Ülök a nihilben

Nézek jobbra és nézek balra és lassan úgy járok, mint a kis egér, akinek akár van dió-mogyoró a két oldalán, akár nincs, mindenképpen elvágja a penge fölött a nyakát. (És még sapka is hiába van rajtam!)

A fene sem tudja már, hogy ez baj-e, vagy nem, de azon kaptam magam, hogy ki vagyok magam által rakva, valami senki szigetére, mert hirtelenjében rávágtam valakinek a kérdésére (szépen ám, gondolkodás nélkül), hogy jelenleg nincsen olyan a politikai palettán, akire szavaznom lehetne. Még jó is, hogy most nem is kell, mert nagyon bajos lenne, ha itthon maradnék. 

Olyan silány, semmit mondó, komolytalan figurák azok, akik képviselnek bennünket, hogy nem is csoda, ha egy kalap alá veszi őket lassan mindenki, persze kivéve a gyevi bírót és a FIDESZ-fanokat.  Gyurcsányért is kár, és hiába tudjuk, hogy meg tudná szorongatni jelenlegi náci pártoló vezetőnket, sajnos ő csak akkor rúghatna labdába, ha végre tökéletesen és totálisan elengedné annak az MSZP-nek a pracliját, akinek a tagjai hátba szúrták, elárulták, és csak koloncként vannak még most is a nyakán. Ja, és fennhangon nyilatkozgatnak, hogy ők hisznek Gyurcsány ártatlanságában. Ez is eléggé álságos kiállás, mert nem szeretem ezt a hiszek szót. Erre ugyanis később simán rámondhatják, hogy persze, mi hittünk, aztán tévedtünk, de erről nem mi tehetünk.

Ha valamit állítunk, akkor ne higgyük, hanem vagy tudjuk, vagy nem tudjuk és kész. Én szeretném, ha a jelenlegi parlamentünket kitevő valamennyi párt elmasírozna messzire, és jó lenne, ha helyettük teljesen frissek jönnének, akik végre valóban szolgálni mennének, és nem zsebet tömni. nem is adnék én ennyi minden fizetést és járadékokat.

Főállás szükségeltetik és akinek igazi tébolyult hobbija az országon való javítás, hát tegye, de ne ilyen körbelefizetős módon. (Miért, mi más a frakciófegyelem? Hol van az egyéni elszámolás a lelkiismerettel és a választókörzettel? Mindent felülírt már a pártfegyelem.) 

Szóval nem szavazok, és igyekeznünk kell, ha 3 év múlva találni akarunk végre valakit. (De ne királyt!).

Tovább »

Szép új világunk

Most aztán szorulhatok megint! Nem elég, hogy egy csomó söralátétnyi adóívem van, meg szuper bruttósítanom kell, még "költségvetési bűnöző" is lehetek. Ez egy újfajta kategória, gyanítom, elébb-utóbb, fél ország leüli majd a 2-10 évig terjedő kis időszakát. Elég hozzá, némi tévedés is akár, ezekkel az adópapírokkal. Biz isten, már most izzad a tenyerem, csak még nem döntöttem el, hogy félelmemben, vagy rohadtul nagy pofont tudnék adni annak, aki kitalálta. 

Nem azt mondom persze, hogy nem voltak ügyeskedők, meg táppénz-csalók, meg vámbűntettek, hiszen tudjuk, éppen elég sokan varázsolták ki megcibált tekintélyű országunk lyukas zsebeiből a kemény valutának alig számító forintokat. De könyörgöm! Megint azokat kell csesztetni, akik nem nagyban fúrják a söröshordót, gondoljunk csak Szijjártó úr jogtalanul felvett kicsit többre sikeredett fizetésére, ami cseppet sem szúrt szemet neki. Akkor ő éppen nem károsította a büdzsét? Vagy a képviselők egyéb kedvezményeire, adómentességére, autócseréjére? Ámbár az sem biztos, hogy Miniszter elnökünknek akkora iroda kellene, mint 10 napköziotthonos terem 200 gyerekkel? Ja, és új bútorokkal? A fenébe is nem sorolom tovább, remélem kis stílű bűnöző leszek, aztán majd tudósítok több béna társammal együtt a rács mögül, csak elég börtön kell hozzá. Jah, lesznek is, amúgy is bezárnak sok iskolát.

