Elmaradt születésnap!

Mindenkinek fontos ez a nap, még ha nem is kerek, vagy fiatal akkor is. Azt hiszem, Teri nénit is kicsit felpezsdítette ez a közelgő dátum, amikor betölti a 98. évét. Ugyan nem hétvégére esett, de úgy gondoltam, jön a kedvence a Marika, hiszen beígérte. Vettem süteményt, üdítőt, tettem pálinkát, likőrt és gyümölcsöt. Reggel azért nem kelt fel, amikor elmentem, de e nap tiszteleterére azt hittem, majd megteszi. Ili néninek még szóltam, menjen át, ma van a születésnapja, egyen vele egy kis süteményt.

Mikor hazajöttem, az ágyban feküdt, szokásos módon a falnak fordulva és persze megint nem tárgyalt velem, ebédjét nem ette meg.

Nem jött a Mari, így elmaradt a cécó, én hiába próbálkoztam.

Mérgemben felhívtam, ne szarakodjon itt a nagynénjével éppen a születésnapján, mert felesleges elkeserítenie.

Hát jött, hogy ő megint úgy érzi depressziós lesz és különben is neki gyengék az idegei. Mondtam neki, hogy mi a jó fenétől, nem neked kell vele élned, kibírod, ha havonta egyszer eljössz és pláne a születésnapján. Erre belekezdett egy mesélésbe, hogy még a Teri néni is oka annak, hogy neki ilyen bajai vannak, mert amikor idejön, akkor mindig "kinyírja" őt. De ezt persze ne mondjam meg neki, meg jó nekem, hogy én ilyen erős vagyok. Hát különben ez mindennek a teteje, milyen jó azoknak a nyakán lógni, akik lehet, hogy nem nagyon erősek, de nem is olyan taknyok, mint az ilyen roncsok, akik saját maguknak köszönhetik, hogy azok. Utálom, ha valaki nem tud egy kicsit sem talpra állni és siránkozik, ahelyett, hogy finoman és karakánul de megoldja a körülötte lévő felmerült dolgokat.

Az is jó vacakul jött össze, hogy szinte mindenki most hagyta el. Itt volt tegnap a Bözsi is, de le sem ült vele beszélgetni még 5 percre sem. Aztán az Angyal is lelépett, már december óta be sem nézett hozzá és egy énekkaros társa sem. Szinte csak azok néznek be hozzá, akik hozzám is jönnének, de hát még a Csöpi sem jött, pedig ő is el szokott néha. Nem tudom, miféle büntetésként kell neki ilyen hosszú életet élnie és megélnie azt, hogy életében mindenki elfordul tőle. Biztosan van benne sok olyan dolog, ami a természetével kapcsolatos, meg olyan is, ami a személyi higiénéjével, ezeket ismerjük. Azt hiszem, akkor is sajnálom, mert keserves lehet neki és  nekem sem jó, mert ki máson jelezné az egész elkeseredését, ha nem rajtam??!
Azért még persze az is az igazsághoz tartozik szorosan, hogy lassacskán, de folyamatosan azok a 70 és 80 közöttiek halnak már ki a családunkból, akik éppen az őt követő generációt alkotják. Ha meg még nem (!!), akkor súlyos betegek már és nagyon szemét dolog az is (elképzelem), valakinek éppen egy nálánál 20-30 évvel idősebb embert köszöntenie, aki megélte ezt az időt, és egészségesen, amire másnak esélye sem lesz. Már itt nem az idő számít inkább azt hiszem, hanem az egészség.  Hát gondoltam, most még megírom ezt, mert azt tényleg nem tudom, jövő ilyenkor mit fogok írni, és kivel mi lesz a családunkban.