött-ment vidéki bámész kénytelen órákat keringeni a városban, mert mindenhonnan elvezénylik, leterelik, kerülő útra küldik és persze tábla csak az elején van, hogy menjél ide-oda, vagy az utca le van zárva. Utána már mindenki alkotó módon oldja meg a problémáit akkor is, ha nem lakik éppen a városban, azaz nincsen az ujjában az egész káosz könnyű, vagy egyszerű megoldásának a kulcsa. S a hab a tortán még az, hogy miután néha körülnézel, hogy tájékozódj, azonnal fülsiketítően ledudálnak a mögötted jövők, hogy miért tétovázol annyit, amikor előtted van 5 lehetőség és nyomuljál, de gyorsan. Ennek köszönhetően tegnap 2 hidat akaratunk ellenére megjártunk és akkor már nem tudtam annyira gyönyörködni a látványban. Vajon a külföldiekkel is ezt csinálják? Mert akkor immár a blog archívumába került idézett cikkecske (Öngóól) igaza a mi barátságosságunkról és kulturáltságunkról (vagy 1000 éve), erősen sántít. (Megírtam rögtön az észrevételben, még ez előtt az affér előtt.) Elgondolkodtam azon is, hogy ennek az egyidejűségnek mi lehet az oka. Politikai-e, jönnek a választások, teszünk az asztalra (vagy Rátok?), esetleg ebben az ínséges időkben, most éppen "dől a lé?" Ehhez kicsi vagyok, hogy jó infóm legyen, de innen üzenem, ez mindenhogyan irtó tropa, és minden külföldi, ha esze van, éppen ne most jöjjön várost nézni és turistáskodni. Nekem elég volt ez az 1 nap, nem mondom, hogy felemelő a "Szekér-legyes" udvarom a trágyaszaggal, de ettől függetlenül itt oda megyek és akkor, ahová és amikor akarok.

Tovább »

Árkon-bokron

Szép város ez a Budapest, ezt senki nem tagadhatja. Mindig el tudok csábulni az épületek szépségén, a budai hegyoldalban, a hidakban és általában ennek a városnak olyan szépségein, amelyeket csak itt lehet látni. Eltekintve most az új épületek kevéssé harmonikus sokaságától, a régi értékes épületek sajnálatos sérüléseitől és koszolódásától az összhatás még mindig egyedi. De! És most jön ugye a de. Amit most városszerte látni, az elképesztő. Rendben van, hogy meg kell újítani a hidat és építeni a metrót és még nem is tudom miket. De könyörgöm, ezt miért egyszerre az egész városban? Ilyen jött-ment vidéki bámész kénytelen órákat keringeni a városban, mert mindenhonnan elvezénylik, leterelik, kerülő útra küldik és persze tábla csak az elején van, hogy menjél ide-oda, vagy az utca le van zárva. Utána már mindenki alkotó módon oldja meg a problémáit akkor is, ha nem lakik éppen a városban, azaz nincsen az ujjában az egész káosz könnyű, vagy egyszerű megoldásának a kulcsa. S a hab a tortán még az, hogy miután néha körülnézel, hogy tájékozódj, azonnal fülsiketítően ledudálnak a mögötted jövők, hogy miért tétovázol annyit, amikor előtted van 5 lehetőség és nyomuljál, de gyorsan. Ennek köszönhetően tegnap 2 hidat akaratunk ellenére megjártunk és akkor már nem tudtam annyira gyönyörködni a látványban. Vajon a külföldiekkel is ezt csinálják? Mert akkor immár a blog archívumába került idézett cikkecske (Öngóól) igaza a mi barátságosságunkról és kulturáltságunkról (vagy 1000 éve), erősen sántít. (Megírtam rögtön az észrevételben, még ez előtt az affér előtt.) Elgondolkodtam azon is, hogy ennek az egyidejűségnek mi lehet az oka. Politikai-e, jönnek a választások, teszünk az asztalra (vagy Rátok?), esetleg ebben az ínséges időkben, most éppen "dől a lé?" Ehhez kicsi vagyok, hogy jó infóm legyen, de innen üzenem, ez mindenhogyan irtó tropa, és minden külföldi, ha esze van, éppen ne most jöjjön várost nézni és turistáskodni. Nekem elég volt ez az 1 nap, nem mondom, hogy felemelő a "Szekér-legyes" udvarom a trágyaszaggal, de ettől függetlenül itt oda megyek és akkor, ahová és amikor akarok.

Tovább »

Fonói emlék

DISZNÓTOROK IDEJÉN

Hétvégi hajnali szürkületkor gyakorta állapítom meg esztendők óta, hogy nincsen mire igazán jól felébredjek. Pedig hát tél is van (vagy mi), a falunk is megvan még, és a december is elkövetkezett. Ilyenkor már a jó betájolás végett is, kidugtam a fejemet a felsőpolcos ablakomból és füleltem. Többnyire sikerült összeszámolnom a közelünkben torra készülők sivító disznóinak hangját, aztán bevásárló utam közben a helyszíneket is.