Gondoltátok, hogy ilyen totális lerohanás lesz itt? Még átnevezni is kell mindent, az Elvis Presley tér lesz a kedvencem, a fenébe ezzel a Roosevelt térrel, meg a Lágymányosi híddal, meg még ki tudja.

Csentem is egy jó kis képet, pont ideillő:

Hamarost meglesz az a korona is, köztársaság eltakarítva, jöhet a Monarchia, akinek pedig nem tetszik, majd megy Gyöngyöspatára.

"Szép új világ", írták a rendszerváltó fiúk, benyeljük mi, hogy foglalnánk most már imáinkba az összes ütődött fülkeforradalmár mindkét kezét is "csókolom."

Tovább »

Állam a lomin!

Ha egy tájékozódni kívánó külföldi (akinek tudjuk, csökkent az értelme, és még nagyot is hall, mert tagolt, ötszöri ordibálásunkat sem érti az idiótája, pedig magyarul mondjuk neki!), manapság arról érdeklődne, melyik országba is érkezett, ebben a határtalan Európában, még ösztönösen rávágnánk, hogy Magyarországba. Aztán rögvest restelkedve kiigazítanánk magunkat: hm....hm: vagyis Abszurdisztánba. Tudjátok, szomszédos a nem újkeletű Baromsággal és a történelmi Sötétséggel. Friss állam vagyunk még, alig egy éve alakultunk, és ez is abszurd, mert fülkékben hoztuk létre államunkat. Bár Trianon óta nálunk ez a 2/3 az okkult szám, ezért nálunk minden így értendő. Itt minden 2/3 arányban működtethető, de abban abszolút jól. 

A pénzünk az "abszurd" 1/3-át éri a leváltott forintnak, mert 2/3-da a fő-abszurdok zsebeibe vándorol, akik csapatokat gyűjtenek, valami fekete egyenruhában. Mielőtt azonban bevetnék őket Európa ellen, itthon kell gyakorlatozniuk, elsősorban a cigányokon, mert ők is feketék és ezért jobban látják őket.

Ha a turisták, akik persze nem hozzánk jöttek, csak ide érkeztek,  megkérdeznék, mi az országunk fő gazdasági profilja, elámulnának, mert bizony ki nem találnák soha! Hát  a fogorvoslás. Olyan egyszerű, mint két abszurd pofon, mert ha kapsz, kihullik elől legalább 2/3 fogad, és aztán hívhatod a külföldit, hogy csináltassa meg itt, nálunk, a sajátját. Mink már nem fogunk fogat csináltatni, mert az "abszurd" erre nem túl jó fizetőeszköz, asszem nem is jegyzik még a valutapiacon, de lehet, hogy a "szellentéssel" már konvertálható és így azért 15 év múlva lesz belőle euró. (Már úgy értem, az alapanyagából.)

Most nekünk különben nagyon jó, mert ránk figyel egész Európa, még Cohn-Bendit is itt volt, de "elmenekült" tőlünk, mert a helyes kis jobbikos riporterünk (aki fia lehetne Benditnek), revánsot akarván a Főkormányzónkon esett brüsszeli sérelemért, csúnyát kérdezett tőle. Aztán meg nagyot hazudott, de minálunk a média olyan, hogy ezért kinevezték szerkesztővé, vagy fő-főszerkesztővé, mert olyan jól moderálja a híreket, hogy 2/3 modul belőle az "ekk", és 1/3 a hír. Ami alatt még recseg a rádió, vagy a köszörű elvágólag a torkában, hogy ne fájjon, mert más nem használ ebben az influenzás világban. De ide aztán Abszurdisztánba többet nem jön az sem, mert megáll a határainkon kívül, ezt már mindjárt elfogadja az ország vezető szerve, a Purparlément, és alírja gojóstolal Palibá (bé), pedig halkan odasúgta vitéz Bányainak, hogy "nem lesz ebből nagy purparlé odakint?" V. Alagcsúti pedig azt válaszolta, hogy ne csinálj úgy, mintha elolvastad volna, inkább hozz nekem egy fehér lovat, de ne legyen rajta dakota jelvény, és a ló neve pediglen legyen Autokrácia. Majd "Cicámnak" fogom szólítani és akkor mindenki az országban macskának fogja nézni, úgyis olyan hülyék, mindig elhiszik, amit mondok.

Mire izzadtan felébredtem, éppen kezdtem örülni, hogy milyen marhaságot álmodtam, aztán megittam a kávémat, beengedtem a macskákat, bekapcsoltam a rádiót és 2 recsegés után rájöttem, hogy nem is álmodtam. Rémülten kaptam a pénztárcám után, hogy abszurdok vannak-e benne, mivel azonban semmi volt benne, megnyugodtam.

Még nincs veszve "SEMMI" sem.

Tovább »

Inkább a beszédhiba!

Tudom, hogy már lerágott csont, mert ebben a motorizált internetes áradatban nem lehet hónapokkal később reagálni. 

Eszemben nincs a filmről mozis elemzéseket írogatni, csomót lehetett eddig is találni. Persze mindenkinek egyéni és sajátos a véleménye, mert mindenki más-más részletet emel ki, vagy gondol jelentősebbnek. 

Az axióma nálam, hogy Colin Firth jó színész és kedvelem. Örültem is a díjnak, megérdemelte, és ilyenkor az összes filmje is bevillan, amíg idáig elért. Azonban végig azon gondolkodtam, hogy bár különösen nehéz lehet egy dadogóst eljátszani és küzdeni a megszólalásokkal,  főként ennyi kamera-közeli felvétellel, nagyon méltó párja a filmben Geoffrey Rush.  Röstelltem, hogy nem is ismertem különösebben, pedig 1 Oscarral és 3 jelöléssel rendelkezett már e film előtt. Nagy alakítása volt, lubickolt benne.

De mindezek ellenére, még nem ragadtam volna billentyűt, éppen, mert megírták előttem ezeket sokkal többen és részletesebben.  Ellenben maga a beszéd volt az, ami zavarba ejtően áthallásossá vált számomra. Volt  előtte egy filmjelenet, ami Hitler szónoklatát mutatta. VI. György nagy érdeklődéssel nézte,  s amikor megkérdezték tőle, hogy miről beszél Hitler, azt válaszolta nem tudja, viszont nagyon hatásosan teszi.

A film végén VI. György beszéde az élő ellenpéldája volt ennek. Abszolút hatástalannak tűnt, hiszen semmi hadonászás, semmi kiabálás, csak a csöndek és az akarat, hogy a szavak és mondatok sikerüljenek. El is lehetett volna veszni e formákban, de a beszéd önálló életre kelt bennem, és  a mai Magyarországon ülve rémesen hangzott. Annyira aktuális volt, annyira minden mondata ült most, egy ugyanolyan veszélyes ember hagymázas diktatúrája ellen, hogy szinte rosszul lettem. Tudom, a történelem ismétli önmagát, mégis arra gondoltam, hol van vajon a mi György királyunk, azt sem bánnám, ha dadogna, csak legyen egy tiszta, világos, karizmatikus vezető, aki nemes egyszerűséggel lesöpri Viktátort, és legfeljebb cenzúra nélkül annyit mond, hogy: "fuck!"