Hangulata volt ezeknek a kora reggeleknek, hiszen a „fogóemberek” lépteit is hallhattam, ahogyan egyik helyről a másikra ballagtak, értékelve az eseményeket. A szúrások szakszerűségét a visítás hosszából osztályoztam. Megkönnyebbülten hallgattam, ha gyorsan némult az állat, és kifakadva morgolódtam a hosszantartó kín hallatán. Nemigen foglalkoztam akkor még azzal, hogy mi mindenre kell és szükséges a bőven elfolyó disznóvér.

Gyerekkorom emlékei között pont ez az egy szúrás nem szerepel, mert nagyapám sosem engedett bennünket, unokákat ilyenkor a közelbe. Bizonyára igaza is volt, hiszen a legutóbbi időkig hallani lehetett a legkülönfélébb balesetekről, amelyek ritkán a véletlennek, legtöbbször az emberi könnyelműségnek, hozzá nem értésnek, felelőtlenségnek voltak a bizonyítékai. Kezdő korunkban nekünk is futott el jószágunk, és a mai napig derűs emlékünk, ahogyan kedves szomszédunk eléállván akaratlanul is meglovagolta. Szerencsénk volt, így hát emlegethetjük továbbra is mosolyogva.

Az esemény a továbbiakban a szertartások előírásszerű láncolata, hiszen gyakorta hangoztattuk: mindennek meg kell adni a módját, nem szabad elsietni, nem verseny ez, és nem kerget a tatár.

A kedvencem a hurkatöltés volt mindig. Lehet azért, mert ott már láttam a munka végét, de az is lehet, hogy a fáradság és némi bor hatására a kompánián akkor tört ki rendszerint az elmebaj. Miközben halomba gyűlt a hurka az asztalon, majd csöndesen forrdogálva abálódott az üstben, közösen előállítottuk minden kabarécsütörtök és szombat paródiáját, úgy magunk kedvére szabadon. Majd miután ezzel is leszámoltunk, a fehér asztal mögött folytattuk abban a biztos tudatban, hogy leülni ugyan sikerült, de huncut legyen, aki egész napos álldigálás után még egyszer ezt a nap végén megpróbálja!

Nem tudom, hová tűntek a disznók, és hová lettek ezek a reggelek. Nem bonyolódom bele az Uniós kvótákba és egyéb, számomra nem igazán megérthető gazdasági szabályozásokba. Már azt is tudom, hogy visítani sem visíthat az állat, törvény van rá, állatvédelmi, és ez biztosan jól is van így.

De eltűnt a faluból ismét valami, ami régtől fogva hozzá tartozott, övé volt, azzá tette, amiért lakói szerették, ha itt születtek, és amiért ideköltöztek azok, akik lakóhelyüknek választották.

Azt hiszem, mégis körülnézek a piacon. Talán akad egy jóravaló disznó, aki (ha választhatna az előírásszerű tömegfeldolgozás és a hazai „rumli” között), engem választana. Megígérném neki a hajnali pálinkát, és az esti bort is, és megemlegetném, valahányszor asztalomra kerülne a belőle készült házi toros káposzta.

Miért is került ez ide most? Nem másért, vettem ma hurkát és kolbászt a BOLTBAN. S csak úgy eszembe jutott, mennyire nem beszélünk ugyanarról akkor, ha egyszerűen megvesszük. Mit? A végterméket. Haha.

Tovább »

Réétess

Holnap Felsőőrsi képeket csináltatok. Ha már attrakcióvá válék!!

Még jó, hogy megtanultam. Akkor még nem gondoltam, hogy mutogatni fognak ezzel a ténykedéssel. Hihihi....

Tovább »

Mit is akartam?

Csak úgy mennek ezek a napok, egyik éppen olyan, mint a másik. Lesegetem esténként az égboltot, hogyan fordul tova a Göncölszekér. Rohanunk az őszbe, egyre inkább és bár a hétvége és a jövő hét még meleget ígér, az akkor is szeptember végefelé lesz már. Hát a fűtésünk nem fog beindulni az idénnyel, de ezt gondoltam előre, hogy így lesz. Viszont felfüggönyöztem magam és a cserépkályha is jó. A fürdőben ott van a gáz, s az udvaron itt a Fonóból felhozott fa. Legalább ezügyben nyugodtan alszom, nem fenyeget a tél.

Kíváncsi vagyok a holnapi napra, részben a rétesezés miatt, részben az Ascona miatt. Remélem, jól kijövünk belőle estére. Vasárnap pedig újra jön a Mami, hamarosan ő is felköltözik Budapestre.

Jövő héten szombaton szüret a Lajcsinál. Hm. Tanulságos lesz asszem.

Szóval nem is akartam ám semmit, csak firkálgatok. Andrisék holnap elmennek, nem érint nagyon, nem itt voltak jórészt. Hiába voltak itthon, olyan volt, mintha nem lennének, nem tudtam róluk semmit.

Pedig örültem nekik, hát remélem legközelebb jobban osztják az idejüket. De persze az is lehet, hogy sosem jönnek majd hozzám annyit, mint Boglárra. Most tudom, hogy ott kényelmesebb, de ilyen szempontból én sosem leszek versenyképes ezzel a kis házzal. Ha mással nem, akkor maradok lemaradva.

Tovább »