Tovább »

Palira vett tanerők

Már nem egy bejegyzést írtam azzal a sóhajtással, hogy "bezony kevís a lóvé", és a csávók között a legfőbb is bajban lehet.

A jobbkeze pedig annyira, hogy inasát küldte maga helyett magyarázkodni, aki hűségesen próbálkozott is. Persze a tény ettől még tény, hogy borul a gazdaság, és  vele sajnálatosan minden egyéb is. Három hónap alatt teljesítette az ország az egész évre irányzott hiányt, hát akkor most mi lesz fiúk?

Gondolom, még keményebben folytatódik a mindenkitől, mindent elveszünk politikája, amit eddig is tapasztalhattunk, csak az a kár ebben, hogy futunk egy olyan szekér után, amelyik messziről még rakottnak tűnik, közelről pedig régóta üres, nem csak annak látszik. Hol van az a beígért gazdasági rendbetétel, ami majd hozza az adóforintokat, hát sehol. A kiosztásból való visszavétel nem jelent pluszt, nem hoz többletet a konyhára.

Ha mindenhonnan elveszünk, mink fog maradni? (tudom ám, csak nem írom le!).

De ami az egészben mégis bosszant, az mindig az álságos félremagyarázás, a hülye duma. Most éppen a pedagógusok óraszámát kell felemelni, heti 22-ről, 28-ra azzal a kísérő szöveggel, hogy a pedagógus ne lébecolgasson a sok szabd idejében, míg mások 40 órát kötelesek dolgozni.

Esküszöm, a 3 gyerekem közül egy sem lett pedagógus, mert azt mondták, hogy ők aztán nem szaggatják magukat ennyit, ennyiért. De  jó, ne legyen nekik sem igazuk, jöjjön az a 28 óra, vagy akár 35 is lehet, mindegy. Bent lehet ennyit tölteni az iskolában vígan, csak azt nem fogják fel, hogy a pedagógus nem takarítónő, munkájához szükséges a gyerek. Őket valószínű, még a FIDESZ sem fogja bezárásra ítélni, így hát nem tudom, mit fogunk csinálni ennyi óraszámban. Illetve nagyon jól tudom. Egymás munkáját elvenni és aki délelőtt tanított, majd az napközizik is, legalább elég fáradt lesz ahhoz, hogy az első kekeckedő kis srácnak rögtön lekeverjen két pofont.

Másnapra pedig nem is fog már készülni, mert arra úgysem lesz ideje, elég, ha megtartja azt az órát valahogy. Amit eddig elvégzett 2 ember, most majd egy fogja. Ismét emelünk egy nagyot az oktatás eddig is silány színvonalán, újabb erős kritikának kitéve magunkat. Az persze el sem hangzik, hogy létszámcsökkentés és spórolás, hanem jön ez az izé. Ez az egyen szöveg, az egyen terhelésről.

Szóval naponta jönnek újabb és újabb arcul csapások, hol direktben, hangosan, hol meg sunyin, laposan. Azért teszek ide legalább egy, nagyon vidám képet, hogy láthassuk, azért valaki boldog is ebben a katyvaszban, amit Magyarországnak hívunk mostantól.

http://nepszava.com/2011/04/magyarorszag/fotok-az-orban-alkotmany-megszavazasarol.html/attachment/oorban-boldog-qpr

Tovább »

Szent Tákolmány

Elúszott az Alkotmányom. Nem vagyok mérges, még felkiáltó jelet sem tettem.  Régtől datálódik, még gyerekkoromtól talán, hogy a Szózatot szeretem. (Na most annak is be van fűtve, nagy lélegzet kell már hozzá 

is).

Nem nagyon szerettem az Isten áldd meg a magyart, és amikor a rendszerváltáskor bevezették, hogy minden templomi szertartás végén eléneklik, ott végleg befuccsoltam a "Nemzeti imádságunkkal". Nem gondolom, hogy ettől én most nem lennék magyar, vagy hazafi, csak nem ez a szívem csücske, nem ebben nevelődtem.

Aztán hiába is akartam volna megtérni, mindig volt egy kenetteljes, aki odacsapott a fejemre akarva-akaratlan. Legutóbb a temetésen, és a vasárnapi Istentiszteleten lett elegem, és nekem ne mondja, magyarázza, hogy már nem lehet az elhunytról beszélni a temetésen, csak a vigasztalás igéit mondani. Aztán találjuk ki, hogy kit is temetünk, mert még a neve sem hangzott el. Ez pöpec így, nem bakizik az atya, standard szöveget mond, férfira, nőre, mindenkire.   

De az Alkotmányról volt szó, mondanak rá mindeneket, hogy hortysta, meg egypárti, meg nem egy bónusz a demokráciának, már, ha lesz még ilyen. De nekem nem lesz alkotmányom az olyan, ami szintén valami hitvallással kezdődik és a szent korona tanok benne a vezérlő elvek.   Gyanítom, velem együtt elég sokan kimaradnak így a lelkes követésből, és csak azon gondolkodtam, mit fogok tenni, ha közalkalmazottként esetleg esküt kell tennem rá.

Hamar odajutottam, hogy kijelentem, én sem hazudtam sosem, és nem is fogok, az esküt természetesen bármire leteszem, öreganyám bibircsókos orrára, vagy az enyémre akár. Aztán megyünk dolgozni, amíg van munka, és most nem is szólok többet ezekről a frankó munkalehetőségekről, amikre rástartol most egy csomó rokkantnyugdíjas is. Nehogy már mindenki azt higgye, hogy lubickolhat itt kerek 90 napig a bőségben. 

Igaza van Altairnak: ha lecsökkentik a járandóság idejét, miért nem csökken a mi hozzájárulásunk ehhez? Megint nyelünk fiúk?                          

Tovább »

A Kis herceg 2011-ben

Várakozással készültem rá, és kíváncsisággal is. Egyrészt, hogyan is lehet ezt a könyvet színpadra állítani, másrészt hogyan viszonyulnak hozzá ezek az alsós gyerekek.

A veszprémi színház próbálkozása becsületes volt, igyekeztek annyi látványt és ötletet kihozni belőle, amennyit csak lehetett, persze a hitelesség és a könyv keretei között. Igazi látvány volt, szinte 3 D-s, amikor a vetített háttérben megjelent a Föld bolygó forogva, vagy a csillagok. Nagyon tetszett. A sivatagon nem lehetett mit variálni, de jók voltak a kis bolygók emberei is. Az iszákos, a lámpagyújtogató, a térképész, a bankár mind egy-egy mozgatható magaslaton bolyongott a csillagok előtt-között. Szóval voltak ötletek. A szereplők is igyekeztek, a pilóta kicsit halvány volt, a kis herceg gyerekecskéje talán 20 előadás után biztosabb lesz, de ez óriási teljesítmény egy ilyen kisgyerektől. Megtanulta majdnem az egész könyvet! csak néztem. (Másnap elmondtam a suliban a gyerekeknek, hogy nekem aztán ne "rinyáljanak " többet egy-egy kis vers miatt.).

Azért két dologban megegyeztem magammal: az egyik, hogy ez a könyv alapvetően, mint tudjuk, nem gyerekeknek íródott. Kevés gyerek érti meg azokat a mély bölcsességeket, amelyeket az író beleírt. Még akkor is mondom ezt, ha előtte felkészítjük a gyerekeket mindarra, amit látni fognak, hogy értsék is.

A másik, ahol ennyi beszélgetés van, az messze nem egy sodró lendületű, cselekményes mű. Magyarán, sokszor nem volt mit nézni, inkább csak bámulni és hallgatni.

Zajongtak is időnként, fáradoztak is, mert ugye a figyelem, az nem mindig szórakozás, ha érteni szeretné azt, ami a színpadon folyik.

Azon is elgondolkodtam, megvan-e a mai gyerekeknek az az érzelmi háttérvilága, ami ilyen művek befogadását segítheti. Nem mozdulnak már rá, egy olyan történetre, mint a Pétör a csaló, vagy a Hét krajcár. Inkább nevetnek rajta, nem áll hozzájuk közel, nem ismerik azt a világot, amiben ezek a művek születtek. Nem tudom, jó-e, vagy nem, mindenesetre ma már máshogyan van, és nem hiszem, hogy ezek a gyerekek valaha Jókait vagy Mikszáthot, vagy Móriczot fognak olvasni.

Nem mondom, hogy nem fognak olvasni, de mást, és ettől és a kortól is már nagyon mások is lesznek.

A kis herceg lehet, hogy idejét múlta már, azt sem tudom, lépett-e a helyébe más. Harry Potter nagyon más, érthető, hogy ezt a küzdeni tudó varázstanoncot szeretik, nem azt a kis málét, aki hagyja, hogy megmarja egy kígyó. (No, ebből is lehetne rittyenteni egy irodalmi diplomamunkát, hátha még nem jutott eszébe senkinek, e két hőst összevetni tudományosan.)

Szóval megnéztük az előadást, a gyerekeknek másnap jól előjött a látott kép, a felszín, én pedig sokat mélázhattam az idő múlásán és azon, hogy bizony egyik generáció sem olyan, mint az elődei és ez jól is van, de régebben ezek lassabban történtek, volt 2-3 generáció is amelyik értette egymás nyelvét.

Tovább »

Hahahahhh..

Röviden, ez nagyon tetszik:
Mi volt az előző neve Szijj-ártónak?

....

"Szemenszedett"!

Amit a szakszervezetiek ugyancsak tudnak, mert mondták is.

Tovább »

Eurovízió 2011.

Mielőtt totál elmerülnék a mindennapi politika szennyes mocsarába és már magam számára is unalmas lennék, röpke időre visszatérek a normál élethez és végigcsemegézem a kínálatot. Azzal a tudattal persze, hogy már kész, eldőlt az egész, de hátha nem mindenki tudja.

Szóval volt szép itthoni verseny, bemutató, minden, ahogy kell és Wolf Kati (a Vuk dalos kislány-nagylány) lett a befutó a dalával.

 Az első dalt az a Hoffmann Mónika énekli, aki valamelyik még kezdő Megasztáros szériából kiesett, mutatós, jól is énekel,  a gond a teljesen szokványos dallam és ritmusvilág, sivár gépkísérettel, ami fölött el lehet ugyan énekelni szépen, de semmiféle egyebet nem mozdít a lélekben.

A második Rácz Gergő, nem volt nekem szem előtt ez a fiú, sem a csapata,  most mindenképpen egy érdekesebb dallal kínálták meg, van ötlet a hangszerelésben, az egész hangzásban, bár nekem annyira nem tetszik, de azt elismerem, hogy legalább eredetinek tűnik, és jól énekel.

Tóth Verát szerettem mindig, soha egy félresikerült hangot nem hallottam tőle, kár, hogy ilyen súlytalan dallal kínálták meg, így hiába énekel jól, amire képes, annak ez a limonádé a közelébe sem megy, tehát, beleszürkül a tucatba.

A negyedik, a nyerő dal igazán megtestesíti azt, amit (családom már ismeri), én hupp-hupp dalnak szoktam hívni. A monoton alákevert rémes gépritmus fölé aztán próbálkozni lehet mindenfélével, még a szépen felívelő futamok sem tudtak meghatni, olyan sablon az egész.

Polyák Lilla szintén remek lenne, de hol van a neki való, gyönyörű dal? Hát ez pont nem az megint, és ezzel sajnálatosan vége is a kínálatnak.

Tippem, hogy nem nagyon leszünk nyerés közelben,  és azt hiszem , ez még csak nem is annyira az előadókon múlik, a kínálat lehet akár tökéletes is. de hol vannak azok a zeneszerzők, akik tudnak még dalokat írni, és hol vannak a dalszövegek írói?

Egy Presser, egy Dusán, egy Bródy ma már nem fogyasztható színvonal? Lehet, hogy túl sok ebben a bóvlisodó világban?

(Vagy idősödök és morgok mindenre:. Úgy is kell nekem!)

Tovább »

Elkészült az országpersely...

Hegyek vajúdnak és egerek születnek-mondanám, de túlzásnak tartom a hegyeket. Inkább maradnék a politikai paprikajancsiknál, akiket már nem is tudom miféle lendület, vagy szél visz még előre, egyre idiótább ötletek felé.

Most az egyik legújabb briliáns, a mentsük meg együtt Magyarországot, és adakozzunk azért, hogy csökkenjen az állam adóssága, na és biztosabb legyen a leendő nyugdíjunk. 

szíjsodró  úr bejelentette, hogy Győrben hozták létre ezt a jótéti hülyeséget, valami papi személy kezdeményezésére, 1 millió forint alappal. Na és aki ész nélkül rohan, és még mindezek után fizetni akar, hát teheti, sőt leírhatja az adójából.

Hát folynak a könnyeim, ennyi segítőkészség láttán, és nem tudom kik lennének azok az "IGAZI MAGYAR" díszpéldányok, akik, miután a vörös iszapos segélyeket magáévá tette e társulat, csak úgy, mint a magánynyugdíjakat, még önként és dalolva rohannak, mint amikor a macska fenekét bekenik mustárral és nyávogva nyalja.

Nem fogynak ki az ötletekből, ebben akár biztosak is lehetünk, és másról sem szól Orbán mézes, bülbül-szavú mondókája, mint csakis a pénzről, amit még ki tud énekelni-facsarni, nagyobb részt persze szín-törvénytelenül bárhonnan és bárkiből.

Hát nem tudom most már, hogy meddig megyen ez, hovatovább az a gyanúm, előbb-utóbb mindenki pénztárcája sorra kerül, ne legyen senkinek illúziója ez ügyben.

Ja, mondták már a "fülkések", hogy magától a fülkétől is kezdenek rosszul lenni? Nagy dobás volt, csak gratulálni lehet hozzá utólag és folyamatosan.

Tovább »

Előkerült "Gyevi-bírók"!

Székely paraszt bácsi letörölné a homlokáról munkája verítékét, köpne egyet a porba és lakonikusan csak annyit mondana: Gondútam.

Aztán bizisten kapálna tovább, mert az legalább vezet valahová, legalábbis a sor végére bizonyost.

Nos, kiderült, aminek ki kellett, hogy az a visszamenőleges hatályú 98%-os adó befizetése a két és fél millión felüli végkielégítéseknek, éppen a képviselőkre nem vonatkozik, mert meg lett magyarázva, hogy miért nem. Ezzel itt nem is tölteném az időt, mert nekem az alapvetéssel volt mindig bajom, azzal, hogy egyáltalán miért is jár nekik végkielégítés.

Senki nem titkolja el előttük, hogy kinevezésük nem határidő nélküli, azaz csupán 4 évre szól, és ezt akkor is tudták, amikor tömött sorokban tolongtak a mandátumokért. Nem értem tehát eleve, hogy ami adott, tudott és ezekkel a feltételekkel elfogadott, arra mi a bánatos tehénnek jár a végkielégítés. nem vesztették el az állásukat, holmi leépítéssel, meg sem szűnt, hiszen jogutódja a következő parlament és egyáltalán!

Gondoljunk bele, van képviselő, aki a rendszerváltás óta bent csücsül igen ügyesen, és miután 20:4 megvan 5-ször, éppen most tanítom is, hát vagy 15 milliót már tutira felvett csupán azért, mert 4 évente újra megválasztották.

Eldobom az agyam, és akkor mostan rájuk nem vonatkozik a jogszerűtlen. Kéretik akkor ezt kiterjeszteni a kisebb svihákokra is, akkor legalább fazonírozott képe lenne az ügymenetnek!

Tovább »

Asztalra pottyintva!

Emlékszem még arra a május elsejére, 2004-ben, amikor tűzijátékkal és egyéb dérrel dúrral ünnepeltük országszerte azt, hogy mi is uniós ország lettünk. Nem hiszem, hogy mindenki félájult volt a meghatódottságtól, de arra emlékezem, hogy a közhangulat inkább volt örömteli, mint fanyalgó. Azzal ugyan akkor még nem számoltunk, hogy végzetes bakit követett el az akkori MSZP-s koalíciós kormány. Ez pedig nem volt más, mint az, hogy nem írhatta alá az erről szóló szerződést és nem mondhatta el magáról Orbán Viktor, hogy lám, én vezettem az országot vissza Európa kebelére. Láttam is rajta, hogy savanyú  a szőlő, de akkor ezen kívül még elég sok békát kellett lenyelnie, mint látható, nem is hiába. Az elmúlt kormány alatt, bár kijelentődött, mégsem  hallottuk Gyurcsány Fletó alatt annyira "dübörögni" a gazdaságot (sajnos), Viktorunk  pedig éppen most,  soros elnökeként képviselve Magyarországot, a Parlamentben mindenki fülének jól hallhatóan jelentette ki, hogy "Nem hiszünk az Európai Unióban:" (folytatásaként Magyarországban hiszünk, sőt, az egész Európa egy eszetlen banda, hiszen közvetve így értendő, hogy az Unió, az egységes Európa nem hit, hanem ész kérdése, ami ugye csak nekünk van, de dögivel ám!)

Hát, én meg ezt elhiszem neki, mert ilyen kijelentést, tutira nem tett volna, a fenti előzmények mássága folytán.

Most viszont fújhat rá hideget-meleget, egyre nevetségesebb és egyre inkább kelti egy mérges paprikajancsi formáját, mint komoly, mérlegelő, józan ítélőképességgel bíró és megfontoltan döntő kormányfő képét.

Jaj, persze, hát milyen is legyen, hiszen valahol csak hasonul a famíliához, akik körülvették, bár néhányat már szélnek eresztett (rémes, kik képviselnek minket Brüsszelben!), csak a hírük jön még, hogy "gecizik" az egyik, nem tud helyes írni a másik (hiába van otthon, itthon!), és akkor a "kötél-idegzetű" országgyűlést elnöklőről és az angolul kiválóan beszélőről most nem is szólnék, vagy az újabbakról, akik eldöntik, ki érdemes bármire, ki pediglen nem. (Aki pénzes, legyen kényes!)

Tiszta tébolyda az egész csapat, és ezt sajnos már nem csak mi látjuk, hanem az az Európa is, aminek legfőbb irányító testületét  most elnököljük, és ennek kapcsán lehordjuk itt a sárba. Pontosabban azért nem mi, hanem  választott vezetőnk, aki lassan már diktátornak sem jó, mert piszokul vágja maga alatt a fát, minden megszólalásával. (ld. március idusát legutóbb).

Hát, ezt régebben bizony valahogyan úgy mondták, hogy ahol eszünk, oda bizony nem "sz...unk!" De erről már egyszer írtam is, valami hiányzó gyerekszobát emlegetve.

Orbán papával nem ráznék kezet, hiába vitte sokra a gyermeke. Azt hiszem, bár miniszterelnök, lehet még király is belőle, de Rejtőt idézve, a halhatatlan Csontbrigádból Madam Alfréd (aki úri szabó volt, mint tudjuk, sőt eléggé ideges típus, hiszen hírszerző volt az ebadta!), már süvöltene felé, hogy:

NEM UDVARKÉPES!!!"

Tovább »